Stilisztika
Mayer József
Vizsga: 1.) Egy adott szöveg értelmezése, elemzése nyelvi
szempontból
2.) Kötelező irodalomból
kérdések
A
vizsgához szükséges:
Radnóti
Miklós: Hasonlatok című versének
értelmezése, elemzése
Az
elemzés szempontjai:
·
a vers különböző nyelvi síkjainak egymáshoz való viszonya
·
a hasonlat teljességének bemutatása
·
képi és fogalmi sík közelsége, távolsága
·
a vers képeinek eredete, hovatartozása
·
a hasonlat újszerűsége
·
a megidézett érzékterületek
·
a szófaji mozzanatok
·
a hasonlat nyelvi kötőelemei
Kb.
a oldal terjedelemben
Felmentést kaphat a vizsga alól az a magyar szakos, akinek stilisztika
tantárgyból az indexben bejegyzett vizsgája van
Szóképek
(trópusok): egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre
a köztük fennálló valamilyen kapcsolat, kritérium alapján. Szókép úgy
keletkezik, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, közöttük
összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal magyarázzuk,
szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük. A szókép jelentése aztán a
szóképpel megvilágított dolog jelentésévé válik.
osztályozása:
köznyelvi és költői szóképek
kategóriái:
a névátvitel történhet a két fogalom,
jelenség közti közös vonás: külső vagy belső hasonlóság, néha a funkció hasonlósága
vagy hangulati egyezés alapján.
Ekkor a szókép: metafora (a metaforának is több alfaja van, az összekapcsolás módja és a természete szerint)
Ekkor a szókép: metafora (a metaforának is több alfaja van, az összekapcsolás módja és a természete szerint)
Ha a névátvitelt a két fogalom közt levő
térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen alapuló kapcsolat vagy ok – okozat
viszonya indokolja, abban az esetben metonímia.
funkciója, szerepe:
·
A mondanivalót szemléltetéssel, elképzeltetéssel, az elvont fogalom
megérzékítésével ill. az érzéki fogalomnak érzéki képhez való kapcsolásával
megvilágítsa, közelebb hozza az olvasóhoz.pl.
„A fiú betoppan; szíve égő katlan,
Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsító haragja.”
·
Szemléletes, érzéki kép segítségével az olvasóban ugyanolyan benyomásokat,
hangulatot ébresszen, mint amilyen a költő lelkében van, vagy amilyet
ébreszteni akar.
·
A szóképek révén nagy számban jönnek létre rokonértelmű szavak, kifejezések.
Ilyenformán egy fogalomnak már meglévő neve mellé egy másik – sokszor
körülírásos – megnevezés keletkezik, amely – éppen képes értelménél fogva – a
meglévő névhez viszonyítva mindig stilisztikai többletet jelent.
·
A szóképek kimeríthetetlen forrását jelentik a szókincsnek és a
kifejezőkészletnek, olyan értelemben is, hogy számtalan fogalom a szóképek,
átvitelek használata révén kap érvényes nevet. pl: repülő szárnya, karosszék;
anyaga, tárgyköre:
·
a költő egyénisége (lelkialkat, származás, neveltetés, műveltség,)
·
valóságfelfogás, világnézet
·
kor (amelyikben a költő él, és ír)
·
korstílus, stílusirány
·
műfaj
használata:
(Ferenczy Géza: Nyelvi segédkönyv
szerkesztők számára)
A metafora: A legjelentősebb szókép,
átvitel
Két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy
belső, esetleg funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul. pl.
„Elmúlt az arany tó az égről
És egyszerre nagyon sötét lett.”
(külső hasonlóság – arany tó = lemenő nap sugarai)
De nagy kofa
ez a gyerek! (belső hasonlóság – kofa = sokat szeret beszélni feleslegesen)
„Oh e kertben kert volt életünk,
Minden óránk benne egy virág.”
(hangulat egyezése – életünk = kert, minden
óra = virág)
gyertyatartó karja ( funkcióbeli egyezés)
A metafora nyelvi szempontból olyan szó, ill. név,
amelynek az a szerepe, hogy egyszerre két egymástól távol eső képet idézzen fel
a nyelvtudatban, s azokat egy névbe sűrítse, tömörítse.
felosztása:
·
élő – élettelen szembeállítása
·
konkrét – absztrakt szembeállítása (meghűl bennem a vér, fő a feje,
rosszmájú)
·
költői, művészi metaforák
·
köznyelvi metaforák
A költői,
művészi metaforák: egyéni reflexión, gyakran tudatos megfontoláson alapulnak, két –
sokszor nagyon távoli – fogalmat kapcsolnak össze (alkalmilag). A költő olyan
elemet emel ki a jelentésből, amelyet más valaki nem látott, nem érzett meg. A
kiemelt jelentéselem – ha csak csírájában is - benne van a szóban. Az
aktualizálás pillanatában azonban központivá válik, és ezzel más viszonyokat,
összefüggéseket teremt a jelentés struktúrájában. pl.
„A lelkem ódon, babonás vár…”
„A lelkem, a lankadt, fekete rózsa
Szelíden hervad itt…”
A metaforák lehetnek megújítottak ill. eredetiek.
A metafora fajai
Alakja szerint:
teljes (ilyenkor ki van téve az
is, amit azonosítunk, meg az is , amivel azonosítjuk.pl:
„Kikelet a lyány, virág a szerelem.”
Szállj, dal, esti fecske, suhanj
A vak tavak fölött…”
„Kikelet a lyány, virág a szerelem.”
Szállj, dal, esti fecske, suhanj
A vak tavak fölött…”
egyszerű (ilyenkor csak az van
kitéve, amivel azonosítunk, az azonosítottat hozzá kell érteni.)
„Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában.”
„Itthágy szép tavaszom…”
Alak szerint azért kell megkülönböztetni a metaforákat, mert más-más a kifejező erejük, a stilisztikai értékük. Az egyszerű metafora, mivel hiányzik az azonosított, fokozottabb tevékenységre kényszeríti az olvasó fantáziáját, s már ezzel is – függetlenül az azonosított és azonosító távolságától – feltétlen stílushatást kelt. (köznyelvben egyszerű metaforák: szőlőszem, kabátujj)
„Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában.”
„Itthágy szép tavaszom…”
Alak szerint azért kell megkülönböztetni a metaforákat, mert más-más a kifejező erejük, a stilisztikai értékük. Az egyszerű metafora, mivel hiányzik az azonosított, fokozottabb tevékenységre kényszeríti az olvasó fantáziáját, s már ezzel is – függetlenül az azonosított és azonosító távolságától – feltétlen stílushatást kelt. (köznyelvben egyszerű metaforák: szőlőszem, kabátujj)
szófaja szerint:
·
igei metaforák:
- köznyelviek: rohan az idő, terveket sző
– költőiek: „sokszor harapta meg szavaival”, „Kis nyurga füst virágzik”
- köznyelviek: rohan az idő, terveket sző
– költőiek: „sokszor harapta meg szavaival”, „Kis nyurga füst virágzik”
·
főnévi metaforák:
- köznyelviek: az idő kereke, van sütnivalója
– költőiek: emberhajó, vértenger, asztag-város, a titkok nagy mezője
- köznyelviek: az idő kereke, van sütnivalója
– költőiek: emberhajó, vértenger, asztag-város, a titkok nagy mezője
·
melléknévi metaforák:
-köznyelviek: aranyos gyerek, szomorú nap
– költőiek: komor betűkkel, a jövőnek holdas fátyolában, bús gyümölcsös, „Kéklő szöllők, mindörökre sűrűsödő éj.”
-köznyelviek: aranyos gyerek, szomorú nap
– költőiek: komor betűkkel, a jövőnek holdas fátyolában, bús gyümölcsös, „Kéklő szöllők, mindörökre sűrűsödő éj.”
célja szerint:
·
szemléleti (képszerű ábrázolás, plaszticitás, a jobb elképzelés, a
szemléltetés a cél)pl.
„A leáldozó nap utolsó sugára
Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.”
„A leáldozó nap utolsó sugára
Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.”
·
hangulati (bizonyos hangulat, érzés, érzelem felkeltése a cél) pl.
„Dicsőség néked Anna,
Szent tavaszunk virága
te sírba hervadt évek
aranyága!”
„Dicsőség néked Anna,
Szent tavaszunk virága
te sírba hervadt évek
aranyága!”
·
szemléleti és hangulati egyesülése:
„…nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ…”
„…nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ…”
Szinesztézia (együttérzés, összeérzés)
A költő valamely érzéki területről vett
rokonhangulatú képpel, vagy különböző érzések szerves egészbe való
olvasztásával fejezi ki érzéseit. Kétféleképpen jöhet létre:
A régi és az új képzet között valamilyen
(fiziológiai, fizikai vagy hangulati) hasonlóság van. pl: rikító szín
A szemlélet egységéből születik, ugyanis a szemléletben
együtt fordul elő minden érzékio benyomás, s a különböző érzetek együtt
jelentkezhetnek. pl: fehér csönd
„Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.”
„Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.”
Hasonlat: két különböző, de egymással
bizonyos pontban érintkező fogalom egymás mellé állítása abból a célból, hogy
az egyiket a vele párhuzamba állított másikkal, ill. a kiemelt közös vonással
szemléltesse, elképzeltesse, nyomatékosabbá tegye vagy – az asszociációk révén
– bizonyos hangulatot ébresszen.
szerkezete: két tagból áll, az egyik a hasonlított, a másik a
hasonló, amihez a hasonlítás történik. Ezek a tagok a hasonlatban megőrzik
teljes önállóságukat.
felosztása: köznyelvi és költői
A költői hasonlatok:
·
szemléleti jellegű hasonlatok: a hasonló (tárgy, személy, stb.) alakja,
nagysága, szépsége, plasztikussága, jellegzetessége ragadja meg a költőt, és
ezzel hat elsősorban.
pl. „Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
pl. „Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott
kéve,
széthull nemzetünk…!”
·
érzelmi, hangulati jellegű hasonlatok: A hasonlat stilisztikai hatását
használja ki a költő. Nem láttatni, hanem éreztetni, megéreztetni akar. A
költői hasonlat elve az, hogy annak, amihez a költő hasonlít, nagyobb
szemléleti vagy hangulati értéke legyen, mint annak, amit hasonlít. A hasonlat
hangulati alapját sok tekintetben meghatározza az, hogy a költő honnan veszi a
képet, hogy mihez hasonlít valamit.
pl. „Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja.”
A hasonlat alakja: A hasonlítás általában kötőszóval történik (mint, valamint,
mintegy, mintha, miként), s szerepelhet rámutató
szó is (úgy, oly, olyan, azonképp). pl:
„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ…”
A
hasonlat léterjöhet ragos ( -ként,
-képpen; ritkán –ul, -ül, - nál, -nél) vagy névutós határozószóval
(gyanánt), s-szerű képzővel is.pl:
„Kóbor kutyaként
jár a szél…”
„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.”
„Kalapja igen gombaszerű.”
Kifejezhető
még bizonyos hasonlítást, elképzelést jelentő igékkel. pl:
„Azt hinné az ember: élő tilalomfa”
mozgalmas
hasonlatok: - főnevekkel kifejezett elemek cselekvései között van hasonlóság
összetett,
fürtös hasonlatok, hasonlatépítmények: - „a hasonló” többtagú, bonyolult,
sokszor függetleníti magát a hasonlítottól.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése