A rovarok osztályának főbb rendjei

A rovarok osztályába sorolt fajokon három testtájt különböztetünk meg: fej, tor, potroh. A fejen találhatók a szemek, az érzékelő csápok és a szájszervek. A tor függelékei a járólábak és a szárnyak. Minden rovarra jellemző tulajdonság, hogy három pár járólábbal rendelkezik. A rovarok többségének két pár szárnya van. Ezek nem valódi végtagok, mert nincs saját izma, hanem a tor izma mozgatja. Egyes rovarok első pár szárnya kemény fedeles, míg a második pár hártyás. Vannak két pár hártyás szárnnyal rendelkezők is. Más rovaroknak csak egy pár szárnyuk van, vagy elcsökevényesedett mindkét pár, és ezért szárnyatlanok. A potroh szelvényeit rugalmas hártyák kötik össze, ezért tágulékony. Oldalán találhatók a légcsövek nyílásai.

A szájszervek módosult végtagok és igen változatosak: rágó, szúró- szívó, pödörnyelv. Szemük összetett szem. Légzésük trocheával (légcső) történik, ami a sejtekig szállítja a levegőt. A rovarok lehetnek növényevők, (hangya, sáska) dögevők, (légy) élősködők (szúnyog).

Szitakötők rendje: Ezek a legősibbek. Rágószájszervvel rendelkeznek. Kifejléssel szaporodnak: pete, lárva, (olyan, mint a szülő, csak kicsi és fejletlen a szárnya) többszöri vedlés, kifejlett rovar.

Egyenesszárnyúak rendje: Rágószájszervük van. Izmos ugrólábbal rendelkeznek. Hangadó szervük a lábon található, a hallószev pedig a tor és a potroh találkozásánál. (szöcske, tücsök, sáska)

Poloskák rendje: Élősködők.

Bogarak rendje: Kitines fedőszárnyuk van

Hártyásszárnyúak rendje: Darazsak, hangyák, méhek

Lepkék rendje:

Légyszárnyúak rendje: Légy

A populációk kölcsönhatásának főbb típusai

Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek együtt. Az együtt élő populációk kisebb- nagyobb mértékben befolyásolhatják egymás működését. Egyes esetekben ez a hatás közvetlen, például egy ragadozó és egy zsákmányállat populációinak viszonyában, tehát ezek egymásból táplálkoznak. Máskor közvetve hatnak a populációk egymásra, mint a bükkpopuláció, amely ez erdő alsóbb szintjein élő növénypopulációk fény- és hőmérsékleti viszonyait változtatja meg. A populációk közötti kölcsönhatásokban egy- egy populációra vonatkozóan megkülönböztethetünk előnyös (+), semleges (0) és hátrányos (-) hatást. E szerint lehet:

- Asztalközösség: (kommenzalizmus) „0+” Az egyik számára a másik léte közömbös, a másiknak viszont határozott előnyt jelent a kapcsolat. Pl.: Gólya- veréb; Oroszlán- kígyó; Ragadozóhal- kalózhal.

- Hasznos együttélés: (szimbiózis) „++” A jelenségre mind a növény-, mind az állatvilágban rengeteg példát találunk, de jól ismert néhány növény- és állatpopuláció szimbiózisa is. Pl.: Fenyő- gomba; Nitrogénmegkötő baktérium- gyökér; Cellulózbontó baktérium- tehén.

- Antibiózis: „-0” Amikor az egyik egyedre nem hat a másik, de másban kért okoz. Ez a jelenség általában mikroorganizmusok között hat. Pl.: Gomba- antibiotikum (Az ecsetpenész termeli a penicillint, tehát rá nem hat, de mást öl)

- Élősködés: Parazitizmus: „+-” Egyik élőlény a másikból táplálkozik, de nem pusztítja el. A növényi paraziták lehetnek teljes paraziták (aranka, napraforgó) és fél paraziták (csak szervetlen anyagot szív fel). Az állati paraziták lehetnek külső (tetű) és belső (bélféreg) paraziták.

- Táplálkozási kapcsolat: Ilyenkor az egyik populáció, mint zsákmányszerző, táplálékként pusztítja a másik populáció, a zsákmánypopuláció tagjait. Ilyenkor a két populáció szoros kapcsolatban van egymással. Az egyik tagjainak száma meghatározza a másik tagjainak számát. Van olyan, amelyik élőket pusztít. Pl.: ragadozók, növényevők, mindenevők. Van olyan, ami élettelent pusztít. Pl.: dögevők, iszapevők, földevők, ürülékevők, lebontók.

- Versengés: „- -„ Ez a leggyakoribb. Azonos ökológiai igényű populációk között alakul ki. Ennek elkerülése végett a teljesen azonos ökológiai igényű populációk földrajzilag is elkülönülnek. Pl.: A trópusi esőerdők liánjai és fán lakó növényei fény felé való törekvése.

A pajzsmirigy betegségei

Struma

Ez a pajzsmirigy megnagyobbodása, ami lehet diffúz, és göbös, működését tekintve pedig hyper-, hypo- és normofunctiós.

Patogenezis

- Hátterében a TSH fokozott secretiója, és a pajzsmirigyszövet hyperplasiája áll

- Akkor következik be, ha az ivóvíz vagy a táplálék jódhiánya esetében a normális nagyságú pajzsmirigy nem képes kellő mennyiségű tiroxint (T4) és trijódtironint (T3) képezni

- Vannak jódszegény területek, ahol a lakosság több mint 5%-a golyvás, ezeknek a száma hazánkban számottevő

Tünetek

- Olykor a pajzsmirigy hatalmasan megnagyobbodik, vagy lefelé a sternum mögé terjed (retrosternalis struma)

- Rekedtség

- Légzési nehézség

- Nyelési zavar

Diagnózis

- Ultrahang (volumetria)

- Szcintigráfia (hideg, meleg göb)

- Hideg göb esetében vékonytű-biopszia (malignitas kizárása)

- Röntgen (trachea-, oesophagus-compressio)

- Hormonvizsgálatok (FT4, TSH, sz.e. TRH-teszt)

- Gyorsan növő hideg göb malignitasra gyanús

Gyógyítás

- A nagy vagy compressiós tüneteket okozó strumát kezeljük

- A kezelés célja a TSH-elválasztás visszaszorítása perifériás hormonkészítménnyel.

- L-tiroxint adunk

- Ha 6 hónap alatt a struma nagysága nem csökken, a kezelést abbahagyjuk, ellenkező esetben 3 évig folytatjuk

- Műtét csak malignitas gyanúja esetében vagy nyomási tüneteket okozó és hormonkezelésre nem reagáló esetekben jön számításba

- Műtét után, a recidíva elkerülése végett, tartós és folyamatos szubsztitúciós hormonkezelést alkalmazunk.

Megelőzés

- Endémiás golyvás területen jódprofilaxist kell végezni. Ennek legegyszerűbb formája a jódozott konyhasó, víz, esetleg tej.

- A napi jódszükséglet 150-300 g

- A jód csak megelőzésre használható, a már kifejlődött struma nagyságát nem befolyásolja.

Hypothyreosis

A pajzsmirigyhormonok szekréciója elégtelen. Gyakori megbetegedés. Előfordulási aránya az átlagos populációban 2-9%, jellemző a női predominancia. Predilectiós életkor 40-60 év.

Patogenezis

- Ha a hypothyreosis pajzsmirigy-megbetegedés következménye, akkor primer hypothyreosisról (esetek kb. 90%-a), ha a hypophysisé (TSH-hiány), akkor szekunder hypothyreosisról, ha pedig a hypothalamus működési zavaráról (TRH-hiány)van szó, tercier hypothyreosisról beszélünk.

- Amikor a pajzsmirigyhormonokkal szemben a periféria részlegesen vagy teljesen rezisztens à negyedik (kvaterner) hypothyreosisról beszélünk.

Tünetek

- A betegség súlyosságától függnek, és minden szervre, szervrendszerre kiterjedhetnek

- A kezdet rendszerint alig észrevehető, bizonytalan általános tünetekkel jelentkezik.

- A bőr és a szőrzet jellegzetes változása

- Hidegintolerancia

- Obstipatio

- Nőkön vérzészavar

- Motoros és az intellektuális aktivitás lassulása

- Apathia

- Lethargia

- Hang mélyülése

- A testsúly az étvágy csökkenése ellenére nő

- Cardiomegalia, ennek oka à dilatatio, pericardialis folyadékgyülem

- Myxoedema a betegség előrehaladott stádiumában

- Sinusbradycardia

- A mély ínreflexek (az Achilles-ín-reflex) relaxatiós fázisának a megnyúlása társul

- A teljesen kifejlődött, végső formára jellemző: bamba, kifejezéstelen arc, a periorbitalis regio puffadtsága, a gyér és törékeny haj, a szemöldök lateralis harmadának hiánya, a nagy nyelv, sárgás árnyalatú, sápadt, hideg és száraz bőr

Diagnózis

- A kifejlődött kórkép annyira jellegzetes, hogy a kórisme már rátekintéssel is megállapítható

- A T4-és a TSH-vizsgálatot minden esetben el kell végezni.

- Az alacsony FT4-érték jól jelzi magát a hypothyreosist

- TSH meghatározása azért szükséges, hogy eldöntsük a hypothyreosis primer, szekunder, vagy tercier eredetét

- Ha az alacsony T4 szinthez magas TSH-érték társul akkor a primer eredet bizonyított

- Ha a TSH értéke normális vagy alacsony akkor a kiváltó ok a hypophysis vagy a hypothalamus szintjén keresendő.

- TRH-stimulációs teszt

- Alacsony TSH-értékek mellett el kell végezni a szemfenék-és látótér vizsgálaton kívül a koponya CT vizsgálatát is.

- Szérumkoleszterin, CPK, LDH

- EKG vizsgálat (kis amplitúdójú QRS komplexusok, lapos vagy inervált T-hullámok)

Gyógyítás

- Leghatásosabb a levothyroxin (L-Thyroxin, Thyrax) ebből 25-50 g-ot adunk naponta. Az adagot 2-3 hetenként 25 g-mal emeljük, átlagban 150 g/die összdózisig.

A női medence csontjai és összeköttetései

Medenceöv alkotói

- két medencecsont

- keresztcsont

- farkcsont

Medencecsont (os coxae)

- csípőcsontból, ülőcsontból, szeméremcsontból >> ezek találkozásánál – acetabululum (a csípőízület ízvápája)

- medencecsont felső, széles része – csípőlapát >> elülső végpontjában elülső-felső csípőtövis (spina iliaca anterior superior)

- a csípőlapátot alulról éles csontperem határolja – linea terminalis: a kismedence bemenetét képező határvonal

- szeméremcsont: lefelé szárban folytatódik >> a két szár illeszkedése a symphysis

- ülőcsont: felső szárának belső oldalán – hegyes ülőtövis (spina ichiadica)

Keresztcsont

- öt csigolya összecsontosodása

- elülső felszíne részt vesz a medence üregének alkotásában; felső része vaskos, ízesül az utolsó ágyékcsigolyával >> az így alkotott domborulat – promontorium; alsó része elkeskenyedik

Farkcsont

- 4-6 csökevényes csigolyából olvadt össze

Kis- és nagymedence

- A medencét a linea terminalis két részre osztja: nagy- és kismedencére

Nagymedence (pelvis major)

- szülészeti szempontból nincs jelentősége, méretéből lehet következtetni a kismedence méreteire, arányaira

Kismedence (pelvis minor)

- részei: medencebemenet, medenceüreg, medencekimenet

- medencebemenet: a linea terminalis síkjában van, a bemenet síkja a vízszintessel 60 %-os szöget zár be – ez jelenti a medence dőlését

- a bemenet síkja ovális alakú, leghosszabb a haránt, legrövidebb az egyenes átmérője

- medenceüreg határai: elöl a két szeméremcsont és a symphysis, oldalt az acetabulum belső felszíne

- középső harmada a medenceöböl – legtágabb, itt minden átmérő hosszabb 12 cm-nél, leghosszabb a ferde átmérő (13 cm)

- alsó harmada a medenceszoros – legszűkebb, határai: symphysis alsó része, a két ülőtövis, hátul a keresztcsont csúcsa

- medencekimenet határai: elöl a szeméremív alsó széle, oldalt a két ülőgümó, hátul a farkcsont csúcsa

- egyenes átmérő a legrövidebb, a farkcsont hátrahajlik, így az átmérő 12 cm-re nő, többi átmérőnek nincs jelentősége, oldalfalait lágyrészek alkotják

A nemhez kötött öröklődés

A megtermékenyítés pillanatában a haploid ivarsejtek kromoszómakészleteiket a diploid zigótában egyesítik, amelyben a haploid készletek kromoszómái egymással homológ párokat képeznek. A homológ párok egyike az apától, a másik az anyától származik. A kétlaki növényekben, a váltivarú állatokban és az emberben a homológ kromoszómapárok egyike jelentősen eltér a többitől. Mivel ezeknek döntő szerepük van az ivar meghatározásában, ezért ezeket ivari kromoszómáknak nevezzük. Az ivari kromoszómapárban az egyik ivar két egyforma alakú kromoszómával vesz rész, míg a másik ivari alakban két, egymástól eltérő forma található. Az emberben, a legtöbb váltivarú állatban és a kétlaki növényekben a hímivarú egyedekre jellemzők a különböző alakú és többnyire eltérő méretű XY kromoszómák, míg a nőivarúakban XX kromoszómapár található. Madarakban, lepkékben és néhány növényben fordítva van. Utódok 50-50%-os megoszlása. A diploid emlősök nőivarú egyedeiben az XX ivari kromoszómák közül csak az egyik működik. A másik még az embrionális fejlődés korai szakaszában működésképtelenné válik, mivel DNS-molekulájában olyan változások következnek be, amelyek gátolják az információ átírását. Emberben az inaktív X kromoszóma annyira tömör marad a sejtosztódás után is, hogy mikroszkóppal is látható – szexvizsgálat.

A közönséges muslinca (Drosophila melanogaster) genetikai vizsgálata (Thomas Morgan) során rájöttek, hogy egyes tulajdonságainak öröklődése összefüggésben van az ivari kromoszómákkal. A közönséges muslincák szemének színe a vad típusokban piros, ez a domináns szín. Előfordul azonban fehér szemű egyed is. Egy fehér szemű hímet keresztezve piros szemű nősténnyel az F1 nemzedék hibridjei a genetikai alaptörvénynek megfelelően mind piros szeműek lettek. Az F2 nemzedékben szabályszerűen kijött a 3:1 hasadási arány, azonban a nemek megoszlása más volt: a fehér szemű egyedek mind hímek voltak, a piros szemű egyedek között 2:1 volt a nőstények és a hímek aránya. Azonban ha piros szemű hímet kereszteztek fehér szemű nősténnyel, akkor az F1 nemzedék fele fehér szemű (csak hímek) és fele piros szemű (csak nőstények) lett. Az F2 nemzedékben a piros és a fehér szemű egyedek között is fele-fele arányban voltak hímek és nőstények. Mindezek a jelenségek csak úgy jöhettek létre, ha a muslincák szemszínét meghatározó gén az X kromoszómához kötődik. A muslincában és az emberben is több mint száz ivarhoz kötött gént ismernek. Ezek azok a tulajdonságok, melynek öröklődése nemhez kötött.

A mozgás egészségtana

A mozgásszervrendszer paszzív része a csontváz, aktív része a hozzá tapadó izomzat.

A csontokat kívülről a csonthártya borítja, külső rétegét csontszövet védi, beljebb található az üreges szivacsos állomány ( nagy teherbírású, de könnyű). Üregeit a vörös csontvelő tölti ki ( vörösvérsejtek képzése itt történik). A végtagok csontjainak középső részét a velőüreg tölti ki, amelyben a sárga csontvelő található. A csontnak nagyon keménynek és szilárdnak kell lenni, ugyanakkor rugalmasnak. A keménységet a kalcium- foszfát adja, a rugalmasságot pedig egyéb szerves anyagok. A csont nem tömör szerkezetű, csak külső részén van vékony tömör réteg. A csontváz a szervezet élő része, terhelés megváltozásával változik.

A csontváz a fej, a törzs és a végtagok részére tagolható. A törzsvázat a gerincoszlop, a bordák, és a mellcsont alkotja. A gerincoszlop csigolyákból épül fel, ezek egymás fölött sorakoznak és közöttük porckorongok találhatók. Az egymást követő csigolyalyukak hozzák létre a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő húzódik. A gerincoszlop négy részre tagolható: nyaki, mellkasi, ágyéki, keresztcsonti szakasz.

Két csont mozgatható kapcsolata az izület. A csontvégeket az izületi szalagok tartják. A csontok izületi felszínét porc borítja, amely kemény szövet és sima felületet képez. A két porcfelület között folyadék van, az izületi nedv. Ez csökkenti a porcfelületek súrlódását. Az izületi tok megakadályozza az izületi nedv elfolyását és termeli azt. Az izületek típusai: hengerízület (térd), tojásízület (csukló), nyeregízület (hüvelykujj), gömbízület (csípő). Ha az izület két csontja kissé eltávolodik, a szalagokat meghúzza, de visszaugrik a helyére, akkor beszélünk rándulásról. Ha viszont az izületi szalagok egy része elszakad és az izületi tok is megsérül, akkor az izületi nedv elfolyhat, ez tokszalagszakadás. Lassú anyagcseréjű szövetek, ezért lassan gyógyulnak.

A csont sérülése még a törés, ami szintén lassan gyógyul, mert a csont anyagcseréje nem olyan gyors, ezért lassabban gyógyul mint egy vágott seb.

A csigolyákon felfelé 2-2 izületi nyúlvány van, ha sok kicsi ízület apró elfordulása összeadódik, az egész gerinc elfordulhat, elhajolhat.(főleg növekedés közben, sokat ülő, vagy egy testhelyzetben tartó embereknél fordul elő). Ekkor beszélünk gerincferdülésről, vagy rosszabb esetben, púposságról. Melyeknek nem csak esztétikai hibája van, hanem tartós hátfájást, vagy akár később bénulást is okozhat. Tornával kell egyensúlyozni!

A csigolyatestek között kemény és rugalmas porckorongokat találunk. A porckorongok kemény kötőszövetes tokjának a sérülésekor a porckorong, lágyabb, belső anyaga kitüremkedik, ez a porckorongsérv.

A mozgás

A mozgás

Az ember, ha jár, beszél vagy éppen csak egy pohár vízér nyúl akkor szemmel láthatóan, mozog. De amikor már megittuk a vizet akkor is mozgást, végzünk de szemmel nem látható. Ilyenkor a belső szervrendszerünk egyike lép működésbe. Ebben az esetben például a táplálkozási szervrendszerünk. Így tehát jól észrevehető, hogy mindenki mindenhol még ülve is mozgást végez!

Izmok

Végtagjainkat, beleinket és a szívünket izmok mozgatják. Különböző izmokat különböztetünk meg. Minden egyes szervünket más-más izmok mozgatnak.

Vázizmok: fejünk, nyakunk, törzsünk, végtagjaink izma. A vázizmok többsége a csontokhoz kapcsolódik. Például ha az alkar egyik csontján eredő izom, a másik vége pedig valamilyen ujjpercen tapad meg, és ha az izom összehúzódik, az ujj elmozdul. Az izmok többsége összehúzódni és elernyedni képes. Így egy hajlító és egy feszítőizom kell a mozgáshoz. A vázizmokat más néven harántcsíkolt izmoknak is nevezzük.

Zsigeri izmok: beleink és ereink falán található.

Szívizom: A szívizom csak a szívünkben található meg.

Egy-egy izmot izompólya borít.

Kötőszövetből álló hártyákban futnak az izmok munkájához szükséges anyagok.

Pl.: szállító erek, idegek összehúzódást kiváltó ingerületeket vezetik.

Az izompólya fogja össze az izomrostokat. Az izomrostok, pedig a gyors összehúzódásra képes izomfonalak kötegeit fogja össze.