Németország 1848 után:
A ’48-as forradalom két célja közül a polgári átalakulás sikeres volt, az egyesítést előkészítő frankfurti parlament munkája sikertelen volt. Visszaállították viszont a német sszövetséget, melynek államaiban Ausztria kivételével alkotmányos monarchais jött létre, és a gazdaság fejlődik. A további fejlődésnak azonban gátat szab a széttgoltság ezért az egyesítés továbbra is napirenden van. A felülről, dinasztikus úton történő egyesítés 2 formája küzd egymással. Az egyik Ausztria vezetésével az összes államot magábafoglaló nagy német egység. A másik Poroszország vezetésével, Ausztria kihagyásával a kis német egység.
’48 után mindkét megpróbálja a kezdeményezést magához ragadni. Előszőr Poroszország, aki Szászországgal és Hanoverrel együtt létrehozza a 3 király szövetséget, melyhez 28 másik német állam is csatlakozik. Oroszország és Ausztria tiltakozik, ezért az egyesítés meghiúsul. Ezután az osztrákok javasolják a német államoknak egy osztrák vezetéssel létrejövő egységes németállamot, melyet azonban elutasítanak Ezután az idő és a lehetőségek Pooszországnak kedveznek. Ennek okai:
- Alkotmányos monarchia
- felgyorsult modernizáció
- a lakosság számának rohamos növekedése, 14o év alatt 1o millióról 17-re
- 1861-ben porosz királlyá koronázzák I. Vilmost
- Otto von Bismarck a “vaskancellár”, aki konzervatív reálpolitikus volt, és akinek élete célja a, hogy akár “vérrel és vassa” is de egyesíti Németországot.
- a hadsereg modernizációja. A szolgálati évet 3 évre növelik, kiterjesztik az ujjoncozást, és így 4ooooo fős hadsereget hoz létre.
- fejlesztik a haditechnikát és új vezérkari tisztet neveznek ki, Moltke személyében, aki szerint egy hadsereg győzelmei a gyors mozgosítástól és a gyors az ellenséget meglepő helyszínre történő szállítástól függ. Ezért a vasúti hálózat kiépítését, rendkívül fontosnak tartja.
- Ausztria nemzetközi tekintélye meggyengül, különösen az olasz-osztrák háborúban, és elveszítette eddigi szövetségesét Oroszországot is
A Porosz-Osztrák háború:
Bismarck diplomáciailag előkészíti ezt a háborút.
Amikor 1863-ban Lengyelországban felkelés tör ki az orosz uralom ellen Bismarck felajánlja II. Sándor cárnak, hogy a lengyel felkelőket porosz területen is üldözheti. Ezzel megszerzi Oroszország jóindulatát. Poroszország megerősödésétől megijedve Ferenc József Frankfurtba fejedelmi gyűlést hívott össze, melyben császárrá akarta magát választatni, Vilmos porosz király azonban nem jelenik meg, így a gyűlés eredménytelen, és ráadásul meg is alázza Ausztriát.
Schleswig -Holstein konfliktus. A két német fejedelemég perszonáluniós kapcsolatban állt Dániával. IX. Keresztély dán király azonban elfoglalta a 2 területet. Poroszország és Ausztria ultimátumban tiltakozik, melyet Dánia visszautasít. Így megtámadják és legyőzik Dániát, majd Schleswiget Poroszországhoz, Holsteint Ausztriához csatolják. Bismarck szövetséget köt III. Napoleonnal is, aki megígéri, hogy semleges marad egy porosz-osztrák háborúban, melyért cserébe Bismarck német területek átadását ígéri.
Anglia jóindulatát azzal nyeri meg, hogy biztosítja arról, hogy egy erős Németország gyengíteni fogja Franciaországot, Anglia fő vetélytársát. Meggyőzi Olaszországot, hogy szintén indítson háborút Ausztria ellen, és így 2 frontos háborúba kényszerítsék Ausztriát, ezért cserébe megígéri Velence átadását. Bismarcknak ezután már csak az ürűgyet, a casus bellit kellett megtalálnia a háborúra. Javasolja a Német szövetség megreformálását, melyet Ausztria elutasít. Ezuán azt javasolja a német szövetségnek, hogy zárják ki a haladást ellenző Ausztriát a szövetségből, Ausztria mozgósít, mellé áll 15 német állam, 1866-ban megkezdődik a porosz-osztrák háború.
Ausztria 2 tűz közé került, hiszen délről az olszok, északról a porosz hadsereg támadta. Délen az olaszok ellen győzelmet aratott Lissanál és Custozzanal. Északon azonban a Csehországi Königratznél hatalmas porosz győzelem született, melyben szinte teljesen megsemmisült az osztrák haderő. Vilmos porosz király győzelme mámorában Ausztriával megalázó békét akart kötni, melytől Bismarck óva intette, mert nem akart egy a háta mögött revans vágytól égő Ausztriát. Ezért a prágai béke kompromisszum jellegű. Ausztri elveszti szövetségeseit, és a Majnától északra fekvő területeit. Porosz vezetéssel létrehozzák az Észak-Német szövetséget, melynek elnöke a kül- és hadügyek irányítója I. Vilmos. Nem vettek el tehát Ausztriától örökös tartományokat. Az egyetlen amit elveszít Velence, melyet az olasz veszteség ellenére is megkap Olaszország. Viszont kiszorult a porosz vezetéssel létrejövő Nagy-német egységből.
Porosz-francia háború:
Franciaország többszörösen is csalódott, egyrészt mert nem kapta meg a neki ígért területeket, másrészt két meggyengül német állam helyett egy erős Poroszország jött létre, mely vetélytársa volt a kontinensen. Bismarck tudta, hogy a német egység legfőbb akadálya Franciaország. Ezért háborúra készülődött, de úgy intézte, hogy a támadó fél Franciaország legyen. Az ürügyet a spanyol trón megüresedése adta. melyre jelölték Hohenzallern porosz főherceget. Franciaország tiltakozik ez ellen, melyet Vilmos el is fogad, nem elégszik meg Franciaorzság Vilmos szóbeli ígéretével, írásos garanciát kér, melyet Vilmos vissza utasít. Így Franciaország megtámadja Poroszországot. A hadüzenet 1870 juliusában fogalmazódik meg. Franciaország azonban csak nagyon lassan tud mozgósítani, velük ellentétben a háborúra készülő Poroszország gyorsan nagy erőket mozgósít a porosz-francia határnál, sőt át is lépik azt. A franciák fővezére Macmahon sorozatos vereséget szenved a poroszoktól, mely sereget Moltke vezeti. Moltke csapata körülzárja Metz vátrát, ahol kisebb francia haderők tartózkodnak, és legyőzi őket. Metz felmentésére igyekszik a francia fősereg Macmahon és III. Napolen vezetésével. Őket Sedán mellett tartótatják fel, körbe zárják őket, és 1870 nyarán a francia haderő leteszi a fegyvert. III. Napolen is fogságbe kerül. A porosz hadsereg azonban nem hagyja abba a harcokat és szinte akadály nélkül nyomul az ország belseje felé és szeptember 17.-ére eléri és körbekeríti Párizst, ahol időközben szeptember 14.-én kikiáltották a köztársaságot. A harc már nem a német egységért folyt, hanem Franciaország teljes megsemmisítésért. Ez a magyarázata annak, hogy 1871 január 18.-án a versaillesi palota tükörtermében kikiáltják a német császárságot. Az uralkodó I. Vilmos porosz király lesz, kancellárja pedig Bismarck. Január 28.-án Párizs megköti a német-francia fegyverszünetet, de a harcok még tovább fognak folytatódni a Párizsi kommün miatt. A végleges békét, csak május 10.-én, Majna-Frankfurtban kötik, melyben Németország megszerzi Elzasz-Lotharingiát, ezenkívül Franciaországnak 3 éven keresztül 5 millió arany frank hadisarcot kell fizetnie. A fizetés teljesítése érdekében német megszálló maradnak Franciórszágban. A béke megalázó Franciország számára, ez a magyarázata az állandósuló francia revans törekvéseknek. Ugyanakkor Európa közepén új nagyhatalom jött létre.
Az egyesítés következményei:
- Németország rendkívül gyors gazdasági fejlődése, melyhez az egységen kívül Elzasz-Lotharingia, és a francia hadisarc is hozzájárult. 1871-ben bevezetik at egységes pénzt, a márkát, valamint egységes súly- és mértékrendszert.
- A vezető német iparágak az acélgyártás, kőszéntermelés, gépgyártás és vasútépítés fejlődött.
Az új gyorsan fejlődő iparágak közül kiemelkedik a vegyipar és az elektromos ipar. Nagy ipari központok jönnek létre. Rurh-vidék, Szászország, Felső-Szilézia. Mindezek következtében a századfordulóra Németország a gazdasági világranglista 2. helyére került.
