Különböző
kultúráknak eltérő a felfogása az egészségről. Egyes helyeken csak azokat
tartják “épnek”, akik teljesen követik a hagyományokat, és ezekkel
egybeolvadva, önmagukat “elveszítve” a törzs jólétét segítik elő. A nyugati
világ inkább az individualitást hangsúlyozza, jobban középpontba helyezi azt,
hogy mindenki személyes lehetőségét valósítsa meg.
Meghatározás
(Allport szerint): az egészséges (érett) személyiség tevékeny ura
környezetének, személyisége bizonyos fokig egységes és képes arra, hogy
pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát. Az a személyiség, akinél
mindezt megtapasztaljuk, “szilárdan meg tud állni a maga lábán” anélkül, hogy
másokkal szemben túlzó követeléseket támasztana.
Az egészséges
személyiségműködés függ attól, hogy milyennek tételezték fel a
személyiségrendszert, annak összetevőit.
Rogers: 5 fő
jellemzője van az érett, jól működő személyiségnek:
Tapasztalatok
felé való nyitottság: folyamatos, tiszta visszacsatolás, merjem a világot
megtapasztalni, A személy a létezés minden pillanatát teljességgel élje át:
rugalmas, toleráns, spontán legyen, Organizmikus bizalom: ösztönösen,
automatikusan legyen elfogadó, nyitott,
Élmény
szabadsága: élje át, hogy tökéletesen felelős saját tetteiért,
Kreativitás:
legyen konstruktív a saját kultúrájában, saját szükségletét is kielégíti és
mások hasznára
is van.
Erikson:
meghatározza azokat az életszakaszokat, amelyekben normális fejlődés során az
egyes sajátosságokat elérjük.
(Pszichoszociális
fejlődés szakaszai ld. 6. tétel). Az én-azonosság érzését hangsúlyozza
elsősorban – azt az érzést, amelynek
kialakulása a
serdülőkorban olyannyira égető problémává válik. Anélkül, hogy szilárdan meg ne
alapoznánk identitásunkat (“ki vagyok én?”), nem juthatunk el az igazi érettség
fokára.
Maslow: beható
esetelemzést végzett olyan – mind élő, mind történelmi - személyiségek körében,
akiket a közvélemény
éretteknek
tartott vay önmegvalósításuk sikeres volt. Maslow által felfedezett sajátságok
a következőkben összegezhetők:
A valóság
hatékonyabb észlelése, kielégítőbb viszony a realitáshoz. Az “egészséges”
emberek mind helyzeteket, mind
más egyéneket
pontosabban tudnak megítélni, nem észlelhető náluk végzetes biztonság-,
védettség-, meghatározottság- ill.
rendszükséglet.
Elfogadás
önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben. Otthonosan mozognak a
természetben, de jól
tájékozódnak
az emberi természet változatosságában is. Nagyra becsülik azokat a “magasabb
rendű” minőségeket is, amelyek
az emberi
természet felépítéséhez hozzájárulnak.
Sponteneitás.
Maslow nagyra értékeli azt a képességet, amely lehetővé teszi a művészet
befogdását, a kellemes időtöltést, az
élet
élvezetét. Az érett személyt a konvencionalitás nem nyomja el, szívesen
vállalkozik arra, hogy az élet “csúcsélményeit” is
meghódítsa.
Feladatközpontúság.
Hatékonyan dolgoznak és kitartóan tudnak küzdeni tárgyszerű feladatok
megoldásáért. Igazi
problémákban
tudnak elmerülni, anélkül hogy folytonosan önmagukkal foglalkoznának.
Távolságtartás.
Sem barátságaik, sem családon belüli kötődéseik nem kapaszkodó, beavatkozó,
birtokló jellegűek.
Függetlenség a
kultúrától, környezettől. Az a képesség, hogy a közcsodálat tárgyait saját
elgondolásuk szerint fogadják
vagy vessék
el. Sem a hízelgés, sem a bírálat nem zavarja meg fejlődésük alapvető pályáját.
A befogadás
állandó frissessége. Sponteneitás és az új tapasztalatokra való válaszadás
képessége.
Végtelen
horizontok. Érdeklődnek a valóság legvégső természetének kérdései iránt. Ez az
érettség vallásos összetevője.
Maslow
“misztikus” vagy “oceanikus” érzésnek nevezi.
Szociális
érzés. Az azonosulás, az együttérzés és a gyöngédség adják alapvető
érzelmeiket.
Mély, de
szelektív társas kapcsolatok. Szokatlanul bensőséges személyi kapcsolatokat
kötnek, amelyekben saját énjük
többé-kevésbé
feloldódik.
Demokratikus
jellemszerkezet. Tiszteletet éreztek és nyilvánítottak “bármely ember iránt,
pusztán azért, mert emberi lény.”
Etnikai és
vallási türelem.
Etikai
szilárdság. Nem tévesztették össze a célokat az eszközökkel, és szorosan
azoknak a célkitűzéseknek a
megvalósításához
ragaszkodtak, amelyeket maguk igaznak tartottak.
Ellenségességtől
mentes humorérzék. “Meggondolt, filozofikus humor, amely gyakrabban késztet
mosolyra, mint
nevetésre.”
Alkotóképesség
(kreativitás). Életstílusuk olyan erőt és egyéni jelleget sugárzott, amely
mindenen, amit csak tettek, nyomot
hagyott.
A felsorolt
kritériumok egymástól nem függetlenek, hanem együttjárnak azoknál, akiket
egészségesnek vagy érettnek, épnek
minősítünk.
Allport: 6
kritérium:
Az én érzés
kiterjesztése. A serdülőkori szerelem, az új ambíciók, új eszmék, új barátok,
új kikapcsolódási formák és
kedvtelések,
főként pedig választott hivatásunk mind, mind szervesen beépülnek
én-érzésünkbe. Ezek később saját
én-azonosságunk
tényezőivé válnak.
Meghitt
viszony másokkal. A bensőséges szeretet és a részvét feltétele, hogy ne legyünk
terhére másoknak, ne gátoljunk
másokat, ne
szűkísük le más emberek mozgásterét saját identitásunk keresésében.
Érzelmi
biztonság (önelfogadás). Az érettségnek ez a jellemvonása magában foglalja azt
a képességet, hogy elkerüljük a
túlzott
mérétkű reagálást olyan ügyekre, amelyek csupán az elsődleges hajtóerők egy-egy
elemét érintik.
Valósághű
észlelés, jártasságok és feladatok. Az egészséges személy “beállítódásai”
nagyobb mértékben vezetnek a
valósághoz, az
érettség megóv attól, hogy a valóságot saját szükségleteinkhez és fantáziánkhoz
idomítsuk. Nemcsak kognitív
műveleteik
pontosak és valósághűek, hanem megvannak az objektív problémák megoldására
alkalmas, megfelelő jártasságaik
is.
Képes legyen
az ént tárgyiasítani kellő önismeret, humor birtokában. A nagyfokú önismerettel
rendelkező emberek
heltállóbban
bírálnak meg másokat, s mások is gyakrabban fogadják el őket.
Egységesítő
életfilozófia (elhivatottság, érték-orientációk, vallásos érzés, fejlett
lelkiismeret). Az élet célját világosan,
egy
értelmezhető elmélet keretében fogjuk fel.
Jourard és
Landsman: a mentális egészség feltételei: selfhez való pozitív viszony,
másokkal és a természeti világgal való törődés képessége, nyitottság új nézetek
és emberek felé, kreativitás, produktív munka, szeretet képessége, általánosan
jellemző
valósághű észlelés.
Epstein:
kognitív és élményszintű én-elmélet. 4 alapvető valóságmegközelítő mozzanat:
Mindenkinek van egy implicit elmélete
a világról: örömteli vagy fájdalmat okozó.
Fontos, hogy milyen mértékben
jelentésteli a világ.
Jellemző a világképünkre, hogy milyen
mértékben vesszük tekintetbe a világot, mint ami kedvező
vagy fenyegető összetevőket
tartalmaz.
Saját magunkat mennyire tekintjük
értékesnek.
Ehhez 3 szintű
feldolgozási rendszer szükséges, amik egymástól függetlenek:
tapasztalati
rendszer – tudatelőttes
racionális
rendszer – tudatos
asszociációs
rendszer – tudattalan
Az a lényeg, hogy
kapcsolatot teremtsünk a rendszerek között. A személyiség összetevői is
izolálódhatnak, de ezek között is
meg kell
teremteni a kapcsolatot.
Koherencia
érzék: mivel az összetevők önmagukban is erőteljes funkciók, eltérő módon
veszik át az irányítást ? jól kell tudni
használni és
nem mereven őrizgetni.
A legfontosabb
cél a személyiség eszközeinek gazdagítása.
Taylor és
Brown: illúzió és jól-lét. Mentális egészség kritériumai:
J Boldogság és
megelégedettség
A boldog
személyek jobb véleménnyel vannak magukról, nagyobb valószínűséggel alkalmaznak
az én szolgálatában álló oki
attribúciókat,
a körülöttük történő dolgok feletti túlzott kontroll képességével bírnak,
nagyobb valószínűséggel juttatnak
kifejezésre
irreális optimizmust.
Az illúziók és
a hangulat között van kapcsolat, de ezek inkább viszonylagosak, mint okozatiak.
J Másokkal
való törődés képessége
A magas
önértékelés összefügg a társak között mind az észlelt, mind a valós
népszerűséggel (gyerekeknél). Az optimizmus
szintén
előremozdítja a szociális funkciókat. Magas önértékelés + optimizmus:
könnyebben átvészeli a főiskolai élet kezdeti
magányát.
Illúziók – pozitív hangulat – másokkal való törődés.
J Kreatív,
produktív munkára való képesség
A pozitív
illúziók kétféle módon segíthetik elő a kreatív, produktív munkát: -
facilitálhatják magát az intellektuálisan kreatív
működésmódot,
- fokozhatják
a motivációt, a kitartást és a teljesítményt.
1. Az
intellektuális működés serkentése
A memória
egocentrikus szerveződéssel működik, az emberek a self-releváns információkat
jó hatékonysággal tudják előhívni.
A pozitív
illúziók a pozitív hangulat révén is serkentő hatással lehetnek az
intellektuális működés néhány aspektusára (de még
közvetlenül
nem vizsgálták).
A pozitív
érzelem: - hatékony emlékezeti előhívó szerep,
facilitálhatja az
eredményes, gyors problémamegoldási stratégiák
alkalmazását,
megkönnyíti a többszörös
jelzőingerek összekapcsolását a kódolt
információval,
serkenti a szokatlan
szerteágazó asszociációkat, melyek kreatívabb
problémamegoldást
eredményezhetnek.
2. Motiváció,
kitartás, teljesítmény
A pozitív
énkép keményebb és kitartóbb munkavégzéssel jár együtt, a kitartás viszont
hatékonyabb teljesítményt, és a célelérés
nagyobb
esélyét eredményezi. Magas önértékelésű személyek magasabbra becsülik a
jövőbeni teljesítményre vonatkozó
eredményeiket.
A személyes
hatékonyságba vetett hit erősebb motivációval és a sikerre való nagyobb
erőfeszítéssel kapcsolódik össze.
Az optimizmus
megnövekedett motivációval és teljesítménnyel kapcsolódik össze, magas fokú
sikerelvárás inkább ösztönzi az
embereket a
feladattal kapcsolatos keményebb munkára.
Witkin:
pszichés differenciáció és különböző patológiás formái.
Mezőfüggő:
biz. emberek krónikusan alkalmatlanok arra, hogy beállítódásukat módosítsák.
Mezőfüggetlen:
rugalmasak.
A
differenciáció szintje: milyen komplex egy pszichológiai rendszer szerkezete.
Integráció: a pszich. rendszer részei, valamint a
rendszer és a
környezet közötti funkcionális kapcsolat jellege. Adott szinten meglévő
integrációból következő megfelelő
alkalmazkodás
bármilyen differenciációs szinten létrejöhet. A differenciálatlanabb
személyiségben másképp jelentkezik a
patológia.
A személyiség
az az egyedi mód, ahogyan az ember környezetét észleli, beleértve önmagát is.
Az érett személyiség követelménye: kognitív stílusa nyitott, bizalomteljes és
rugalmas legyen; tevékeny ura környezetének; személyisége biz. Fokig egységes;
képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát.
Erikson:
meghatározza azokat az életszakaszokat, amelyekben normális fejlődés során az
egyes sajátosságokat elérjük. (Pszichoszociális fejlődés szakaszai ld. 6.
tétel). Az én-azonosság érzését hangsúlyozza elsősorban – azt az érzést,
amelynek kialakulása a serdülőkorban olyannyira égető problémává válik.
Anélkül, hogy szilárdan meg ne alapoznánk identitásunkat (“ki
vagyok én?”),
nem juthatunk el az igazi érettség fokára.
Énkép –
éntudat
Az éntudat
kialakulása a kisgyermek fejlődésének egyik legfontosabb történése, ezért
fontos kiemelten foglalkoznunk ezzel a témával a következő három szempont
alapján:
1. Az éntudat
fejlődése.
2. Az éntudat
jelentősége.
3.
Pótolható-e, illetve hogyan pótolható az éntudat kialakulása?
A felnőtt
éntudatának lényege az én egységének, azonosságának, időbeli folytonosságának
tudata, de tartalmazza azt is, hogy az ember milyen meggyőződésűnek vallja
magát, milyen elvekért hajlandó kiállni. Kifelé
ez adja a
személyiségnek, a meghatározott jellemnek a képét; belső átélésben azt a
tudatot, hogy „én ilyen vagyok”, sőt hogy „ilyen szeretnék lenni”. Ez a felnőtt
éntudat csak nagyon lassan, fokozatosan alakul ki.
1. A test - én
kialakulása
A
coenaesthesia azt jelenti, hogy az ember a testét saját magához tartozó,
összefüggő egésznek érzi. Ez mélyen belénk gyökerezett érzés; egy séma él
bennünk testünkről, az ún. testséma. Ez a gyermekben csak kb. a 3. évben alakul
ki, több lépcsőn keresztül. A 3–6 hónapos korig terjedő időben a csecsemő a
látóterébe került testrészeit figyelemmel, érdeklődéssel nézi, játszik velük,
de ugyanúgy, mint a külvilág egyéb tárgyaival. A látás és mozgás érzékelésének
egyidejűsége
(érzékeli a mozgást, és látja, hogy keze-lába elmozdul) lassan-ként
hozzásegíti, hogy testrészeit a külső tárgyaktól megkülönböztesse. Idővel a
különböző mozgásokat már szándékosan próbálja előidézni. Miután a gyermek az
egyes testrészeket már felismeri és tudja, hogy azok az övéi, ezek még nem
állnak össze testi énjének egészévé. Sok gyakorlás, tapasztalat, tükör előtti
mozgás – ez utóbbi nem elengedhetetlen, hiszen tömegével nőnek fel úgy
gyerekek, hogy nem ismerik a tükröt – következtében alakul ki a test-én.
2. Különálló
létének tudata
Mint ahogy a
test-én kezdetben egybefolyik a külső világ tárgyaival, a gyermek „én”-jének,
különálló létének tudata is lassú fejlődés eredménye. Ennek az egybefolyásnak
reális alapja van, hiszen a csecsemő teljes életközössége – szimbiózisa –
anyjával a megszületése után is folytatódik (szükségleteinek kielégítése,
táplálék, testhelyzet-változtatás, teljesen az anyjától függ), sőt emellett
fokozatosan érzelmi szimbiózis is kialakul. Lassan a kapcsolatok szélesebb köre
jön létre, a környezet egyes személyei elkülönülnek, de a saját személy és a
„másik” még nem válik el élesen. Az elkülönülés kialakulásában erős hatása van
a gyermek nevének, megszólításának. Az „én” névmás használata ugyan jelzi az
éntudat jelenlétét, de hiánya nem jelenti feltétlenül annak hiányát. Az éntudat
kialakulásában segít a gyerek helye a családban. ő a legnagyobb vagy legkisebb
gyerek; a „jó gyerek”; a „jókedvű gyerek”, a „csibész”. Fontos tényező az
éntudat kialakulásában a múlt, az én folyamatossága. „Én vagyok” mindaz, amit
magam éltem át, akivel ezek és ezek a dolgok történtek, aki körül ezek és ezek
a személyek élnek, akinek a kiskoráról
ezt és ezt
mesélik. Befolyásolja az éntudatot az is, hogy környezete a gyermeket milyennek
látja, milyen szerepet juttat neki. A gyermek ilyenkor a kívülálló szemével
látja magát.
3. Az éntudat
megnyilvánulása
A saját
tulajdon kiemelése: 2–3 éves gyerekeknél állandó konfliktusok forrása a
tulajdonért való harc. Nem egyszerű birtoklási vágyról van szó, hiszen adott
tárgynak ugyanolyannal való helyettesítése sokszor nem megoldás, mivel a
gyermek az övéhez ragaszkodik. Jó éntudat és beszédfejlődés esetén ennek hangot
is ad: „Ez az enyém”. Bühler az éntudat első megnyilatkozását a tudatos
választásban látja. Általában egyéves kora körül a gyerek az elé tett tárgyakból
már nemcsak a keze ügyébe kerülőt választja ki, hanem választásában
szándékosság, következetesség mutatkozik. Két-három évesnél e választásnak már
kifejezett akarati jellege van (jó éntudatfejlődés esetén). Az éntudat
fejlettségének könnyen észrevehető megnyilvánulása az a mód, ahogy a gyermek
önállóságát élvezi és követeli: „én is tudom”, „egyedül akarom”. A kialakuló
éntudat „legforradalmibb”, a felnőttet a legtöbb probléma elé állító
megnyilatkozása a gyermek dacossága, a dackorszak. (Erről később még lesz szó.)
A felnőtt éntudatában benne foglaltatik az a kép is, amilyennek tudni szeretné
magát, azok a szokásbeli és erkölcsi követelések, amelyek ilyen és ilyen
viselkedésre, ilyen és ilyen cselekedetre késztetik. Ezeknek, az éntudat
szerves részét képező követeléseknek is megvan a maguk fejlődése. A gyermek a
szülők vagy szülőhelyettesek – nevelők – utasításai szerint viselkedik, mert
fél szeretetük elvesztésétől. Később mintegy magába olvasztja a hallott
követeléseket, annyira magáévá teszi őket, annyira eggyé válik velük, hogy
végül már nem is ismeri eredetüket. Így tesz, mert nem tehet másként, mert ha
másként
tesz,
lelkiismeret-furdalást érez. Az én elé állított követelések rendszerébe
belefolynak a kulturális és társadalmi hatások is. Az éntudat zavarai rendkívül
széles skálán mozognak, a súlyos elmebetegségektől (a beteg idegennek,
megnagyobbodottnak érzi egy-egy testrészét; vagy az én elidegenedése, hasadása)
az enyhébb neurotikus tünetekig. Mikor csak érzelmi, magatartásbeli
hiányosságokat észlelünk, ritkán gondolunk arra, hogy esetleg az éntudat zavara
áll a háttérben.
Intézeti
körülmények között sokszor előfordul érzelmi elsivárosodás, de tudnunk kell,
hogy van akarati elsivárosodás is, ami a gyenge éntudattal függ össze. Ennek
következménye lehet a későbbiekben a bizonytalanság, közöny, befolyásolhatóság,
sodorhatóság. Sok elhibázott pályaválasztásnak, párválasztásnak itt kell
keresni a gyökerét.
4. Az éntudat
kialakulását veszélyezteto körülmények
Az élet
folyamatosságának hiánya (változó otthon, változó nevelők, nincs múlt).
Az
élettörténet egysége megszakad, és könnyen megszakad az én azonosságának az
érzése is. A gyermek új nevelői szemében mást és mást jelent. Esetleg a gyerek
valamelyik tulajdonsága, megnyilvánulása az egyik nevelő szemében pozitívnak
hat, míg a másik nevelő vagy nevelőszülő szemében negatívnak. (Például az egyik
nevelő a „belevaló”, talpraesettebb gyerekeket kedveli és ezt a viselkedést
erősíti meg, míg a másik a csendesebbeket, a visszahúzódóbbakat fogadja el
jobban.) Az új otthonban semmit vagy majdnem semmit sem tudnak a gyermek
múltjáról, szokásairól, érzelemvilágáról. Még az is előfordul, hogy a gyermek
nevét is megváltoztatják, akár mert idegenkednek az eredeti névtől (például
József Attilát Öcsödön Pistának hívták), akár mert másfajta becézést találnak
ki (például András, Andris, Bandi).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése