Berzsenyi
elégiaköltészete egy választott elégia részletes elemzésével
Berzsenyi: magyar felvilágosodás csúcsa; ellentmondásos
jellemű költő, kettős élet; gazdálkodó és művész a klasszicizmus és a romantika
határán (nemesi konzervativizmus és rom.); antik hatás, kötött formavilág,
műfajok elkülönülnek, de bizonytalan lelkivilág, elvágyódás
vádak: nehézkes nyelvezet, nem modern, nem elég művelt
(Kölcsey: Recenzió)
elégiák:
lírai műfaj, epigrammánál hosszabb, de nincs sok köze az
antik elégiához, ami formai megkötéseket jelentett
bizonytalan, szomorú, jelentől elforduló, múltat dícsérő,
hiányérzetet feltüntető
van értékszembesítő, létösszegző, időszembesítő
Berzsenyi fiatalon érezte magán az elmúlást (beteg lett),
elmagányosodott, kiüresedett az élete, elhatárolódott a közélettől
A közelítő
tél:
legsikerültebbnek, leghatásosabbnak mondják
elégiának elég hosszú; mély érzelmekről szól; líraiság
talán problémás; összetett vers; értékszembesítő
eredeti címe: Az ősz (Kazinczy művészibbre, fenyegetőbbre
változtatta)
cím általános jelentése: a közelítő jövő
verselés: aszklepiádészi strófa: a negyedik sor kicsit
rövidebb (Berzsenyi poéta doctusként dolgozott)
téma: elmúlás, bizonytalanság
táj- és gondolati költemény:
az első fele
tele van tájmotívumokkal (táj útján mutatja be a jövőt): lehangoló őszi világ
(az értékek elvesztését, az évszakot és a niklai vidéket írja le egyszerre);
hangok összecsengése érzékletes, hatásos; rengeteg tagadás, tagadószavak; a
múlt idilli, visszahozhatatlan
negyedik
vsz.-tól filozofál:
táj: nem valós, a mítoszok tájai (rengeteg antik utalás);
múltbéli, de nem negatív; nem közvetlen emlékképre épít
"koszorúm bimbaja elvirít": nem tud írni
többet; az írás az életet jelenti
1 megjegyzés:
"múltat dícsérő" ->
dicsér helyesen rövid "i"
Megjegyzés küldése