google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 26., szerda

A fény mint környezeti tényező


A bioszféra számára az egyedüli jelentős energiaforrás a nap sugárzása. Ennek egy része a látható fény. A fény valamennyi zöld növény számára létfontosságú, mivel ez szolgáltatja a fotoszintézishez szükséges energiát. A fénysugárzás mellett hősugárzás és néhány %-ban ultraibolya sugárzás is érkezik a föld felszínére. Az érkező napsugárzásnak csak egy része jut el a földre. Az infravörös hősugarak jelentős része visszaverődik a felhőzetről, az ultraibolya sugárzás nagyobb része pedig elnyelődik a légkör felső rétegeiben.
A felszínt elérő fénysugárzás közvetlen fényből és szórt fényből áll. A fénysugárzás nem egyenletesen oszlik el a bioszférában. Az egy területre jellemző fényviszonyokat a közvetlen és a szórt fény aránya, a fény erőssége és a megvilágítás ideje együttesen alakítja ki. Ezek változnak a földrajzi szélesség mentén és változnak a tengerszinttől mért magasság szerint is.
Az egyenlítő mentén déltájban merőlegesen érkező napsugárzás erős közvetlen fényt eredményez. Az egyenlítőtől távolodva a napsugarak beesési szöge egyre kisebb lesz, a mind vastagabb levegőrétegen keresztülhaladó sugárzás egyre nagyobb mértékben szóródik és nyelődik el, így a közvetlen fény aránya csökken. A földrajzi szélesség szerint változik a megvilágítás időtartama is. A tengerszinttől távolodva az egyre vékonyabb légréteg több és több napsugárzást enged át. Így nő a közvetlenül érkező fénysugarak és az ultraibolya sugárzás aránya is. Az azonos fekvésű földrajzi területek eltérő fényviszonyait a terület feletti felhősödés és a domborzati viszonyok, valamint az ott élő növények együttese is befolyásolja.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése