2013. február 2., szombat

XIII. század magyar történelme: II András, IV. Béla, és az Árpád-ház kihalása


II. András (1205-1235)
Mértéktelenül osztogatta birtokait → pénzügyi nehézség → regálék emelése, ez nem volt elég a király pénzrontáshoz folyamodott (a pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott). A király a főurak bandériumait vette igénybe → újabb adományok v. pénz. A meggazdagodott, kiemelkedő főurak megkülönböztetésül báróknak nevezték magukat. Gertrúd rokonai nagyobb mértékben kaptak adományokat → bárók haragja → megölik a királynét. Az elégedetlen bárók, az érdekeiket biztosító oklevél kiadására kényszerítették a királyt:Aranybulla. Megtiltotta az egész vármegyék adományozását, az idegenek birtokszerzését. Főként a szervienseknek kedvezett. Adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók el, végrendelkezés szabadsága, csak az ország védelmében kötelesek hadba vonulni.
IV. Béla (1235-1270)
Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, hozzálátott a királyi birtokok visszavételéhez→ támasz nélkül maradt.
A tatárok meghódították Kelet-Európát. Béla befogadott a tatárok elöl menekülő 40 000 kunt. A kunok nomád életmódot folytattak (lovaik lelegelték a vetést, nőket raboltak el feleségnek, ezért folyamatos összetűzés a magyar lakossággal. 1241-ben a tatárok 3 irányból törtek Mo.-ra: Vereckei-hágó, északnyugat és Erdély felől. Batu kán elsöpörte a magyar védőket. A magyar nép nem tett különbséget a kunok és tatárok között, legyilkolták a kun Kötöny királyt. A kunok rabolva, pusztítva kivonultak az országból. Muhinál 1241.ápr.11-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyarokra. Béla Dalmáciába menekült. A magára hagyott ország lakói várakba, mocsarakba, erdőkbe húzódtak. A tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az adókat, raboltak. 1242 márciusában váratlanul kivonultak az országból.
Hatalmas emberveszteség. A pusztítás mértékét 20 és 50 % között becsülik. A veszteség pótlását VI. Béla külföldiek behívásával oldotta meg. Visszahívta a kunokat-Alföld, peremterületekre: északon- csehek, lengyelek, Erdélyben- románok, jászok-Jászság.
Béla tartott a tatárok újabb támadásától. Ezért híveinek birtokokat adományozott, az adományokat várépítéshez kötötte. (nagyobb védelem miatt.) Számos településnek adott városi rangot, amelyek fallal vehették magukat körül.
A kisebb birtokosok a bárók szolgálataiba álltak (igazgatták a birtokot, irányították a bandériumot). Mint a báró kíséretének tagjai a báró családjához, famíliájához tartoztak. Ezt a rendszert familiaritásnak nevezték.
A kiszolgáltatott helyzetbe kerülő serviensek a király engedélyével szolgabírákat választhattak peres ügyeik intézésére. A királyi vármegye helyett, nemesi vármegye bontakozott ki. Élén a király által kinevezett főispán állt. A megyei ügyeket tisztviselők (szolgabírák) végezték. Az 1267-es törvények a servienseket márnemeseknek nevezik, s megfogalmazzák szabadságjogaikat. Megyénként választott követeikkel képviseltethetik magukat.
Kialakult egy új réteg a jobbágyság.
IV. Kun László (1272-1290)
Gyerek, ezért a hatalom a bárók kezébe került.→Belső harcok. Az egyház a nemességre támaszkodva kísérletet tett a hatalom megszilárdítására, azonban átmeneti sikerek után kudarcot vallott. László a kunokra támaszkodva próbált rendet teremteni. A pápa Lászlót a kunok erőszakos megtérítésére kényszerítette. A kunok fellázadtak, s László a bárók kénytelen segítségével leverte őket. A kunok megölik Lászlót.
III. András (1290-1301)
A király hatalma névlegessé vált. Az ország a leghatalmasabb bárók kezébe került. A hatalmukat több megyére kiterjesztő, az uralkodói jogokat kisajátító bárókat, tartományuraknak, kiskirályoknak nevezzük. A legnagyobb báró, Csák Máté. Magyarország a szétesés szélére sodródott, mikor 1301-ben András halálával kihalt az Árpád-ház.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése