József Attila Curriculum vitae

1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám

- néhai József Áron - három esztendôs koromban kivándorolt, engem

pedig az Országos Gyermekvédô Liga Öcsödre adott nevelôszülôkhöz.

Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a

falusi szegénygyerekek - disznópásztorkodtam. Hét esztendôs koromban

anyám - néhai Pôcze Borbála - visszahozott Budapestre s beiratott az

elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el

bennünket, engem és két nôvéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltôl

estig s én szülôi felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A

harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila

királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek

a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért

is, mert Öcsödön nevelôszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való

tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név

nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet

vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt

hiszem döntôen hatott ettôl kezdve minden törekvésemre, végsô soron

talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett

gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de

magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem

igazolódik az, amit ô maga gondol, hogy Attilának hívják.

Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a

sorunk. Kivettem a részemet az üzletek elôtt való álldogálásokból, -

volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem elôtt

várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna,

jelentették ki az orrom elôtt, hogy nincs több zsír. Śgy segítettem

anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet

loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes

papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élô gyerekeknek.

Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán

Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció

jóvoltából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én

magam jelentkeztem a Gyermekvédô Ligánál - így rövid idôre Monorra

kerültem. Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd

kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román

megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben - öt

elemi elvégzése után - polgári iskolába jártam.

1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a

most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron

át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű

vontatógôzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári

negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr.

Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két

hetet töltöttem, hiszen görög keleti vagyok és nem katolikus. Innen

Makóra kerültem, a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet

kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezôhegyesen. A

gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori

zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen

valójában sem akkor, sem elôzôleg nem állott fölvilágosító barátként

mellettem senkisem. Már megjelentek elsô verseim is, 17 éves koromban

írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak,

pedig csak árva voltam.

A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az

internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat:

nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét,

hiszen errôl jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsôsznek,

mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegôdtem el.

Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A

VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel

elôbb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze

három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikbôl

tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam.

Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és

történelembôl kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás

miatt pörbefogtak. A Kúria fölmentett.

Ezután egy ideig könyvügynök voltam itt Budapesten, majd az

infláció idején hivatalnokoskodtam a Mauthner féle magánbankházban.

A Hintz-rendszer bevezetése után itt a könyvelôségbe osztottak be

s nem sokkal utóbb idôsebb kollégáim bosszúságára engem bíztak meg

annak ellenôrzésével, hogy kasszanapkor milyen értékek adhatók ki.

Iparkodásomat itt egy kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kivül

önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idôsebb kollégáim, kik

nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a

lapokban megjelenô verseim miatt. "Ilyen idôs koromban én is írtam

verseket" - mondogatta mindegyikük. A bankház késôbb megbukott.

Elhatároztam, hogy végképpen író leszek és szert teszek olyan polgári

foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal.

Magyar-francia-filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem

bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam

kitűnôen. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat.

Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra

érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger

Antal professzor, kinél magyar nyelvészetbôl kellett volna vizsgáznom,

magához hívatott s két tanú elôtt - ma is tudom a nevüket, ôk már

tanárok - kijelentette, hogy belôlem, míg ô megvan, soha nem lesz

középiskolai tanár, mert "olyan emberre - úgymond - ki ilyen verseket

ír" s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, "nem bízhatjuk

a jövô generáció nevelését". Sokszor emlegetik a sors iróniáját s

itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen

nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború

utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben "a kései

korok számára", Ignotus pedig "lelkében dédelgette, simogatta,

dünnyögte és mormolgatta" ezt a "gyönyörűszép" verset, ahogy a

Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új

költészet mintadarabjává.

A következô évben - húsz éves voltam ekkor - Bécsbe mentem,

beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller

bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit

takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt

megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz

juttatott: Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának

két fiát tanítottam. Bécsbôl - egy szörnyű nyomortanyáról, ahol négy

hónapig lepedôm sem volt - egyenesen a Hatvany Kastélyba kerültem

vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albertné ellátott

útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam

a Sorbonnera. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy

halászfaluban.

Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen.

Tanári vizsgát mégsem tettem, mert - Horger Antal fenyegetésére

gondolva - azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi

Intézet magyar-francia levelezônek alkalmazott, megalakulásakor, -

referenciával azt hiszem szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt

vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy

bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki - az OTI elôbb szanatóriumba,

majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól

megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény

nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztôje vagyok a SZÉP SZŰ c.

irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és

olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt

gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is, - egy havi gyakorlattal ezt a

tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok

szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy

fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.