google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2013. február 2., szombat

Széchenyi és Kossuth nézetei, programja a polgári átalakulásért


Történetírásunk az 1848-at megelőző két évtizedet, melyben a liberális nemesség a polgári átalakulásért és nemzeti felemelkedésért folytatott küzdelmet, reformkornak nevezi. A húszas évek európai forradalmi mozgalmai I. Ferencet az országgyűlés összehívására késztette (1825-27). Visszatért a rendi alkotmányhoz, a megyék engedtek az adó és az újoncok kérdésében. A rendi jogok megerősítése biztosította a keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalomnak. A Pozsonyi országgyűlésen azonban még nem érett meg a helyzet a valódi változtatásokra, de látható volt, hogy a nemesség előtt csak egyetlen út áll, ha rálép a reformok útjára, és önmagán próbál segíteni. Bizottságokat állítottak fel az ország előtt álló feladatok – a vám, az úrbéri viszonyok, a magyar nyelv ügye – tanulmányozására.

Széchenyi István

Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a nagy múltú és dúsgazdag Széchényi család ötödik gyermekeként. Apja Gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. Édesanyja Festetich Júlianna grófnő, aki a Georgicont, az első magyarországi gazdasági főiskolát megalapító Gróf Festetich György testvére volt. Széchenyi gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte, tanulmányait magántanulóként Nagycenken végezte, magánvizsgáit Pesten, Sopronban és Szombathelyen tette. 1809 áprilisában két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez A vesztes június 14-i, győri csata után a hivatásos katonai pályát választotta, s főhadnagyi rendfokozatot szerzett. Részt vett 1813-ban a Lipcsénél vívott “népek csatájában”, ahol futárként szolgált.
Az itt szerzett érdemei, és a Napóleon visszatérése utáni itáliai harcokban tanúsított szolgálataiért több kitüntetésben is részesült. Többször kért szabadságot, amelyet utazásokkal töltött el. Barátjával, Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett Nyugat-Európában. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol megérezte hazája elmaradottságát. Az utazások és a katonai pályán való mellőzöttsége miatt figyelme a politika, a közélet felé fordult.
1825-ben a rendi országgyűlés összehívásakor ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia számára egy évi jövedelmét. Ugyanebben az évben létrehozta a Lótenyésztő Egyesületet, amely később lóversenyeket is rendezett. Megalakította a Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség különböző rétegeihez tartozók megvitathatták a társadalmi problémákat. Az elkövetkező években a Duna Gőzhajózási Társaság létre jöttében játszott szerepet illetve megkezdődik a Vaskapu hajózhatóvá tétele, segít balatoni gőzhajózás beindításában, és az ő kezdeményezésére épül meg az óbudai hajógyár. Miután politikai befolyásra tett szert, sürgette az országot előrevivő reformokat. Széchenyi a programját először 1830-ban, a Hitelben fogalmazza meg.
Ennek előzménye 1828-as sikertelen hitelkérelme volt. Művét a Taglalat (Desseffy József – főnemes) által ért kritika miatt érthetőbb formában, magyarázatokkal kiegészítve 1831-ben adja ki Világ címmel. Széchenyi fontolt és eltervezett reform szükségességéről akarta meggyőzni olvasóit. A problémákat gazdasági oldalról közelítette meg, bizonyítva, hogy a fennálló rendszer gazdaságilag már előnytelen: az ősiség akadályozza a hitelfelvételben, a robot a termelékeny gazdálkodásban, a vámok a kereskedelemben. Kerülte a kormányzat érzékenységét sértő kijelentéseket, mivel bevonhatónak vélte a reformokba a kormányzatot, ugyanakkor féltette is a reformokat az udvar fellépésétől. Ez az aggodalom szembefordította fiatalkori barátjával, Wesselényivel. Mivel ostorozta a rendi kiváltságokat, művét kezdetben jól fogadták a bécsi körökben. Elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, de gazdasági nehézségei miatt a birtokos nemesség fogadta lelkesedéssel a könyvet. Széchenyi fontosnak tartotta a feudális kötöttségek eltörlését annak érdekében, hogy bárki szabad polgári tulajdonnal rendelkezhessen.
Szorgalmazta a kilenced, az ősiség (aviticitas), a robot és a fiscalitas (a földbirtokos-család fiági kihalása után a kincstárra szálló birtok, jószág) megszűntetését. A jobbágyok felszabadítását önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének tulajdonosává, vagy bérlőjévé vált volna. Ez azonban nem jelentené azt, hogy a parasztok birtokolnák az összes földet, ugyanis hatalmasak voltak ekkor a majorsági földek. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették volna. Széchenyi programja tartalmazza a mezőgazdaság gépesítését és sokoldalúvá tételét is. Lényegesnek tartotta a bortermelés és a borkereskedelem fejlesztését, továbbá (angol mintára) a ló- és juhtenyésztés elterjesztését, valamint a selyemhernyó tenyésztését is, ezáltal lendítvén föl a magyar selyemipart.
Az 1833-as Stádium című munkájában említi a nemtelenek birtokvásárlási jogának biztosítását (Jus proprietatis) és az infrastruktúra fejlesztését. Az ipar fejlődését is a feudális (céhes) keretek felszámolásával kívánta támogatni. Széchenyi szerint fejlett iparra van szükség a mezőgazdaság gépesítéséhez, a kereskedelem és a közlekedés fellendüléséhez. Széchenyi különösen fontosnak tartotta az utak, vasutak, hidak építését, a folyami hajózást és a mocsarak lecsapolását. Vásárhelyi Pál tervei alapján és Széchenyi kezdeti irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. Ezután Széchenyi részt vett még a Duna szabályozásában is. A Magyar Gazdasági Egyesület létrehozásával gyárak gőzmalmok épültek míg a Pesti József Gőzmalom Magyarország első, folyamatosan működő gőzmalma volt. Egyik jelentős eredménye a Lánchíd megépíttetése volt, amely a közlekedés fejlődését szolgálta. A hídat William Thierney Clark tervei alapján, Adam Clark kivitelezésében készült el(1842-1849).
A Lánchíd azért is jelentős volt, mert ez ütött először rést a nemesi adómentességen, ugyanis a hídpénzt mindenkinek fizetnie kellett. A hidat 1849-ben Haynau avatta fel. Ezeken kívül kiépül még a Bécs–Sopron vasútvonal, valamint megalapul a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesülete is. Nem szabad elfelejteni, hogy Széchenyi arisztokrata volt, és mint ilyen, óriási birtokkal rendelkezett, amelyen bevezette a saját reformjait. Az 1850-es évek második felében élénk politikai tevékenységet fejtett ki, szoros kapcsolatban állt a magyar politikai élet, elsősorban a politikai irodalom szereplőivel, és maga is hatalmas irodalmi munkát végzett, amelynek kiemelkedő jelentőségű darabja a Bach-korszakot dicsérő „Rückblickre” válaszként írt „Ein Blick” című munka (London, 1859), amely nyíltan, kemény szavakkal illette a fennálló rendszert. A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, s elkobozta iratait, melyek alapján messze ható politikai összeesküvést vélt fölfedezni, s amellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve menedékhely lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, egy régi jó barátjának váratlan halála, az újra elborult politikai kilátás izgatottságát rendkívül növelték. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán önmaga ellen fordította fegyverét.

Kossuth Lajos

Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Zemplén megyében, Monokon. A Kossuth-család egyike volt a Felvidék ősi, nagy múltra visszatekintő középnemesi családjainak. Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László uradalmi ügyész az Andrássyaknál, édesanyja Weber Karolina. Tanulmányait a sárospataki főiskolán végezte, majd ügyvédi vizsgát tett Pesten. Ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében.
1832 végén került a pozsonyi országgyűlésbe, mint a távollévő főrendek képviselője. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832-36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat (1836-37). 1935-ben V. Ferdinánd lett az uralkodó, aki helyett tulajdonképpen Metternich irányított. Célja legfőképpen a reformellenesek letörése volt. Wesselényi Miklóst, aki az országgyűlésen az ellenzék egyik vezére volt, hosszú bírósági eljárásban elítélték. Ugyancsak lesújtottak az országgyűlési ifjak vezetőjére, Lovassy Lászlóra, Kossuth lapját is hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1841-ben Bécs engedélyével Landerer Lajos nyomdájában megindítja a Pesti Hírlapot, melynek példányszáma 60-ról 50 ezerre emelkedett. A siker nem a híranyagnak volt köszönhető, hanem a vezércikkeknek, amelyek széles rétegekre hatottak. Változatos témákról szóltak, emberbaráti kérdésekkel, a jobbágyság életével, közteherviseléssel vagy éppen közlekedési viszonyokkal foglalkoztak. Mindez azonban összefüggő, egységes programot alkotott. Azonban leváltották, mert úgy tűnt, hogy radikális fellépése veszélyezteti a békés együttműködést. Ekkor a kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. Kossuth munkálatainak szellemét döntően befolyásolta a lengyel szabadságharc és az 1831. évi felvidéki jobbágyfelkelés.
E két tényező hatására a legfőbb kérdés a jobbágyság felszabadítása, az úrbériség eltörlése lett. Programjának alapgondolata a feudális kiváltságok eltörlése a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. Legfőbb eszközének a nemesek és a nép “érdekegyesítését”, politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt. Az érdekegyeztetés során véleménye szerint a nemességnek le kell mondania kiváltságainak egy részéről (pl.: adómentesség), és jogainak illetve kiváltságainak egy részét pedig ki kell terjesztenie a parasztságra (pl.: választójog, földvásárlási jog). Kossuth vallotta, hogy egy nemzet politikai önállóságához az önálló nemzetgazdaságon keresztül vezet az út. Így támogatta a vámvonalak bevezetését, úgy gondolta ez lehet a magyar ipar védőfala az osztrák és cseh iparral szemben. A magyar gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparmű kiállítást (1842). Kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Magyarországra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). A gazdaság fejlesztése érdekében az ipar mellett a kereskedelem fellendítésére is szükség volt. Az önálló kereskedelem kialakításnak érdekében fel akarta lendíteni a magyar tengeri kereskedelmet. Ez azonban az infrastruktúra fejlesztésére is szükség volt. A tengeri kikötőnkhöz vízen és vasúton akarta megoldani az áruszállítást: Pesttől Vukovárig a Dunán, onnan pedig Fiúméig vasúton. Ezzel akarta kikerülni a Bécsen áthaladó kereskedelmi útvonalat, s így ott nem vehettek volna le róla hasznot. Szorgalmazta a kilenced és az ősiség eltörlését.
Kossuth az állami támogatással végrehajtott kötelező (kényszerítő) örökváltságot vette fel programjába, mert véleménye szerint az önkéntes örökváltság legfőbb akadályozó tényezője a parasztság fizetésképtelensége volt. Igyekezett megmutatni, hogy mindez nemcsak lemondás, hanem kiút is a nemességnek, az örökváltság hitelt és pénzt is jelent, melynek segítségével át lehet térni a kapitalista gazdálkodásra. 1847 tavaszán az ellenzék párttá alakult (Ellenzéki Párt). Kossuth részt vett az Ellenzéki Nyilatkozat kidolgozásában, mely a polgári rendszerváltozás programjává válik (Főbb követelések: népképviseleti országgyűlés, felelős kormány, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, szabadságjogok, jobbágykérdés megoldása). A reformkor utolsó országgyűlésén követté választották (Pest vármegye), elismert vezéralakként – a kibontakozó európai forradalmak hatására 1848. március 3.-i felirati javaslatában követelte az Ellenzéki Nyilatkozat elfogadását, alkotmányt kért a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is. A magyar forradalom idején országgyűlési delegáció élén Bécsbe ment, hogy elérje egy önálló magyar kormány kinevezését. A Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, az áprilisi törvényekkel létrejött polgári Magyarország kiépítésén fáradozott (önálló bankjegykibocsátás – ”Kossuth-bankók”, Nemzetőrség felállítása, önálló hadsereg szervezése, jobbágyfelszabadítás, nemzetiségi kérdés megoldása). Az első népképviseleti országgyűlésen (1848) – látva az európai forradalmak leverését, és a bécsi udvar taktikáját – elmondta híres megajánlási beszédét (július 11.): 200 ezer újonc toborzását és 42 millió forint hitel megadását szavazta meg az országgyűlés. Szeptembertől toborzó-körutat tartott az Alföldön, a Magyarország ellen meginduló támadás (1848. szeptember 11.) után az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke lett. A Batthyány-kormány lemondása után az OHB látta el a végrehajtó hatalom feladatait, és szervezte az ország katonai védelmét (újoncozás, hadiipar, kormánybiztosok kiküldése). A sikeres erdélyi és tavaszi hadjáratok következtében kimondott Habsburg-trónfosztás (1849. április14.) után Kossuthot kormányzó-elnökké választották, ám a Habsburgokat segítő orosz katonai beavatkozást (intervenció) követő katonai kudarcok miatt lemondott (augusztus 11.) és emigrált Törökországba. Később Angliába, az Egyesült Államokba, Franciaországba és Itáliába utazott. A Torinóban letelepedő Kossuth 1867-ben ellenzi az osztrák-magyar kiegyezést (Cassandra-levél). Állampolgárságát egy korábbi törvény miatt (honossági törvény) 1889-ben elveszítette, de számos magyar város díszpolgárrá választotta. Torinóban halt meg 1894. március 20.-án, hamvainak hazahozatala után Budapesten temették el.

Széchenyi és Kossuth vitája:

A Pesti Hírlap érzelmekre ható, radikális hangja kiváltotta Széchenyi ellenérzését. Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, a nemesség tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Félve a reformmozgalom esetleges megsemmisítésétől, nem akart szembe kerülni Béccsel, ezért az ellenzékiség helyett a felülről jövő reformokban bízott. Széchenyi ezért nyíltan Kossuth ellen fordult (A kelet népe).
Leszögezte, hogy a célokban nincs különbség közöttük. Elismerte Kossuth tehetségét és szándékának őszinteségét, ugyanakkor azzal vádolta, hogy népszerűséget hajhászó módszere forradalomhoz fog vezetni. Kossuth a Felelet címmel válaszolt az őt ért támadásra és ezzel kezdetét vette a küzdelem két legnagyobb hatású személyisége között. Kossuth a vita során taktikusan érvelt, mindig megadta a nála idősebbnek a neki járó tiszteletet (legnagyobb magyar). A liberális közvélemény a gyorsabb ütemű átalakítást pártolta, ezért Kossuth gondolatait fogadta el. Széchenyi emiatt politikailag elszigetelődött. Kossuth és Széchenyi valóban egyetértettek a végcélban: egy erős, modernizált, magyar vezetésű, lakóinak szabadságot és jólétet biztosító Magyarország megteremtésében.
A megvalósítás taktikája azonban minden elemben eltért. Széchenyi a reformmozgalom irányítását a magyar arisztokráciára kívánta bízni és úgy megvalósítani, hogy a polgárosodott nagybirtokok megőrizzék pozíciójukat. Kossuth ezzel szemben a köznemességben látta a változások bázisát. Ennél is szembe tűnőbb különbség, hogy míg Széchenyi kerüli a közjogi kérdéseket, s Magyarország és Ausztria viszonyát, addig Kossuth a magyar polgári nemzetállam megvalósítására törekedett. A két fél között a vita egészen 1848-ig folyt. Széchenyi István és Kossuth Lajos a magyar szabadság legismertebb alakjai. Magyarországon több szobruk is van, a települések nagy részén közterület viseli a nevüket, kultuszuk pedig ma is élő.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A mamáddal kocsikázom!

Névtelen írta...

Any fucking body from 11.D?

Megjegyzés küldése