google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 26., szerda

A légzőrendszer fejlődése


A heterotrof életmódot folytató állatoknak a lebontó folyamataikhoz kapcsolódik a gázcseréjük. A biológiai oxidációhoz szükséges gázcserét, vagyis az oxigén felvételét és a termelődő szén-dioxid leadását légzésnek nevezzük. A légzés történhet levegőben vagy vízben, de mindkét esetben alapvető feltétel, hogy az állatok bizonyos testfelületét olyan vékony réteg válassza el a külvilágtól, amely nem akadályozza a légzési gázok diffúzióját. A gerincesek légzőszervei az előbél kitüremkedéseiből keletkeztek az evolúció során. A vízből légző gerincesekben kopoltyú, míg a légköri levegőből légzőkben tüdő alakult ki.
halak kopoltyúi a garat két oldalán levő kopoltyúüregben helyezkednek el. Oldalról az üreget mozgatható kopoltyúfedő borítja. A kopoltyúk szilárd alapjai a kopoltyúívek, amelyekben nagyszámú kopoltyúlemezt találunk. A hajszálérhálózattal átszőtt kopoltyúlemezek vékony hámszövettel borított felületén történik a gázcsere, a felvett gázokat vér szállítja. A légzőmozgást a száj és a kopoltyúfedők összehangolt működése biztosítja. A belégzésnél a száj kinyílik, a szájüreg kitágul, a kopoltyúfedő zárva marad, a beáramló víz átmossa a kopoltyúlemezeket. Kilégzésnél a szájnyílás becsukódik, a szájüreg összeszűkül és a kopoltyúfedő mellett a víz a külvilágba áramlik. A melegebb víz kevesebb oxigént képes oldani, ilyenkor a halak nyelik a levegőt és az utóbél hámján keresztül veszik fel az oxigént. Egyes halak a bőrükön is képesek diffúz légzést folytatni. Más halak (mászóhalfélék) képesek a vízi közeget több napra is nélkülözni. Ezeknél a kopoltyú mellett erekben gazdag, nagy felületű nyálkaredők nyúlnak a kopoltyúüregbe. Ez az úgynevezett labirintusszerv, amelynek segítségével viszonylag hosszabb időn keresztül a légköri levegőben is képesek gázcserére.
kétéltűek egyedfejlődésük kezdetén kopoltyúval lélegeznek, tüdejük csak később alakul ki. A kifejlett állatnál a levegő egy rövid légcsövön keresztül jut be a páros, zsák alakú tüdőbe, amelynek belső felületét vékony hámszövet borítja, amelyen keresztül folyik a gázok diffúziója. A farkos kétéltűeknél még sima a tüdő belső felülete, de a farkatlanoknál betüremkedések növelik a légzőfelületet. A tüdőben még nagy a központi üreg, mely nem vesz részt a légzésben. Ezért fontos még a bőrön keresztül történő kiegészítő diffúz légzés. Mivel a kétéltűeknek nincsenek bordáik és rekeszizmuk, a légzőmozgásokat a mellüreg helyett a szájüreg nyelő mozgása végzi. Ez préseli a levegőt az állat tüdejébe.
hüllők tüdejében a központi üreget egyre több válaszfal növi be – redős-kamrás tüdő – jóval fejlettebb, mint a kétéltűek tüdeje. Már nincs bőrlégzés, mert elszarusodott a bőrük.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése