Trianoni békeszerződés

Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a St.Germain-i békeszerződés is rendelkezik.) A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része.

A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett korlátozta a magyar hadsereg létszámát (35 000 főben), megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a Nagy Trianon-kastélyban (egyes – téves – források szerint a Kis Trinanon-kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A szerződést nem írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezett a trianonival.

A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – közölték a döntést.

Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél-Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül.
A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe – ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.

A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).

A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
- Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
- A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
- Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
- Horvátországban: 121 000 – 3,5%
- Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
- Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%

A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is nagy számban élnek magyarok.

Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.

Totális diktatúrák Európában

I. Németország a két világháború között

A.     Forradalom:

1918. november 3. Kiéli matrózok, fellázadnak november 9-én II. Vilmos lemond és elhagyja az országot.

Berlinben kikiáltják a köztársaságot és egy ideiglenes kormány alakul. Fridrich Ébert vezetésével.1919 január Weimarban alkotmányozó nemzetgyűlés van, ahol a szociáldemokraták 40%-ot, a katolikus centrum párt 20%-ot és a demokrata párt is 20%-ot ért el. Megszületik az alkotmány az államforma szövetségi köztársaság lesz. A kormányfő a kancellár, aki felelős a birodalmi gyűlésnek Reischtag. A birodalmi gyűlés tagjai titkos választással kerülnek be. Az államfő a köztársasági elnök, akit 7 évre választanak meg, ő a hadsereg parancsnoka ő nevezi ki a kancellárt, és ő írja ki a választásokat is. Ezt a posztot Friedlich Ébert fogja betölteni.

B.     Weimari Köztársaság:

a)      szélső bal, és szélső jobb puccskísérletek.

1918-ban a kommunista párt próbált puccskísérletet.

1919 januárjában berlini felkelés, amit levernek és kivégzik Rósa Luxemburgot és Karl Liebenechtet.

Bajorországban lelövik a-tanácsköztársaságot.

A kommunistáktól féltek nagyon.

1920 Wolfgang Kapp szélső jobboldali puccskísérletet hajt végre, de ezt az általános sztrájkhullám megdönti és a szélső jobb, visszavonul Bajorországba.

1923. november Müncheni sör puccs és ezt Hitler dolgozza ki, de leverik és Hitlert 5 évre, ítélik, de csak 13 hónapig van börtönben, és ez alatt megírja a Mein Kampf című könyvét.

Mein Kampf:

- csak törvényesen szerezheti meg a hatalmat

- a párizsi békeszerződés megsemmisítése, azaz a revízió

- Lebenzrau /élettér/ minden német egy országba egyesítése anschluss

- az európai német birodalom megteremtése

- Németország legyen világbirodalom

- a fajelmélet a német felsőbbrendű faj, vannak másodlagos fajok, ezek a rokonnépek a skandinávok a hollandok és a magyarok is és az összes germán nép

Vannak alsóbb rendű rabszolga népek ezek a keleti népek és a szlávok

Vannak kiirtandó fajok ezek a zsidók és a cigányok.

Hitler kiszabadulása után ujjá szervezi pártját és a párt szervezetét, kiterjeszti az egész országra, megalakul az NSDA

Személyek:Ernst Rhöm SZA vezető, Herman Göring a légierő vezetője, Josef Goebels propaganda és kulturális miniszter, Rudolf Hess Hitler személyes helyettese

b)      A Weimari Köztársaság külpolitikája

1919-1923-ig szembeszegülés a békeszerződéssel ezért a franciák és a belgák megszállják a Rajna vidékét

1923 Gusztáv Stresemann lesz az államfő, aki a teljesítés politikáját követi, azaz fizetik a jóvátételeket, és Berlin ekkor válik világvárossá

c)      A Weimari Köztársaság bukása

1929 gazdasági válság, ezért nő a munkanélküliség és a szélsőséges pártok előre tudnak törni.

1932 választások 14,3%-ot érnek el a kommunisták és 38 %-ot az NSDA, de a köztársaság a kommunisták előretörésétől fél.

Hindenburg hezitál, hogy Hitlert kancellárrá válasszák-e. Habsburgi front Rajna vidék politikusai, és Junkel nagybirtokosok és a szélső jobb nyomást gyakorolnak Hindenburgra és 1933. január 30-án Hitler kancellár lesz.

C.    A náci hatalomátvétel:

Hitler szépen lassan lebontja a demokratikus kereteket és új választásokat ír ki, de nem jár sok sikerrel.

1933. február 27.  Felgyújtják a reischtagot, és a nácik megvádolják a kommunistákat, hogy ők gyújtogattak. Dimitrovot aki bolgár származású volt, megindul a lipcsei per. A nácik elvesztik a pert. A valódi gyújtogató egy holland fogyatékos volt.

Az új választások az NSDAP szempontjából eredménytelenek, ezért megszületik a felhatalmazási törvény, ami azt jelenti, hogy a kancellár rendeletekkel a parlament jóváhagyása nélkül kormányozhat.

1933. június. Betiltják az összes pártot az NSDAP kivételével. Már vannak koncentrációs táborok és itt politikai foglyokat, és hadifoglyokat tartanak.

D.    Hitler hatalmának biztosítása:

SA Sturm Alteilung azaz rohamosztag, ez a náci párt félkatonai szervezet 1933-ban 1 millió fizetett hivatalos tagja van, illetve 3,5 millió tartalékos vezetője Ernst Rhöm. Tovább szeretnék vinni a hatalmat és szociális ígéretek teljesítését, akarják elérni.

SS Hitler testőrsége, azaz a Schutz Staffel megerősödik.

Gestapó: politikai és titkos rendőrség. Feladatuk a politikailag ellenszenves emberek eltávolítása.

1934. június 29-30-ig a hosszúkések éjszakája több száz SA vezetőt legyilkolnak.

1934. augusztus 2. Meghal Hindenburg, ezért Hitler egyesíti a kancellári és államfői tisztséget, vagyis fhürer vagyis vezér lesz.

A birodalmi hadseregnek új esküt kell tenni Hitlerre. Innentől kezdve totális diktatúra van. Tehát mindenre kiterjesztik az állami ellenőrzést. Ifjúsági szervezetek alakulnak. Az egyik a Jungen Volk a 10-14 éveseknek és a Hitler Jugendek a 14-18 éveseknek. Megkezdődik a zsidóüldözés.

1935 nünbergi törvények: megfosztják a zsidókat az állampolgárságuktól

1938 november9-10-ig „Kristály éjszaka” A zsidó boltokat és zsinagógákat támadnak meg, betörik az ablakokat, a zsidókat pedig kártérítésre kötelezik.

II.    Szovjetunió a két világháború között

A.  Előzmények

1917. november 7. A forradalom bolsevik hatalomátvétel.

1918-22-ig polgárháború és intervenció.

Hadikommunizmus, ami, azt jelenti, hogy mindent be kell szolgáltatni a kormánynak.

1921. Parasztlázadások Pétervárott és Kronstadt.

B.   NEP

1921-ben bevezetik a NEP-et, ami egy új gazdaságpolitika.

A terményszolgáltatásokat megszüntetik helyette, bevezetik a terményadót. Így a fölösleget piacra lehet vinni. A kis üzemeket visszaadják a tulajdonosoknak a középüzemeket, pedig bérelhetik, ezek miatt rövid idő alatt behozzák a háborús veszteségeket. 8 órás munkaidő lesz és néhány külföldi beruházás, és ez azt eredményezi, hogy megszűnik az éhínség.

C.    Szovjetunió létrehozása:

1917-ben önrendelkezést hirdetnek a népeknek, ami nem valósul meg.

1922. december 30-án megszületik Szovjetunió, vagyis a CCCP.

A párt és az állam összefonódik.

1924-ben az alkotmány szabad nyelvhasználatot engedélyez, de mindenki tanulja az oroszt, ha jót akar magának.

D.    Sztálin hatalomra kerülése

1922-ben Lenin megbetegszik agyvérzések sora, következik és leépül. Ekkor Sztálin a párt főtitkára és ezért magánőrizetbe veszi Lenint, aki figyelmeztetni akarja a pártot, de nem tudta. Trockij hisz a világuralomban, ellenben Sztálin szerint elég, ha a kommunizmus egy országban megvalósul.

1924-ben Lenin meghal.

1927-ben győz a központi bizottságon belül a Sztálin által képviselt irány a saját embereit, nevezi ki, például Frunze helyett Vorsilov lesz a hadügyminiszter.

1934-ben elindul a terror. Amikor a főtitkárra szavaznak Sztálin 3 szavazatot, kap Kirov pedig 292-t, eltűnik a 41 szavazatszedő Sztálin, kiáll, hogy ő nyert és Kirovot meggyílkolják. Óriási tisztogatás jön létre a párt vezetésében.

1966-ból 1108-at megölnek. A központi bizottság 136 tagjából 110-et megölnek.

1934-38 között nyílt terror tömeges tisztogatások koncentrációs táborok és gulágok.

Koncepciós perek például Buharinál.

KGB: 1936-ig Jagoda a vezetője

1938-ig Jezsov

1938-tól Beríja a vezetője

A KGB úgy alakult ki, hogy először volt a VCSK, abból lett a GPU, és aztán a KGB ezek a titkos rendőrök. Bírósági tárgyalások nem voltak nyilvánosak nem lehetett felebezni a bírói döntés ellen.

Személyi kultusz virágzik Sztálin körül. Versek vázák, poharak fényképek mindenütt jelen vannak.

Szentírásnak tartották írásait. Egyházellenes volt a rendszer. A fiatalok körében az lesz a jó, aki beárul másokat, vagyis mindenki, figyel mindenkit.

Gazdaságpolitika:

Sztahanovizmus mindent 150 százalékosan teljesítenek, az élmunkások egymásra ígérnek.

Tervgazdálkodást bevezetik, megszüntetik a NEP-et. Kolhoz: termelő szövetkezetek, Szovhoz, alakítanak. Felkelések: kulákok kitelepítése, olyan parasztok, akik tudtak gazdálkodni és haszonra tettek szert.

1932-34 Ukrajnában óriási éhínség van. Intenzív iparosítást indítanak.

Ötéves tervet dolgoznak ki. Egymás után nyílnak az ipari üzemek. /Sztálin és Hitler kölcsönösen tisztelték egymást./ Cigány és zsidó üldözés-Szibériába telepítik őket.

1936-ban meghirdetik a nyugatra emigráltaknak, hogy jöjjenek vissza, megbocsátják bűneiket és még lakást is, kapnak, és ezek tömeglakások voltak. Egyházüldözés.

Teleki Pál dilemmája búcsúlevele alapján

Teleki Pál dilemmája búcsúlevele alapján

Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt, 1941. április 3-án írta ezt a búcsúlevelet Horthy Miklós kormányzóhoz. Tulajdonképpen ez egy vádirat saját maga és a magyar politika ellen.

Gróf Teleki Pál, egyetemi tanár, a két világháború közötti korszak egyik vezető államférfija, miniszterelnök. A Tanácsköztársaság megdöntésében részt vett, a későbbi hatalom egyik ideológusa. Kétszer volt Magyarország miniszterelnöke: 1920-1921 és 1939-1941 között. Liberális politikus, a nemzeti önállóság megteremtésére, megtartására, és a demokrácia kiszélesítésére törekszik. Célja a polgári Magyarország létrehozása. Revíziós politikus, de csak az etnikai határokon belül próbálta visszaszerezni a területeket. Békés kapcsolatot akar létrehozni a szomszédos országokkal és ki akar maradni a 2.világháborúból.

A Tanácsköztársaság ellen Bécsben szervezkedett, a szegedi kormányban először kultusz-, majd külügyminiszter lett, majd 1920. július 15-én Horthy kormányzó őt jelölte miniszterelnöknek. Mindent megtett a konszolidáció érdekében: ratifikáltatta a trianoni szerződést, fellépett a különítményesek törvénytelen akciói ellen, jóváhagyta a Nagyatádi-féle földreformtörvényt. Ugyanakkor megszavaztatta a zsidó értelmiség létszámát korlátozó “numerus clausust” és a botbüntetés törvénybe iktatását. 1921-ben, az első királypuccs után lemondott. Tudományos munkásságát a trianoni béke revíziójának szolgálatába állította ( a bécsi döntések az ő tervei alapján készültek ). Számtalan fontos közfunkciót vállalt, a magyar cserkészmozgalom irányítója, majd 1938. májusától tokaji képviselősége mellett az Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. 1939 februárjában pedig Horthy Miklós másodszor is miniszterelnökké nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a Kárpátalja és Észak-Erdély visszacsatolása és az ország távoltartása a háborúból. Ugyanakkor Magyarország kilépett a Népszövetségből, Teleki megszavaztatta a 2. zsidótörvényt, kénytelen volt engedélyezni a Volksbund működését.

Az volt a fő célja, hogy megtartsa a békés viszonyt a szomszédokkal, és a fegyverkezési semlegesség politikáját követve próbálta távol tartani Magyarországot a 2.világháborútól, hogy katonai erejét megőrizze a háború utáni rendezés idejére, és elkerülje, hogy konfliktusba keveredjen a nyugati demokráciákkal ( Telekinek nagyon jó kapcsolatai voltak a nyugati országokkal, elsősorban Angliával, de a magyar külügyminiszter, Csáki a németek felé sodorta az országot). Ennek érdekében kapcsolatokat keresett a környező népekkel: Oroszországgal és Jugoszláviával. 1940 őszétől Magyarország számára Jugoszlávia volt az egyetlen lehetőség, hogy rajta keresztül kijárata maradjon a német “élettérből”, s a délszlávok is nagyobb biztonságban érezték magukat egy magyar szövetséggel az oldalukon. Ezért a két ország 1940 decemberében örök barátsági szerződést kötött egymással. Ez alapján Mo. nem vesz részt Jugoszlávia elleni háborúban és megakadályozza a németek átvonulását a magyar határon. A külpolitikai környezet azonban hirtelen átalakult.

Mussolini nyarán megnyitotta az afrikai frontot, majd szeptemberben támadást indított Egyiptom ellen. A brit haderő azonban megállította az olaszokat, sőt decemberben sikeres ellentámadásba ment át, és kiszorította őket Líbiából is.

Eközben Olaszország Görögországot is megtámadta 1940 októberében. Hitler nem nézhette tovább legnagyobb szövetségese kudarcait, ezért 1941 februárjában Afrikába küldte az Erwin Rommel parancsnoksága alatt álló Afrika-hadtestet, mely márciusban sikeres támadást indított a brit erők ellen. Tehát a németek kelet (Oroszország) helyett délre fordultak.

1941 márciusának elején a németek hozzákezdtek a görögországi hadjárat előkészítéséhez, és ehhez szükségük volt felvonulási területre. Ennek érdekében Bulgáriát és Jugoszláviát erőszakkal csatlakoztatták a háromhatalmi szerződéshez. Jugoszláviában a csatlakozás olyan felháborodást keltett, hogy megdöntötték a kormányt, s az új kormány nem ismerte el a szerződést. Hitler ekkor üzent Horthynak, hogy engedje át a felvonuló német csapatokat, és vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a magyar vezetés délvidéki területi igényeit.
Horthy igent mondott Hitlernek, Teleki azonban világosan látta, hogy e lépéssel megszegik az örök barátsági szerződést és Mo. a náci birodalom csatlósává válik. Ráadásul Nagy-Britannia – Mo. részvétele esetére – kilátásba helyezte a maga és szövetségesei hadüzenetét is. Ezzel összeomlott Teleki fegyveres semlegességi koncepciója. Biztos volt abban, hogy a németek elveszítik a háborút és nem akarta, hogy az ő lelkén száradjon Mo. tragikus sorsa, de azzal is tisztában volt, hogy ha nemet mond, akkor Hitler leigázza hazánkat.

Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. – A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én mondott Horthy beszédre utal, melyben a Kormányzó a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a 2 ország érdekközösségét hangsúlyozta. A mohács beszédnek Jugoszláviával szemben hangoztatott békülékeny kitételei a kisantant megbontását célozták. A magyar kormány felkínálkozása Jugoszláviában nem talált kedvező fogadtatásra. Magyarország hadba lépésével megszegtük az örökbarátsági szerződést, amit Jugoszláviával kötöttünk, és ezzel ” odadobták Mo. becsületét”. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.

Muszáj volt igent mondaniuk Hitlernek, akinek taktikája mondvacsinált ürügyek kitalálása volt. Primitív kitalációkkal erőszakolta ki a háborúkat
Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. – saját magát vádolja, amiért nem akadályozta meg a kommunista elvek elterjedését hazánkban, és a németektől való függést.

Tatárjárás

Tatárjárás

IV. Béla politikája a tatárjárás előtt

IV. Béla (1235-1270) mikor átvette az ország irányítását, legfőbb célja a III. Béla korabeli birtokrendszer visszaállítása volt. Felülvizsgáltatta a korábbi birtokadományokat. A királyi tekintély növelése érdekében felrúgott korábbi hagyományokat. A királyi tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki nem ülhetett le a király jelenlétében. Intézkedései ellenérzést váltottak ki a vezetőrétegben, amit még fokozott azzal, hogy birtokokat egyáltalán nem adományozott. Látva az ellenállást, a birtokvisszavételeket leállította.

A kelet-európai tatár hódításokról 1236-ban Julianus barát tájékoztatta az uralkodót. IV. Béla a tatárok elől menekülő Kötöny kun király 40000 emberével együtt befogadta az országba. A kunok vállalták a kereszténység felvételét. A király támaszt remélt a kunoktól a tatárok és a bárók ellen. A kunok betelepítése tovább mélyítette a király és az alattvalók közötti ellentétet. A bárók féltek attól, hogy a király ellenük használja majd a kunokat, a közép- és alsó réteg elítélte a kunok szokásait (pogányság, nőrablás, földmagántulajdon el nem ismerése).

Tatárjárás (1241-42)

A közelgő veszély nagyságára a király csak Kijev eleste után döbbent rá. Körülhordoztatta a véres kardot, ezzel harcba szólítva a bárókat, servienseket, várjobbágyokat. A tatárok a Vereckei-hágónál betörtek az országba elsöpörve a magyar védelmet. Az ország külső segítség nélkül, saját erejéből szállt szembe az ellenséggel. A nép a kunoktól tartva meggyilkoltatta Kötöny királyt és kíséretét, ennek hatására a kunok elhagyták hazánkat. Ezek után magunkra maradtunk a tatárokkal szemben. A tatár előőrsök a magyar fősereg elől visszavonultak. A döntő küzdelemre 1241. április 11-én Muhinál került sor, ahol a magyar csapatok döntő vereséget szenvedtek. A király el tudott menekülni, azonban az ország vezető rétege jelentősen megfogyatkozott a csata következtében.

Béla nyugat felé menekült, a dalmáciai Trau várában húzódott meg. A tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az adókat és raboltak. A tél beállta után átkeltek a Dunán. Mindenáron kézre akarták keríteni a szökött uralkodót, hogy behódoltassák, de ez nem sikerült. Szervezett ellenállással nem találkoztak, de a kővárak ellenálltak. 1242 márciusában a tatárok nagy pusztítással és foglyokat ejtve váratlanul kivonultak az országból. A kivonulásnak több feltételezett oka is lehetett.

A tatárjárás hatalmas emberveszteséggel járt. A pusztítás mértékét 50-20 %-ra becsülték. A veszteségek nem egyformán érintették az ország területét. A seregek útvonalában, a folyóvölgyekben nagyobb volt, mint a félreeső hegyvidékeken. Mivel a magyarság főleg az alföldeket és a folyóvölgyeket lakta, főleg őket érintette a pusztítás, így megváltozott a népesség etnikai összetétele. A veszteségeket főleg a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat. Betelepültek jászok, vlachok, lengyelek, csehek, azonban az ország lakosságának 70-80 %-át továbbra is magyarok alkották.

Tatárjárás után

IV. Béla lemondott a királyi birtokállomány visszaállításáról. Jelentős adományokat tett, melyeket katonaállításhoz és várépítéshez kötött. Ő maga is számos várat építtetett (Buda, Visegrád, Sárospatak). Tömeges várépítés indult el. Számos településnek adott városi rangot, melyek így fallal vehették körbe magukat. Külpolitikájában békés szövetségi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal.

Társadalmi, gazdasági változások a XVII-XVIII. században

Társadalmi, gazdasági változások a XVII-XVII. században

    Az emberiség életmódjában az első nagy forradalmi átalakulás (tízezer évvel ezelőtt) a földművelésre való áttéréssel ment végbe, mely az addig vándorló életmódot folytató nomád törzsek letelepedését és az állandó település megszületését eredményezte.

    A második, hasonlóan nagy jelentőségű forradalmi változás az ipari társadalom megszületése volt, melyet a történészek az ipari forradalommal kötnek össze és így kezdetét 1750-re teszik.

    De az ipari forradalom nem jöhetett volna létre, ha a megelőző századok nem alakítják át a világ társadalmi és politikai rendszerét.

A XVI.-XVII. század három hatalmas társadalmi-gazdasági változást hozott, melyek összekapcsolódva és egymás hatását kumulálva, az új, Európa központú világrendszer létrejöttét és az urbanizáció addig soha nem tapasztalt felgyorsulását eredményezték.

1. A világkereskedelem súlypontja a Földközi tengerről az Atlanti óceánra helyeződött át. Spanyolország, Portugália, Hollandia, majd Franciaország és végül Anglia lett az átszervezett világkereskedelem és gyarmatosítás vezető ereje, és ezzel a hatalom súlypontja Ázsiából Európába tolódott át.

- iránytű és puskapor felfedezése

- spanyol és portugál hódítások

- 1492 Kolumbusz

- 1494 Tordesillasi szerződés

- 1497-98 Vasco da Gama

- a portugál gyarmatbirodalom első alkirálya Almeida megsemmisítette az egyiptomi flottát és elzárta az arabokat az Indiai-óceántól

- összeomlott az arabok közel ezer éves kereskedelmi hegemóniája

- Magellán

- spanyol conquistadorok

- angol gazdasági fejlődés)

2. Angliában és Franciaországban létrejött a feudális abszolút monarchia, (központosított államhatalom) mely felgyorsította a polgárság gazdasági és politikai térnyerését. Megszületett a nemzetállam, mely a hazai kereskedőtőke számára védelmet biztosított külföldön.

- a kapitalizmus szinte mindenki számára a szabad vállalkozás, szabad tőkeáramlás, szabad verseny fogalmával társul, de ehhez szükség volt a központosított nemzetállam megszületésére, mely a jövedelmek összegyűjtőjeként és elosztójaként a legnagyobb befektetővé és vállalkozóvá vált

- az új államhatalom serkenti a belső tőkeakkumulációt és nemzetközi monopolista jogok szerzésével biztosította kereskedői és a maga helyét a ker.-ben

- az első eszköz lehetővé teszi az iparosítást, a második a földrajzi terjeszkedést és gyarmatosítást

- Nyugat-Európa tőkései a felszabaduló falusi munkaerőt már a manufaktúrában dolgoztatták

- nagyobb szériában, nagyobb termelékenységgel dolgozó gépesített üzemek egyre nagyobb terméktömeget bocsátanak ki

- ehhez ellenőrzött és biztos piac kellett, amit az új államgépezet még nem tudott biztosítani

- a biztos piacot a gyarmatok adták, ezért lettek a világhatalom tulajai azok az országok, melyek a tengerek feletti uralmat is birtokolták

- s mivel a födrajzi felfedezések hatására XVII. sz.-ra a Földközi –tengerről az Atlanti-óceánra helyeződött át a világkereskedelem súlypontja, az új irányítók pedig Anglia és Hollandia

- majd Hollandia háttérbe szorulásával Anglia lett a vezető hatalom

- ennek feltételei a városba özönlő bérmunkássá váló tömeg, az új energiaforrások hasznosítása, és a gépi nagyiparra épített termelés-szervezés

- a fejlett, kapitalizálódó országok társadalma kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra, a világ országai pedig gyarmatosítókra és gyarmatosítottakra szakadt

3. E két tényező hatásának együttes eredményeként végbemehetett a tőkének, a termelésnek és az anyagi gazdagságnak oly mértékű akkumulációja, mely az ipari forradalomhoz vezethetett.

- általánossá vált a gépi nagyipar és a tömegtermelés

- a totális árucsere új társadalmi-gazdasági viszonyokat szült

- magszületett a tőkés társadalmi rend, az indusztriális társadalom

- új értékrend és belső motivációs rendszer

- megváltozik a termelés célja, és ez hatalmas gazdasági növekedést indukál

- az új társadalom fennmaradásának feltételévé a termelőerők fejlődését tette

- az ipari fejlődés erőteljes urbanizációs hullámot indított el, mert a város szolgálta jobban a növekedést azzal, hogy helyileg koncentrálta a munkaerőt, a termelést és a piacot

Az ipari forradalom az urbanizáció katalizátorává vált azzal, hogy:

ugrásszerűen növelte a termelés eszközigényességét, ami a növekedés     határait igen messze kitolta

a gyáripari termelés újfajta infrastruktúrális feltételekkel járt, ami átformálta a város fizikai arculatát, külső megjelenését

az újfajta infrastruktúra újfajta életmódot teremtett, ami végképp elválasztotta a várost a falutól

nem csak az ipart és a kereskedelmet, hanem a közlekedést és a szállítást is forradalmasította (vasút)

A városok termelése nemzetgazdaságivá, sőt nemzetközivé szélesedett.

Ezzel városok tömege szakadt el a vidéktől, mert ledőlt egy évezredes korlát a vidék eltartóképességének igénye.

A város győzelmét a falu felett a polgári forradalom győzelme tette teljessé, mert általa a városban, a városi polgár kezében egyesült a gazdasági és politikai hatalom.