Egy XX. Századi lírai mű bemutatása
Ady Endre helye a század költészetében: Ady Endre
(1877-1919) 1877-ben született Érmindszenten, református, kisnemesi hagyományú
családban. Zilahon járt gimnáziumba. Debrecenben jogot tanult, de nem fejezte
be, hanem újságíró lesz. Kisvártatva megjelenik első kötete „Versek” címmel.
Nemsokára kiderül, hogy halálos beteg, vérbajos.
Nagyváradon lesz újságíró a
Nagyváradi Naplónál, amely korának egyik legnagyszerűbb lapja. Újságíróként
sikereket ér el, megjelenik újabb verseskötete, a „Még egyszer”. Nagyváradon
találkozik szerelmével, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával. Léda révén
kijut Párizsba, és a város felszabadító hatása folytán megjelenik újabb
verseskötete, az első igazi Ady-kötet, az „Új versek” 1906-ban. Ez a kötet
gyökeres fordulatot jelent a magyar költészetben, a magyarságról alkotott
képben. A XX. Század költészetének nyitánya.
A versek bemutatása: Az „Új versek” cím nélküli
nyitódarabja: Góg és Magóg fia vagyok én
Góg és Magóg fia
vagyok én
Hiába döngetek kaput,
falat
S mégis megkérdem
tőletek:
Szabad-e sírni a
Kárpátok alatt?
Verecke Híres útján
jöttem én,
Fülembe még ősmagyar
dal rivall,
Szabad-e Dévénynél
betörnöm
Új időknek új
dalaival?
Fülembe forró ólmot
öntsetek,
Legyek az új, az
énekes Vazul,
Ne halljam az élet új
dalait,
Tiporjatok reám
durván, gazul.
De addig sírva,
kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új
szárnyakon a dal
S ha elátkozza
százszor Pusztaszer
Mégis győztes, mégis
új és magyar.
A vers Ady új költői
magatartását, magyarságképét is tartalmazza. A vers hőse bezárva érzi magát a
Kárpátok által, de nem tud kitörni, még sírni is tilos Magyarországon. Verecke
útján jött a honfoglalókkal, de most nyugatról akar betörni, mert új daloknak
jött el az ideje. Pusztaszer, azaz az ősi Magyarország elpusztítja, aki újat
akar, de a vers hőse mégis harcba száll, mert így is magyar.
A versre élesen ellentétes két
pólus jellemző: a költő és Pusztaszer ellentéte. A költő honfoglaló és újító,
Kelet és Nyugat egységét hirdeti, hatalmas erejű, fegyvere a dal, és magyar,
győztes. Ezzel szemben Pusztaszer a honfoglalásra hivatkozik, magát keletinek
hirdeti, gyűlölködik, eltapos, durva, látszólag felülkerekedik.
A költő azonban mégis dalol új
hangon, mert ő az igazi magyar, az ő oldalán az igazság.
A vers óriási botrányt keltett,
megadta az új költészet alaphangját.
Magyarország újfajta ábrázolása
teljesen kifejtett formában megjelenik az Ugar-versekben, amelyek közül az
egyik A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz
partjairól
Hol álmodoztam déli
verőn
A szívem egy nagy
harangvirág
S finom remegések: Az
erőm
Gémes kút, malom
alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva
kezek,
Vad csókok, bambák,
álom-bakók
A Tisza-parton, mit
keresek?
A vers hőse szólal meg, az első
versszakban arról, hogy a Gangesz partjairól jött, ott kellemes volt, erre
utalnak a kifejezések: álmodozás, szív, harangvirág, finom remegések. A második
versszak csupa névszóból áll: fokos, sivatag, durva kezek, hogy a Tisza-part,
mint Magyarország szimbóluma csupa rosszat, barbárt jelentsen. A vers ama
verseknek a rokona, amelyek témája az idegen földre került ember, vagy virág
sorsa, amelyet megöl az idegenség, a hideg, a barbár világ: ilyen vers például
Janus Pannonius „Egy dunántúli mandulafáról” című verse: a mandulafa kivirágzik
a barbár tájon, de a Pannon tájon még túl korán van, hiszen a késői fagyok el
fogják pusztítani a szépséget. Janus Pannonius is a barbár Magyarországról, és
a költészetről, illetve azok ellentétéről beszél, csak az Ady-vers
sűrítettebb. A vers két versszaka élesen
ellentétes értéktartalmú, tehát a vers értékszembesítő vers, és szabályos
tükrözésnek tekinthető. Petőfi Magyarországa jelenik meg, de a megváltozott világgal
együtt megváltozott értéktartalommal.
Az Ugar-versek másik példája A magyar Ugaron című vers.
Elvadult tájon
gázolok
Ős, buja földön
dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt
ismerem
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent
humuszig:
E szűzi földön valami
rág.
Hej, égig nyúló
giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek
körül,
Míg a föld alvó
lelkét lesem,
Régmult virágok
illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a
muhar,
A gaz lehúz, altat,
befed,
S egy kacagó szél
suhan el
A nagy Ugar felett.
A versben az Ugar Magyarország
szimbóluma. Az ugar szót először Széchenyi használta Magyarországra, hogy
kifejezze elmaradottságát, műveletlenségét. Ez az Ugar gazzal és dudvával van
tele, elpusztítja a szépet és a jót, és a vers hősét is, aki a „régmult virágok
illatát” keresi. Azaz a föld termékeny, valaha jó volt itt, de minden
tönkrement. Így a vers idő- és
értékszembesítő vers: a jelen reménytelen, hiába a szépséget kereső hős, a
hiábavalóságot mutatja a kacagó szél is, amely a kilátástalan helyzetet jeleníti
meg.
A versben a táj csak a kifejezni
akart világképet szimbolizálja, semmi kapcsolatban nincs a valósággal, csak
elemenként feleltethető meg. A két világ
ellentétes hangulata és értékrendje az ellentétes elemekből áll össze. Ilyen
például az elvadult tájjal szemben az „én” , és az ős, buja föld.
A versek hatása, üzenete: A versek megváltoztatták a
Magyarországról alkotott képet: nagy vihart kavartak, mert a negatív értékelést
a kortársak zöme nem akarta elfogadni. Az Ady utáni generációk innen merítették
a magyarság-felfogásukat. Ady Kelet-Nyugat
felfogása ma is példamutató.
kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése