CSOKONAI VITÉZ
MIHÁLY
ÉLETE ÉS
MUNKÁSSÁGA
PÁLYÁJÁNAK
ELSŐ KORSZAKA
Csokonai Vitéz
Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Apja borbélysebész, anyja
szabómester lánya. Családjában élt a nemességhez tartozás tudata, jóllehet nem
volt több ez családi legendánál. Nevét hol i-vel, hol y-nal írta. A debreceni
kollégiumba iratkozott be. Az apa korai halálával nélkülözések szakadtak a
családra. Szűkös anyagi helyzete és a gondolkozására döntő hatású iskola
polgárnak nevelte Csokonait.
Latinul már
gyermekfejjel irodalmi szinten írt, megtanult olaszul, franciául, németül és
görögül. Tanárai felfigyeltek tehetségére, s költői próbálkozásait
méltányolták.
Az első latin
és magyar verskísérletei iskolai feladatként készültek. A zsengék a
"sententia" (=mondás) vagy a "pictura" (=kép) műfajába
tartoznak: az antik klasszikusokból vett bölcsességeket, tájakat, évszakokat,
embertípusokat írnak le. Csokonai egész pályáját jellemzi, hogy az alkotással
feladatot akar megoldani. Könnyed versei sem kivételek ez alól: ilyenkor a
feladat a játékos hangzás elérése. Klasszicista hatást látunk abban is, hogy
Csokonai a már megalkotott művek szövegét később bővítette (pl.: az Egy város
leírása és későbbi változata, a Konstancinápoly) illetve csökkentette (pl.:
Estve jött a parancsolat... "Szegény Zsuzsi, a táborozáskor).
Csokonait
sokoldalú érdeklődés, nyitottság jellemezte. Az iskolai költői anyagot
szűkösnek érezte, így tanulmányozta az olasz barokk, valamint az olasz és német
rokokó költészetét. Zeneiségének fejlesztésében az olasz canzonetták (e.
kanconetta, =rövid dal) és kantáták követéséből tanul sokat. 1791-ben
barátságot köt a sokoldalúan művelt orvossal, Földi Jánossal, akit mesterének
tekint. Levelezésbe kezd Kazinczyval is. A kilencvenes évek elején már első
érett műveit írja.
Költészetének
első csoportját a polgár- és tanárpukkasztó, humoros "diák-irodalom"
alkotja, mely Debrecenben nagy hagyományokkal rendelkezett. Jelentősége, hogy
utat nyitott a népies nyelv és műformák felé. A kettő összefüggését mutatja, a
Batrachomyomachia vagy Békaegérharc, a homéroszi vígeposz átköltése (1792),
melyben az antik képanyagot diákos és népies elemek egészítik ki. Az 1791-ben
írt Estve jött a parancsolat... a magyar műköltészet első népies helyzetdala
(egy falusi leány panasza, amikor kedvesét elviszik katonának). Később (1802)
Csokonai átdolgozta és Szegény Zsuzsi, a táborozáskor címen vált ismertté.
Méla Tempefői,
avagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon (1793) című darabjából
ismerjük az egyik hitelesen lejegyzett tündérmesét. (Az egyik népi szereplő
mondja el, s míg a műveletlen Éva lelkesedik érte, addig a művelt Rozália
megvetéssel fogadja.) Csokonai a felvilágosodás lelkes híveként is gyűjt
népdalokat.
Verseinek
második csoportjában az olasz és német pásztorköltészetet, az ókori anakreoni
dalokat követi Csokonai. Az anakreoni sorfajták bonyolultabb hangzást s
könnyebb hangulatot segítettek kifejezni. Pl.: a jambusi szökellésű hetest
(Rövid vagy Hosszú - Hosszú - Rövid - Hosszú -
Rövid - Hosszú - Rövid vagy Hosszú) használta.
Meghonosította
a Korábban ismeretlen ionicus a minore (R - R - H - H / R - R - H - H)
ritmusát.
Az Egy
tulipánthoz című (1793) című vers időmértékes, de magyaros , hangsúlyos (8/7
osztású, kétsoros periódusú) versként is olvasható, vagyis szimultán ritmusú. A
vers zeneiségét csengő rímelésével is fokozza: Csokonai ragaszkodik a tiszta
rímhez. Inkább ragrímet használ, mint asszonáncot, amelyet elvből elvet.
Az anakreoni
dalok bája, miniatűr képei a rokokó stílus hatását mutatják. Az irányzat a kagylótól
(ami franciául rocaille) kapta nevét. A XVIII. sz.-i francia udvarból indult ,
elsősorban a díszítőművészetben nyilvánult meg, de a festmények és versek
játékossága is rokokó sajátság.
A rokokó
hangulatával éppúgy, mint a diákos-népies versek hangvételével Csokonai
szórakoztatni akar.
Lényegesen
összetettebb feladatot látnak el nagy gondolati költeményi, amelyek a
felvilágosodás eszméinek igen tömör foglalatai. Csokonai a korábbi
"pictura" műfajt fejleszti tovább, egészíti ki elmélkedő-vitázó
eszmefuttatással. Az egykori versgyakorlat, az Egy város leírása (1785.?),
amely "Konstancinápoly" látnivalóit beszéli el, indulatos, számonkérő
fejtegetéssel folytatódik. A mecsetek látványa a mohamedán vallást juttatja
eszébe, s ez kiváltja a vallási elfogultság és papi képmutatás kritikáját.
Az estve
Hasonlóképpen
változik meg Az estve korábbi változatának (1789) jelentése a kiegészítés
(1794) nyomán. A természet esti nyugalma nem szemlélődésének tárgya, inkább
gondolati vívódását elindító helyzet. Az eredeti és a kiegészítő szövegrészek
élesen elkülönülnek, nemcsak a kifejtés módja, hanem a kifejtett szemlélet
miatt is. A korábbi a felvilágosodás korai szakaszának elképzelését tükrözi, a
kiegészítés az egykori harmónia elvesztését siratja. Rousseau szellemében a
tulajdont okolja a szabad természetes állapot megszűnéséért. A meditáció
fogalmi érvelését a számonkérés teszi színesebbé, de a költői én csak az
érveléssor előtt és után jelenik meg.
Az ország szegénye
Az 1795-ös év
fordulatot hozott Csokonai életében. Halasra és Kecskemétre küldte a kollégium
legációba. Dolgavégeztével Budára ment, ahol szemtanúja volt Martinovics és
társai kivégzésének. A kollégiumi törvényszék kicsapásra ítélte. A kicsapás
biztos tudatában nagy hatású, önérzetes búcsúbeszédet mondott diákjainak.
Ettől fogva
élete kilátástalan küzdelmekben telt el. Egy ideig jogot tanult Sárospatakon.
1796-ban kis földbirtokért folyamodik a császárhoz, de eredménytelenül.
Levelekkel ostromolja támogatásért a művészetpártoló főurakat. De a magyar
főnemesség nem volt hajlandó támogatni a nemzeti kultúrát, a köznemesség pedig
túlságosan elmaradott. Kevés számú vállalkozása, így a Pozsonyban kiadott
Diétai Magyar Múzsa című verses újsága, tiszavirág-életű volt.
Sorsának
tanulságát előlegezte említett darabjának már a címe: Méla Tempefői, avagy Az
is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Nem annyira dráma, mint inkább
szatirikus seregszemle: felvonultatja azokat a jellegzetes magyar figurákat,
akik a költészetet lenézik és nem támogatják.
Komáromban
ismerkedett meg 1797 nyarán Vajda Júliával, akit verseiben Lillának nevez.
Házasodni szeretne, biztos jövedelmet kell szereznie. Több kísérlet után
Somogyban járt állás után, s Lillát ezalatt szülei hozzáadták egy gazdag
kereskedőhöz. Átmenetileg álláshoz jut, fél évig Csurgón a gimnázium helyettes
tanára. A valóságos helyzetet hívebben adja vissza komikus eposzában (Dorottya,
vagyis a dámák diadala a Fársángon, 1798).
A füredi
parton (A tihanyi Ekhóhoz),
A
Magánossághoz
A kollégium
közösségéből kiszakadva Csokonai azt a közönséget veszítette el, amelyre
leginkább számíthatott. Visszhangtalansága egyre jobban elszigeteli. A
kilencvenes évek derekától egyre gyakoribb megjelenített élménye a magány.
Magányától azt reméli, hogy bölcsebbé teszi (A füredi parton, 1796, - A tihanyi
Ekhóhoz, 1803), és úgy véli, ez a legértékesebb állapot (A Magánossághoz,
1798). E két versének hangneme kevert, s ugyanakkor egységes. Az előrehaladást
késlelteti-gyorsítja: a szakaszkezdő hosszabb sorokat rövidebbek, az első rész
keresztrímeit páros rímek váltják fel. Ezzel ellentétesen hat fokozatosan
emelkedő érvelésük.
E versek
jelzik a stílustörténeti váltást is. Klasszicista az érvelés és allegorikus a
megszólítás. Emellett az érzelmeket hangsúlyozza, és a költő szerepéről - az
angol Youngtól származó - új felfogásban szól.
A Lilla-versek költője
Csokonai
magányának feloldása, majd betetőzése volt a Lilla-szerelem. Lilla elvesztése a
polgári életbe való beilleszkedés meghiúsulását, a megálmodott idealizált
emberi kapcsolat megvalósításának lehetetlenségét is jelentette. Lillához írt
szerelmes verseiben egyszerre van jelen az öröm és az aggodalom (pl.: A
boldogság, 1797). A füredi parton magányélménye a Lilla-szerelem után teljes
lesz, elhagyatottsága nem fokozható tovább.
A Reményhez
A Lilla-verseket
kötetbe gyűjtötte össze, s az 1803-ban írt költeményt a kötet záródarabjának
szánta. A cím megszemélyesített lelkiállapotot szólít meg, és a vers
megszólítással kezdődik. A megszólítás
bonyolult: a mellérendelés miatt két megszólított van (tünemény-
remény).
A folyamatos
érvelés, logikus előrehaladás helyére itt a mellérendelések laza, asszociációs
kötése lép: a kép és a hangzás fontosabb szerepet játszik, mint a logikai
kapcsolat. Nem lehet eldönteni, hogy A Reményhez óda vagy dal: átmeneti műfaj.
A szakaszok
tagoltságát az idő- és az értékszerkezet teszi egyértelművé. A jelen időből
régmúltra, majd közelmúltra vált, s innen tér vissza a jelenbe. A két középső
szakasz ellentétes világot jelenít meg: értéktelítettet és étékvesztettet. Az
első és a negyedik versszak keretként zárja őket, a vershelyzetet jelezve: a
költő perlekedését a reménnyel. A számonkérés lemondó búcsúszóval zárul. A
búcsú nem csupán a Lilla-szerelemnek szól. A belső állapotot megjelenítő
természeti tárgyakat csaknem végig többes számú főnevek jelölik, nem egy
veszteséget, hanem veszteségek sorozatát fejezik ki. A többes szám a költemény
végén ismét azt hangsúlyozza: minden reményt, minden nőt, minden szerelmet
búcsúztat a költő.
A pálya vége
Utolsó éveiben
Csokonai sajtó alá rendezi, újraalakítja korábbi verseit. Rövidíti és tömöríti
a korábbi változatot. A tömörítés összefogottabbá, általánosabb érvényűvé emeli
a verset: alkalomhoz, helyzethez kötöttségét szünteti meg. Hasonló szerepet
tölthet be a címváltozás is (A rózsabimbóhoz, Tartózkodó kérelem, A tihanyi
Ekhóhoz).
Csokonai
anyagi viszonyai végképp leromlanak, amikor 1802-ben házuk a debreceni tűzvész
martaléka lesz. Ekkor már keveset ír. 1804 áprilisában Nagyváradra hívják, hogy
verset írjon Rhédey grófnő temetésére. Közben tüdőgyulladást kap, és betegen
mondja el a felkérésre írt Halotti verseket (más címe: A lélek
halhatatlansága). Egészségi állapota hanyatlik, hosszas betegség után,
harminckét évesen hal meg 1805. január 28-án.
Kaninczy
elmarasztalása, valamint Kölcsey bírálata két évtizedre kirekesztette a költőt
az irodalmi köztudatból, de népi helyzetdalaiban Csokonai valóságos hagyatéka
élt tovább. Később a Nyugat nagyjai: Ady, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád fedezték
fel benne elődjüket - az utóbbira már elégikus hangneme hatott elsősorban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése