A taneszköz
fogalma:
A taneszköz, információhordozó, médium, oktatási
eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltetőeszköz, tanítási
eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az
oktatás céljainak elérését segítő tárgy.
A taneszk. értelmezhetjük hardver és
szoftveroldalról , ezek együttetesen jelennek meg a fogalomban. A hardveroldhoz
tartoznak azok a tárgyak, eszközök, szerkezetek, gépek – oktatástechnikai
eszközök – amelyek segítségével rögziteni, közvetíteni , ellenőrizni tudjuk az
információkat.
A szoftver oldalhoz tartoznak az információhordozók,
amelyek az oktatástech-i gépek segítségével jelenítünk meg, közvetítünk a
tanulóknak, az átadandó ismereteket.
A taneszk. az iskola infrastrukturájának részei,
amelybe beletartoznak a tanítás tartalmát, tárgyát megjelenítő info hordozók.
A taneszk. története
A taneszk. története egyidős az
oktatás történetével. Kezdetben az igények szerint a valóság tárgyai, eszközei,
esetenként ezek célirányosan kicsinyített változatai segítették a gyermekeket a
valóság megismerésében, a szükséges – elsősorban gyakorlati – tevékenységek
elsajátításásban.
Mindmáig az
egyik legelterjedtebb taneszk. a könyv. Az első hazánkban Szt. I. uralkodása
idejéből , az általa alapított pécsi püspökség káptalan iskolájában. A
könyveket ekkor kézzel írták, másolták a kolostorok mellett működő könyvmásoló
műhelyek. A tanári mintapéldakönyvekből a diákok lemásolták maguknak az egyes
részeket. Így készültek és terjedtek abban az időben a tankönyvek.
A tech. Fejlődésének egyik állomása, a
könyvnyomtatás feltalálása 15. Sz. Gyors és olcsó rögzítési és sokszorozási
lehetőséget adott az emberiségnek.
16-17. sz –ra a természettudományos oktatás
fellendülése jellemző. Igen jól felszereltek voltak az iskolák fizikai, kémiai,
stb. szertárai, számos szemléltető és kísérleti eszközzel ellátva. A
szemléltetés taneszk-i ekkor születtek és azóta gyarapodtak, fejlődtek mind a
mai napig.
A máig is szinte nélkülözhetetlen oktatási eszk.a
fekete írótábla 1835-ben jelent meg először.
A vetítőgép ősét a laterna magicát 1600 körül
találták fel és a 18.sz. óta alkalmazták az iskolákban.
A mozgófilmet – 19.sz végén – nagyon hamar
felhasználták az oktatásban. 1926-tól kötelezően előírták az oktatófilmek
vetítését az iskolákban.
Az írásvetítő őse 1930-ban jelent meg, amellyel
cellofánra írt szöveget, ábrát próbáltak kivetíteni.
A 20.sz. szerepet kaptak az iskolákban az auditív
eszközök, elsősorban a fonográf. 1930-ban hozták létre az első nyelvi
laboratoriumot.
Az első oktatógépek a 20.sz. elején jelentek
meg. De a programozott oktatás
tetőpontja a 70-es évekre tehető.
A számítógépek iskolai felhasználásaval 1990-es évek
egyre több oktatóprogram segíti az iskolai és az önálló tanulást.
A programozott oktatás hatására, a taneszközök
funkciója megváltozott, eddig a szemléltetés, ezután a tanulás irányítása
valósítható meg segítségükkel.
A taneszk. lehetséges csoportosítása
A taneszk. különféle rendszerbe foglalása, csoportosítása ismert. A
legismertebb a technikatörténeti alapon
történő felosztás:
1.)
nemzedék: azok a tárgyak
tartoznak ide, amelyek bemutatása nem igényel semmi segédeszk., gépet, berendezést: képek,
térképek, tárgyak, makettek… Ezek a legkorábbi idő óta vannak jelen az
iskolákban.
2.)nemzedék: az idetartozó taneszk.
előállítása, sokszorosítrása már gépekkel történt, de a rajtuk megjelenő infok
közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt: könyvek,
tankönyvek, nyomdai termékek.
3.)nemzedék: a vetítés a hang és a híradástechn
fejlődésének eredményei, az audivizuális eszk.és infohordozók tartoznak ide, az
infohordozók előállításához leggyakrabban, közvetítéséhez mindig gépi
berendezésre van szükség.
4.)nemzedék: azokat a taneszk. soroljuk ide,
amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt ember és gép között
jön létre kapcsolat, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel: oktatógépek,
programozott tankönyvek, nyelvi laboratoriumok.
5.)nemzedék: napjaink legmodernebb eszközei
tartoznak ide.
További csoportosítások.
Információközvetítés
érzékszervi csatornája szerint lehet:
-auditív ( hangfelvétel)
-vizuális (dia)
-audiovizuális (film)
-taktilis (tapintásos)
-komlex (szimulátor)
Taneszközök
felhasználója szerint:
…megkülönböztetünk tanárok, tanulók, illetve mindkettőjük
számára készült taneszk-ket.
Taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban
A taneszközök optimális kiválasztását a kutatók, a
gyakorló ped. különböző szempontcsoportokkal próbálják segíteni. A taneszk.
kiválasztásakor a döntéshozatal általános szempontjai:
-
taneszközök, taneszközcsoportok immanens, bennük rejlő lehetőségei. Pl.
egy természetfilm bemutatása
-
didaktikai feladat és a tartalom: a két tényező együtt befolyásolja a
taneszközök kiválasztását, hiszen megszabja, hogy milyen tartalomhoz, melyik
tanítási-tanulási feladat megvalósításához milyen taneszk. a legmegfelelőbb.
-
Szervezeti formák és a módszerek
-
A tanulók különböző csoportjainak jellemzői.
-
A ped. személyi lehetőségei
A taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban
változatos funkciókat láthatnak el: motíválás, ismeretnyújtás, szemléltetés…
A taneszk. a tanulót aktivizálják, motiválják,
tevékenységét segítik.
Taneszközök a tanítási órán
A tanítási- tanulási folyamatban többnyire a tanítási
órákon jelennek meg. Napjainkig a legelterjedtebb taneszk. a könyv. A
hagyományos taneszk. tartalmát át lehet tenni modern közvetítőkre. De a
gyerekek még jó ideig tankönyvekből fognak tanulni, hagyományos térképet fognak
használni.
Ma már a harmadik nemzedékbe tartozó audiovizuális
eszközök megtalálhatók a legtöbb iskolában.
-auditív eszk.: rádió, magnó. A rajtuk rögzített vagy a
hozzájuk készült infohordozók, nagyon jól használhatók mind a tanórán, mind
azon kívül.
-vizuális
eszk.: diavetítők, filmvetítők.
Elsősorban a szemléltetéshez használt eszk. , amelyek alkalmasak megjeleníteni,
felnagyítani a szövegeket, ábrákat.
-audiovizuális:
televízió… felhasználása a két taneszk.csoport lehetőségeit egyesíti.
A számgéppel segített oktatás a szám.gép
oktatástechnikai eszköz, többféle tanítási- tanulási feladat megoldásában ad
segítséget.
13. tétel
A frontális
munka jellemzése
A frontális munka
olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek tevékenysége
párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok
érdekében.
A frontális munka legtöbbször osztálykeretben
zajlik, de frontális munka folyik akkor is, ha több osztály számára szervezünk
együttes oktatást. A frontális munkát leggyakrabban a tanítási órán
alkalmazzák, de gyakorlatilag az oktatás bármely, a tanítási órát kiváltó, vagy
tanítási órán kívüli szervezeti formájában helye lehet.
A frontális munka a maga eredményeivel,
eredménytelenségeivel mégis az oktatás leggyakrabban alkalmazott szervezési
módja. Ez a következő, különböző okok miatt alakult így:
-ez a szervezési mód teszi lehetővé a leggyorsabb
tanítást
-a tömegoktatás a frontális munkával a legolcsóbb
-nagy osztálylétszám esetében nem is lehet mást
csinálni
A ped. számára a frontális munka hatalmas
erőfeszítés, hiszen egyszerre kíván figyelemkoncentrációt és nagyfokú
figyelemmegosztást különféle tevékenységterületen, s ráadásul nemegyszer
harcba, kisebb-nagyobb fegyelmezésbe keveredik az együtt haladni nem akaró
gyerekekkel.
Az egyéni munka
Az egyéni munka
során az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Az
egyéni munka célja lehet új ismeret megszerzése, a korábban tanultak
alkalmazása…
Az egyéni munka az elsajátítást, a tanulást
szolgálja. Természetes, hogy vannak elakadások, éppen ezért rendkívül fontos a
menet közbeni segítségnyújtás. A ped. számára az egyéni munka szintén fontos
tanulási alkalom, a dominánsan közvetett irányítás fontos gyakorlási
lehetősége. Tanulják a tanulók különböző sajátosságait, tapasztalatokat
szerezhetnek a feladatmeghat. tekintetében.
A párban folyó tanulás
A párban folyó tanulás lényege, hogy
két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében.
A párban folyó tanulásnak két alapváltozata van. Az
egyik változat az, amelyben hasonló szinten levő tanulók közösen,
gondolatcserében oldanak meg valamely kapott feladatot. Ezt a megoldást páros
munkának hívják.
A másik változat az, amelyben különböző szinten levő
tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a kifejezett szándékkal,
hogy a jobb szinten lévő gyerek segítsen társának. Ezt a megoldást tanulópárnak
nevezik.
A páros munka folyhat a zárt oktatás körülményei
között is, amikor mind a párok összetételének mérlegelése, mind a feladat
meghatározása a tanár hatásköre.
A tanulópárok összetételében a spontán választások mellett élhetünk olykor
tanári javaslattal is. Ha a közös tanulás lassan egymás elfogadásához vezet.
A páros munka fontos lépcsőfok a gyerekek számára
ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatokat szerezzenek. A ped. a páros
munkában új oldalukról ismerheti meg tanítványait.
A tanulópárok jelentősége a mindkét tanuló által
szerezhető szociális és tanulási tapasztalatok miatt alig becsülhető túl, bár
ezek a tapasztalatok különböző jellegűek.
A csoportmunka
A csoportmunkában 3-6 fő közös
munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot. A csoportmunka során a tagok
között kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre.
A csoportmunka alkalmazható új anyag
feldolgozása, az alkalmazás, a rögzítés, a rendszerezés és ritkábban az
értékelés érdekében. Alkalmazása azoknak a gyerekeknek a körében eredményes,
akik tudnak és akarnak az együttműködés normáihoz igazodni.
A csoportok kialakítása az egyik alapkérdés. Csoportokat
létrehozhat a tanár, alakíthat a gyerek. A csoportmunka megtervezésekor
alapdöntés, hogy alkalmazásának milyen funkciót szánnak.
A
csoportmunka alkalmazásának fő lépései:
-a
csoportmunka tartalmi és hangulati elpkészítése frontálisan
-a
csoportfeladatok kiosztása vagy a választás lehetővé tétele vagy a csoport
által önállóan meghatározott feladat rögzítése
-az
együttes munkára rendelkezésre álló idő meghatározása
-a
csoportmunka befejezése
-a
csoportok frontális munkaformában történő beszámolói
A
jól szervezett csoportmunka mind az egyes tanulókra, mind az az osztályra
pozitív hatással van. A gyereke megtanulnak figyelni, hallgatni egymásra.
Gyakorlatot szereznek a munkamegosztásban.
A szervezési módok alkalmazása
A szervezési módok melletti döntést az alkalmanként elérenő
nevelési-oktatási ismereteink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás
körülményei, stb.állapota befolyásolja.
Az iskolai gyakorlatban nem célszerű úgy gondolkodni, hogy
egy-egy alkalommal csak az egyik vagy csak a másik szervezési módot érdemes
alkalmazni. Sok esetben a szervezési módok párhuzamos alkalmazása lehet a
leginkább célravezető.
14.tétel
Az értékelés fogalmának
alakulása
Hagyományosan a
pedagógiában az értékelés a tanítási tevékenységhez kapcsolódott. Döntően a
tanulóra irányuló tanári tevékenységként jelent meg, és következményei
alapvetően a tanulókat érintette
Funkciói közül a minősítés kapott hangsúlyos szerepet a
tanárok, a szülők, a tanuló és az oktatásirányítók gondolkodásában.
Az értékelés járulékos funkciójaként a pályaválasztási
orientálást is számon tartjuk.
A nevelés szempontjából az értékelés a nevelési módszerek
közé tartozik és külső szabályozó szerepet tölt be a személyiségfejlődésben.
Az oktatás során részben oktatási módszerként, részben
elvégzendő didaktikai feladatként értelmezték.
A legnagyobb hatást Tyler értékelési modellje gyakorolta.
Tyler a tantervek fejlesztésével, az oktatás tervezésével foglalkozva úgy
vélte, hogy a nevelés-oktatásban 3 alapvető elemmel kell számolni:
a)
a célokkal, amelyeket a tanulóknak a nevelési-oktatási
programon keresztül kell elérniük
b)
a tanulóknak tanulási tapasztalataival, amelyek egyéni
vagy csoportos tanulási tevékenységből származhatnak.
c)
Az értékeléssel, amelynek során megállapítják, hogy a
tanulók elérték-e a kitűzött célt.
Az
értékelés infot ad arról, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni. Az
infók birtokában a programkészítő el tudja dönteni, hogy a célok reálisak
voltak-e, szükség van-e módosításra, esetleg egyes célok elvetésére.
A
tyleri modell szerint az értékelésben azt vizsgáljuk, hogy teljesültek-e a
célok, ugyanakkor arról is infókat nyerünk, vajon a célok a folyamat hatására valósultak-e meg.
Az értékelés funkciói
A
visszacsatolás vagy visszajelentés pedagógiai alkalmazásásval a minden ped. kategóriára és jelenségre
kiterjedő, metodikailag változatos értékelést nevezzük újabb szóösszetétellel
pedagógiai értékelésnek.
Az
értékelés tárgya a fenti értelmezés alapján nemcsak a tnauló lehet, hanem a
tanulókon túl az iskolai személyzet,
maga az iskola…
Az
intézményes nevelés rendszerébe épített visszejelentő mechanizmusok
segítségével a nevelés minden szintjén lehetőség nyílik a tények, illetve az
eredményesség alapján történő oktatásirányításra. A nevelés-oktatás központi
rendszabályozó eleme országos, helyi, iskolai szinten, valamint az osztály,
tanulócsopoer és az egyének szintjén is.
A diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés
A
diagnosztikus értékelés célja: a különböző paedagógiai döntések, beavatkozások,
fejlesztések előtt a döntéshozók részletes infokat szereznek arról, hogy a
tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés- oktatás adott szakaszát,
megfelelnek e az elvárásoknak, melyek azok a területek, ahol lemaradtak a
tanulók-.
A
formatív értékelés alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki
célul. Nem minősitést, ítélkezést jelent ez az értékelés, hanem egyrészt a
tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulásil hibák és nehézségek feltárását.
A
szummatív értékelés egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa, célja az
összegzés, a záró minősítése. Ebben az értékelési formában a tanulót
teljesítménye alapján kategóriádba soroljuk .A szummatív értékelés gyakori
formája a a vizsga, amely többféle funkciót tölthet be: igazolja a
végzettséget, a megfelelő képzettséget…
Az értékelés folyamata
Bármely
típusú , szintű értékelésről van szó, az értékelés a következő fázisokból áll:
1. Az értékelési probléma
megértése, az értékelés megtervezése:
a) a célok megfogalmazása
b) az info illetve adatgyűjtés
módszereinek, eszközeinek kiválasztása, ha szükséges, akkor kifejlesztése
2. Információgyűjtés
3. Az infok elemzése,
értelmezése
4. A megfelelő minősítések,
illetve döntések megfogalmazása
Megítélés, becslés, mérés
A minőségi és a mennyiségi értékelés közötti átmenetet
képviseli a megítélés. Ebben az esetben a személyiségjegyeket, a
viselkedéseket, teljesítményeket két csoportba soroljuk: elfogadhatónak, vagy
elfogadhatatlannak.
Ha
az értékelendő személyiségjegyet, viselkedést, teljesítrményt egy skálán
próbáljuk elhelyezni, a skála fokaival fejezzük ki a meglévő személyiségjegyek,
a viselkedés, a teljesítmény színvonalát, akkor közeledünk a mennyiségi
értelmezéshez, vagyis becslést végzünk.
Mérés
esetén sokkal pontosabb az értékelés. A mértést úgy végezzük, hogy a
mérőeszközökön rögzített skálát hozzámérjük egy megvizsgálandó tulajdonsághoz.
Mérésmetodológiai követelmények
A pedagógiai mérésekkel szemben alapvetően 3
mérémetodológiai követelmény támasztható:
Objektivitás,
érvényesség, és megbízhatóság.
Az
objektivitás lényege:
Tárgyilagos,
szubjektívitástól mentes értékelés.
Az
érvényesség rendkívül összetett, bonyolult problémaja a mérésnek. Alapvetően
azt jelenti, hogy azt mérjük- e az
értékelés során, amit mérni akartunk.
A
mérésnek fontos alapfeltétele a megbízhatóság., vagyis az a tény, hogy egy
tulajdonságnak az ismételt mérése ugyanazt az eredményt adja.
Külső és belső értékelés
Az értékelés céljai szerint akkor beszélünk belső
értékelésről, ha a rendszer saját céljai szerint végezzük el az értékelést.
Például a tanulók tudását a tanár által megfogalmazott célokhoz és a tényleges
tanítási- tanulási folyamathoz viszonyítva értékeljük.
Külső
értékelés esetén az adott pedagógiai rendszernél magasabb, felsőbb rendszer
elvárásai szerint oldják meg az értékelést. Például egy iskola hatékonyságát
külső célok, elvárások teljesülése alapján ítélik meg.
10.tétel
Az oktatás
stratégiái
A.) Célközpontú stratégiák
1. Információ tanítása
bemutatás segítségével
2. Fogalomtanítás magyarázat és
megbeszélés segítségvel
3. Készségtanítás direkt
oktatás segítségével
4. Szociális és tanulási
készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével
5. Gondolkodás fejlesztése
felfedezéses tanulás segítségével
Információ tanítása bemutatás segítségével
Ez az egyszerűbb és összetettebb infok megszerzésére és tárolására,
felidézésére irányuló tanítási strat. rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal, ez
a legelterjedtebb is.
Fogalomtanítás
magyarázat és megbeszélés segítségvel
A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek
segítségével írják le. A fogalomtanulás során a dolgokat ezen ismertetőjegyek
alapján osztályokba soroljuk, majd megvizsgáljuk, hogy az egyes jelenségek
rendelkeznek-e a fogalom megkülönböztető jegyeivel, azaz az adott fogalomhoz
tartoznak vagy sem.
Készségtanítás direkt oktatás segítségével
Ezt a tanítási stratégiát főként az alapvető készségek és
az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák.
B.) Szabályozáselméleti
stratégiák
1. Nyílt oktatás
2. Programozott oktatás
3. Adaptív oktatás
4. Optimális elsajátiítási
stratégiák
Az oktatási módszer fogalma
Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó,
ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek
különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek
alkalmazásba.
Módszerek
csoportosítása, osztályozása
1.
Az infok forrása szerint:
a.) verbális
b.) szemléletes
c.) gyakorlati módszereket
különböztetnek meg egymástól
2. A tanulók által végzett
megismerő tevékenység szerint beszélhetünk:
a.) receptív
b.) reproduktív
c.) részben felfedező
d.) kutató jellegű módszerek
3. Az oktatás logikai iránya
szerint:
a.) induktív
b.) deduktív
4. A tanulási munka
irányításának szempontja alapján:
a.) tanári dominancia
b.) közös tanári-tanulói
c.) tanulói dominanciájú
5. Az oktatási folyamatban
betöltött szerepük szerint
a.) az új ismeretek
tanításának-tanulásának
b.) a képességek tanításának-
tanulásáanak
c.) az alkalmazásnak
d.) a rendszerezésnek és
rögzítésnek a módszerei szerint
6. A szóbeli közlő módszereken
belül meg szokták különböztetni:
a.) a monologikus
b.) a dialógikus módszereket
A módszerek kiválasztása
Az eredményes tanításnak előfeltétele a módszerek széles
skálájának ismerete, gyakorlati alkalmazásuk elsajátítása, de legalább ennyire
fontos az, hogy az adott helyzetben a legmegfelelőbbet válasszuk:
A módszerek optimális kiválasztásához szükséges:
-
az egyes módszerek lehetőségeinek alapos ismerete
-
a módszerek kiválasztását meghatározó szempontok ismerete
-
a szempontok és a módszerek közötti összefüggések megfogalmazásához
elméleti ismeretek megléte
-
jártasság a pedagógiai döntések meghozatalában
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése