A táplálkozás szervrendszerének feladata:
- energiaszükséglet fedezése:
o alapanyagcsere,
o munkavégzés (hízás vagy fogyás);
- anyagszükséglet fedezése:
o a szükséges arányok kialakítása - anyagcsoportok átépítése egymásba,
o a szükséges információtartalom kialakítása – az alapegységek más sorrendű átépítése.
A táplálkozás szervrendszerének működési módja:
- anyagfelvétel, fizikai aprítás, tárolás – előbél;
- anyaglebontás, felszívás – emésztőmirigyek, középbél;
- vízvisszaszívás, salakanyagok ürítése – utóbél;
- folyamatos működés: egyirányú áramlás perisztaltikus mozgással.
A táplálkozás szervrendszerébe tartozó szervek elhelyezkedése.
A szájüreg szerepe a táplálék megragadása, megízlelése, mechanikai felaprítása, síkossá és nedvessé tétele, a falatképzés, valamint a falat továbbítása, a nyelés.
A nedvesítéshez kb. napi másfél liter nyál termelődik. Három pár nyálmirigy termeli: a fültőmirigy, a nyelv alatti mirigy és az állkapocs alatti mirigy. Egyik szervez anyaga a MUCIN, ez a falatot összeragasztja, bevonja, könnyítve a nyelést. Emésztőenzimet is találunk a nyálban, a keményítőt glükózra bontó AMILÁZT.
Ízérzés receptorai az ízlelőbimbók, a nyelven, a lágy szájpadon és a garatíven találhatóak. A táplálékot nyállal keveri, majd falatot képez. Hátratolja a szájüreg hátsó, felső részéről benyúló nyelvcsapig. A nyelvcsap megérintésétől kezdve a nyelés reflexes folyamat. A szájüreg hátul a garattal közlekedik.
A garat felfelé, az orrüreg felé nyitott, de a lágy szájpad felemelkedve le tudja zárni. A garat oldalsó, felső részén a fülkürtök két pici nyílása található. Ezek a középfülbe vezetnek, nyomáskülönbség kiegyenlítése.
Lefelé a garat a nyelőcsőben és a légcsőben folytatódik. A légcső elöl van, a nyelőcső hátrább, így a falatnak nyeléskor el kell haladnia a légcső nyílása felett. Ezt a gégefedő segíti, amely a légcső felső nyílásának tetején elöl rögzítve, hátul szabadon, ferdén felfelé áll. A falat mozgási irányából következően maga előtt rácsukja a gégefedőt a légcső nyílására.
A falatot a garat falának perisztaltikus mozgása nyomja a nyelőcsőbe.
A száj nyálkahártya hámja többrétegű, el nem szarusodó laphám. A hám alatt kötőszövet, az alatt izom található. A szájüreg baktériumokkal erősen szennyezett.
A nyál tartalmaz baktériumölő anyagokat, másrészt a torokmandulák védik a szervezetet a szájon át bekerülő fertőzésektől. A szájüreg és a garatüreg közötti szűkület a torok. Két íves képződmény, a két garatív között találjuk a torokmandulákat, amelyek nyirokszervek.
Fogak
Az ember fogai gyökeresek. Tejfog: 6 hónaposan, összesen 20 db van. Maradandó fog: 6 évesen, 32 db van. A fogazatot fognegyedekre szokták osztani – jobb alsó, felső, bal alsó, felső – középről számozzák. Negyedenként első kettő metszőfog, hármas a szemfog, négyes-ötös 2-2 kisőrlő, hátsó három pedig nagyőrlő. Az utolsót bölcsességfognak nevezzük. A zápfogak felülete gumós.
A fogak a csont mélyedésében, a fogmederben ülnek. A metsző- és a szemfogak egygyökerűek, az őrlőfogak két-, illetve háromgyökerűek. Rögzítésükről agyökérhártya és a fogíny, valamint több gyökér esetén a kissé egymás felé hajlófoggyökér gondoskodik.
A fog íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti rész afognyak, a fogmederben található rész a gyökér. A koronát zománcréteg borítja. Ez alatt helyezkedik el a DENTIN. A dentinállomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak, ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét cement borítja.
A nyelőcső a garat és a gyomor között helyezkedik el, áthalad a mellüregen és átfúrja a rekeszizmot. A falatot perisztaltikus mozgással továbbítja. A nyelőcső fala hosszában redőzött, tágulékony. Belülről nyálkahártya béleli. A belső hámborítástól kifelé saját, önálló, a nyálkahártyához tartozó kötőszövete és izomrétege van. Ennél kijjebb kötőszövetet találunk, majd izomszövet következik. A simaizomréteg belső, vastag rétege körkörös, külső rétege hosszanti lefutású. Az izomrétegen kívül újabb kötőszöveti réteg van, és végül a nyelőcsövet kívülről savós hártya borítja.
