A légzés a lebontó folyamatokhoz szükséges gázcsere. Az emberi légutak 2 nagy szakaszra oszthatók: felső és alsó légutak. A felső légút kezdeti szakasza az orrüreg. Nyugodt légzéskor ezen át szívjuk be a levegőt. Fokozott légzéskor a szájnyíláson keresztül is veszünk levegőt.
Az orrüreget csillós hengerhámsejtekkel borított nyálkahártya béleli. Gazdag vérellátása felmelegíti a hideg levegőt, mirigyei növelik a levegő páratartalmát, csillómozgása pedig a nyálkahártyán megtapadt por, baktériumok és egyéb szennyeződések eltávolítását végzi. Az orrüreg felső, hátsó részén van a szaglóhám, itt vannak a szaglóreceptorok. Az orrüregen és a szájüregen keresztül behatoló kórokozó baktériumok és vírusok ellen védik szervezetünket a torok- és garatmandulák. Fertőzés esetén könnyen gyulladásba jönnek, sőt az alsó légutak hurutos, gyulladásos betegsége is kialakulhat. Ezek a gyulladások megfelelő gyógyszerekkel viszonylag könnyen gyógyíthatók. A mandulagyulladás önmagában például enyhe betegség, de ha gyakran megismétlődik, akkor könnyen más szervek gyulladását is okozhatja, pl. ízületi gyulladás, majd szívizomgyulladás alakulhat ki. Ezért gyakran a beteg mandulát eltávolítják a szervezetből.
A felső légúti betegségek általában bakteriális vagy vírusos eredetűek, viszonylag gyakran fordulnak elő. A nátha a legismertebb felső légúti betegség. Többféle vírus okozhatja, de ezek nem azonosak az influenzát okozó vírussal. A nátha tünetei: orrdugulás, majd intenzív orrfolyás, könnyező szemek. A fertőzést kiváltó baktériumok cseppfertőzéssel terjednek, terjesztésében nagy szerepe van a tüsszentésnek. Kezelés: Pótolni kell az elvesztett folyadékot, nagy mennyiségű C-vitamin bevitel, orrfolyás kezelése (orrcseppek, csöpögtetés). A vírusok által legyengített szervezet ellenálló képessége csökken, emiatt egyéb felső légúti, bakteriális eredetű betegségek – felülfertőződés, szövődmények – is előfordulhatnak. Az egyszerű hűléses betegségektől meg kell különböztetni az influenzát. Az influenza hidegrázással, magas lázzal és végtagfájdalmakkal, általános levertséggel és étvágytalansággal jár. Elhanyagolva súlyos szövődményeket okozhat.
A felső légutak működése sajnos nem minden esetben képes a kórokozók behatolása ellen megvédeni tüdőnket. A gyulladásos, enyhébb lefolyású betegségek mellett súlyos betegség a tüdőtuberkolózis. A kórokozó baktériumok tönkreteszik a tüdő szövetét, csökkentik a légzőfelületet. Ez a betegség régen népbetegség volt, ma a BCG-oltások védenek ellene, a kötelező tüdőszűrések pedig többnyire kezdeti állapotban mutatják ki a fertőzést. A betegség ekkor még jól gyógyítható.
Az orrüregből és a szájüregből a levegő a garatba jut. Itt a táplálék és a levegő útja kereszteződik. Nyeléskor a gégefedő megakadályozza, hogy a táplálék a légcsőbe kerüljön, így az csak a nyelőcsőbe juthat. Az emberi hangképzés a hangszalagok működése, a kilégzéshez kapcsolódik. A hangszalagok a gégefedőben találhatók. A közöttük lévő háromszög alakú nyílás a hangrés. Nyugodt légzéskor a hangszalagok lazák, a hangrés nyitott. Hangképzéskor a kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat, ezek hozzák rezgésbe a fölöttük lévő levegőt, így jön létre a levegő longitudinális rezgése, a hang. A hang magasságát befolyásolja a hangszalagok feszülése és a hangrés mérete (nők: feszes hangszalagok, kicsi hangrés’magas hang; férfiak: lazább hangszalagok, nagyobb hangrés’mély hang). A végleges hangszín kialakításában részt vesz még az orrüreg, a szájüreg, a nyelv és az ajkak.
Az alsó légutak a légcsővel kezdődnek. A légcső belső felszínét csillóshám borítja. A csillók a gégefő felé csapkodnak, az idegen anyagokat a köhögés és a tüsszentés távolítja el. A légcső két főhörgőre oszlik, amelyek a két tüdőfélbe vezetnek, ahol szétágaznak hörgőcskeágakra, melyek léghólyagocskákban végződnek. Faluk érhálózatán megy végbe a gázcsere. Az emberben a léghólyagocskák összfelülete 100-150 m2. Légzéskor a mellkas üregében a tüdő térfogatváltozásai jelentősek.
A tüdő és a mellkas fala közti súrlódásmentes elmozdulást a mellhártya kettős rétege biztosítja. Ez egy kétrétegű savas hártya, melynek egyik rétege a tüdőt veszi körül, másik rétege a mellkas falát és a rekeszizom felületét borítja be. A két összeérő hártya között vékony folyadékréteg található, amely nem engedi a két réteget egymástól elszakadni, ezért a tüdő passzívan követi a mellüreg térfogatváltozásait. Oldalirányba viszont könnyen elcsúsznak egymáson, ez megkönnyíti a légzőmozgásokat.
Nyugodt belégzéskor nem telítődik teljesen levegővel a tüdő, és kilégzéskor sem ürül ki az egész levegő. A szokásos nyugodt ki- és belégzések alkalmával egyetlen lélegzetvételre kb. 0,5 liter levegő cserélődik a tüdőben. Ezt nevezzük légzési térfogatnak. Szükség esetén a nyugodt belégzés után, maximálisan erőteljes belégzéssel a tüdő felvett 0,5 literen felül további 2,5 liter levegő felvételére képes. Ez a belégzési tartaléklevegő. A normális kilégzés után pedig erőltetett kilégzéssel maximum 1 liter levegőt lehet kipréselni a tüdőből. Ezt nevezzük kilégzési tartaléklevegőnek.
A légzési térfogat a tartalék levegő térfogataival együttesen teszi ki a tüdő levegőbefogadó képességét. Ez nyugodt légzés alkalmával nincs teljesen kihasználva. Ha azonban pl. fokozott testi munka növeli a szervezet oxigénszükségletét, akkor mélyebb légzéssel egy lélegzetvételre nagyobb mennyiségű levegő cserélődik a tüdőben. Ez huzamosabb időn keresztül a tartalék levegőből csak bizonyos határig növelhető. Ha a légzési térfogat meghaladja a tüdő levegőbefogadó képességének 50%-át, erőteljes fáradás, majd kimerülés lép fel. A legerőteljesebb kimerülés után is még jelentős mennyiségű levegő marad állandóan a tüdőben. Ez, a kb. 1,5 liter maradék levegő csak a tüdő teljes összenyomásakor távozna el. Nyugalomban átlagosan 16-szor 0,5 liter levegőt lélegzünk be, illetve ki. Egy perc alatt tehát 8 liter levegőt cserélünk ki tüdőnkben. Ez a nyugalmi légzési perctérfogat.
A tüdő levegőbefogadó képességét jelentősen növeli a rendszeres sportolás és edzés. Az edzett szervezet légzőműködései gazdaságosabbak, mint az edzetlen szervezeté. Mozgás közben ugyanis az edzett szervezetben inkább a belélegzett levegő mennyisége fokozódik, mint a légzésszám. A férfiak, a nők és a gyerekek légzőizmai nem egészen egyformán működnek. A férfiak esetében a rekeszizom mozgása az erőteljesebb, mint a bordaközi izmok összehúzódása, míg a nők és a gyerekek szervezetében a bordaközi izmok működnek intenzívebben.
