A XX. Századhoz közeledve Magyarország látszólag a
fejlett Európa szintjéhez közelít, a főváros csodálatos épületektől pompázik,
míg vidéken hallatlan az elmaradottság. A parasztok sorsa keserítő és tömegesen
vándorolnak Amerikába. A tudomány, a kultúra, a képzőművészet és az irodalom
ebben a korban nagyot fejlődött. 1877. november 22-én született, Érmindszenten
a magyarok egyik legnagyobb és legtehetségesebb költője, Ady Endre. Világjárós típus volt és nagyon szeretett
volna külföldön élni, de a szíve mindig visszahúzta Magyarországra. Első kötete
1899-ben jelent meg, Versek címmel és még ezt 11 követi. 1899-ben egy
nagyváradi barátja szólt neki, hogy ott nagyobb a fizetés, ezért elutazott
hozzá, ahol különféle lapoknál (Szabadság, Nagyváradi Napló) vállalt újságírói
állást, itt vált kitűnő újságíróvá. Itt ismerkedett meg egy táncosnővel, akitől
elkapott egy nemi betegséget, itt még nemigen törődött az egésszel, csak az
első párizsi útján jelentkezetek a komolyabb tünetek.
Párizsban élő magyar asszony, Diósy Ödönné Brüll
Adél a Nagyváradi Napló hozzá eljutott számaiban figyelt fel Adyra. Léda
asszony művelt, gazdag, nagyváradi zsidó családból származott, férje
nagykereskedő. 1903-ban megkereste Ady-t, hogy magával vigye Párizsba. Ady
otthagyta az újságot és elkezdett franciául tanulni és elutazott Lédával
Franciaországba. Lédával való kapcsolata tele volt vitákkal, ellentmondásokkal.
Igazi társat lelt benne, de soha nem lett igazán az övé, mert Léda a pénzt és a
hírnevet választotta.
A Héja-nász az avaron című verset 1905-ben
írta és az Új versek kötetben jelent meg 1906-ban. Nem boldogságot, búfelejtő
idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást és
gyötrelmes fájdalmat. A szerelmesek szimbóluma a héjapár. Bántó, kellemetlen hanghatások
kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember
sajátos kapcsolatáról van szó, hanem szerelmi érzésről általában, mindenfajta
szerelem közös sorsáról. A költő leírja, hogy minden kapcsolat egy harc, egy
ütközet:
„Dúlnak a csókos
ütközetek”
A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a
boldogtalanságba. S ez az út egyre gyorsul, a mozgást jelentő igék
cselekvésének fokozásával: útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk. A
gyorsuló rohanás vége a megállás „valahol az Őszben”, a lehullás „az őszi
avaron”, vagyis a halál, a pusztulás.
Az Örök harc és nász
a Vér és arany című kötetben jelent meg 1907-ben. A versszakok elején álló
megszólítás, „Én asszonyom” megható gyöngédséget árul el, ezek ellentmondással
vannak a „ be jó, ha bántlak”, „be jó, ha rossz vagy” sorokkal. A harmadik
versszakot egy költői kérdéssel kezdi:
„Én asszonyom, ugye hogy
így lesz?”
A Valaki útrávált
belőlünk című verse A magunk szerelme című kötetben jelent meg 1913-ban.
Ady unn már mindent (kapcsolatot, világot):
„Unatkozók és
halálra-untak”
Ebben az időben már kiégett
a szerelmük Lédával és már csak füst van tűz felett, azt mondja, hogy már nem
jó ez a kapcsolat már senkinek, mindketten másra vágynak, egy új kapcsolatra:
„Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.”
Hasonlattal kezdi a második
és a harmadik versszakot:
„Mint elárvult
pipere-asztal,
Mint falnak fordított
tükör,
Olyan a lelkünk,”
„Ingunk s mint rossz tornyuk”
A szíve üres lett („Nagy
termeink üresen kongnak”) és úgy sír, mint a gyerek, ártatlanul, igazán. Ezek
után már Lédának sem tud már olyan verset írni, mint régen. Az utolsó
versszakban leírja, hogy mindig valami emlékezteti Lédára és nélküle üres az
élete.
Az Elbocsátó szépüzenet a Magunk szerelme című
kötetben jelent meg 1913-ban. Ebben az időben már megromlott a kapcsolata
Lédával, ez a műve a vele való szakítás verse. Ady már korábban is akart
szakítani első nagy szerelmével, de a lány nem engedte. A költő leírja, hogy
amikor Lédát csókolta, ölelgette valójában másra gondolt:
„Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:”
A harmadik versszakban
leírja, hogy Léda inkább a pénzt, a hírnevet, vagyis a férjét választotta az
igazi szerelem helyett. Az utolsó előtti versszakban már leírja, hogy soha nem
is szerette Lédát, csak egy futó kaland volt, pedig a szíve mást gondolt:
„Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jötömmel lett beteljesedve.”
Kéri a sorsot az utolsó
versszakban, hogy ne találkozzon többet Lédával, mert csak addig létezett
számára.
A kapcsolatuk elején írta a Lédával a bálban című
szerelmes művét, ami a Vér és arany című kötetben jelent meg 1907-ben. Kétféle
szerelmi ellentétre épülő költemény, az egyik oldalon ott áll a „víg terem” a
maga hangulatával, a másik oldalon megjelenik a boldogtalanság és úrrá lesz a
rettenet. Majd a „sikoltó” zene elhalkul és csönd lesz. A forró örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen győz a feketeség, a
szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbenek szét, a fenyegető elmúlás állt
eléjük a táncoló halott szerelmesekben. Nincs igazi szerelem, mert a boldogság
mögött ott van a boldogtalanság.
Lédával való szakítás
első hírére valósággal ostrom alá vették levelekkel, a bele szerelmes nők. Az
átlagos levélírók között feltűnt egy fiatal kislány, aki egészen más hangon
szólt a költőhöz. Ő voltaképpen Ady távoli rokona volt, a neve Boncza Berta.
Erdély nyugati részében él, a festői környezetű Csucsán. A költő 1914-ben
látogatta meg először akkorra már fiatal úrnőt. Aggályai is támadtak, hogy okos
dolog-e egy majdnem 20 évvel fiatalabb lányba beleszeretni. 1915-ben mégis
megtartották az esküvőt és utána a csucsai kastélyban éltek.
A Csinszka versekben már
nyoma sincs a Léda versekre jellemző vívódásnak. Ezeket a verseket már
hétköznapibb stílusban írta. A leghíresebb Csinszka vers az Őrizem a szemed,
ami a Halottak élén című kötetben jelent meg 1918-ban. Ez a vers az öregedő
férfi szerelmi vallomása. A versből kitűnik, hogy elsősorban egy társban
szeretné megtalálni a vigaszt, Csinszka háttérben marad. Az első szakaszban a
nyugalomról beszélnek. Az egymást fogó kéz és az egymásba néző szem képe
biztonságérzetett áraszt. A megismételt „vénülő” melléknévben az öregség és a
szerelem ellentétének feszültsége húzódik meg. A második szakaszban a
kozmikussá váló kép („világok pusztulása”), a sor elején lévő metafora („ősi
vad”), a rímek eltűnése a háborús rettenet, a riadalmat közvetíti. A harmadik
versszakban megismétli az első strófát, amiért az érzelmi hangulati háttér megváltozott.
Ezek a sorok már nemcsak a biztonságérzetet sugall, hanem a kozmikus pusztulás
hatására a riadt egymásba kapaszkodást is. Az utolsó szakaszban lévő kérdésekre
(miért, meddig) nincs és nem is lehetséges a válasz, a világ és az egyén sorsa
egyaránt kiszámíthatatlan. De a boldogság, a szeretett igénye itt is
megjelenik:
„Maradok meg még neked
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.”
A Nézz, drágám,
kincseimre című versét 1917-ben írta és az 1918-ban megjelent A halottak
élén című kötetben jelent meg. A címben Csinszkát szólítja meg. A második
versszakban leírja, hogy büszke marad a magyarságra. Azt akarja, hogy szeresse
őt akkor is, ha bajban van. A negyedik versszakban mondja, hogy, ha Csinszka
nem jött volna életében, talán már meghalt volna és azoknak kellett volna
eltemetnie őt akik gúnyolták. Csinszka volt a menedéke neki, szeresse őt míg
élni fog. Az utolsó strófában megismétli az első szakasz két sorát, azt akarta,
hogy Csinszka fiatalnak lássa őt.
Az utolsó Csinszka vers
a De, ha mégis?, ami szintén A halottak élén kötetben jelent meg. A vers
műfaja elégia, lírai műfaj, az elmúlás, a boldogság elvesztése,
elérhetetlensége jelenik meg benne. Ezekben az években már nagyon beteg volt és
érezte életének elmúlását. Csinszkát kéri, hogy ilyen betegen is tartsa meg őt
szívében és lelkében. E utolsó szerelmes verséből is kitűnik, hogy szerintem
Csinszkában találta meg az igazi szerelmet, nem Lédában.
Adynak
nagyon szépek a szerelmes versei, szerintem főleg a Csinszka versek. kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése