A kisember ábrázolásai Móricz Zsigmond novelláiban

A kisember ábrázolásának változatai Móricz Zsigmond novelláiban

Móricz Zsigmond 1879-ben született és 1942-ben halt meg. Paraszti származású prózaíró. Már fiatalkorában komoly tapasztalatokat szerez a vidéki világban. Írásaiban elsősorban a magyar paraszti, vidéki világ jellegzetességeit ismerteti. Tisztában van a városi és a falusi emberek gondolkodásának alappilléreivel, ismeri problémáikat. Pályája elején még nem tud elszakadni az érzelmes, idilli falusi életábrázolástól, amely a kor irodalmára jellemző. Később, mikor már a Nyugatban ír ez megváltozik.
Móricz új hangot fedez fel maga számára a magyar irodalomban, amely által alapvetően eltérő képet ad a magyar társadalomról, mint elődei (pl. Mikszáth, Jókai).
Móricz kedvenc hősei a kisemberek.  Ezek a kisemberek erős akaratú Móricz novelláiban, a sorsukkal nem kibékülő emberek. Nem nevezhetőek igazi hősöknek, fejletlen értékrendjüknek és alig változó környezetüknek köszönhetően, nincs lehetőségük egy valóságos kitörésre.  A formátlan és kicsinyes próbálkozásaik kudarchoz vezetnek.
Ezeknek a meglepő kudarcoknak a történetét jeleníti meg Móricz Zsigmond, rendkívül szemléletes naturalista stílusában. Hogy hogyan kap szerepet a naturalizmus áramlata Móricz műveiben? Móricz kisembereit az ösztönök, a vágyak hajtják. Az elbeszélő sokszor helyezi önmagát egyik főszereplőjének helyébe, vagy legalábbis az ő nézőpontját képviseli. Mindez együttesen közelebb hozza, valóságosabbá teszi a világot, amelyet ábrázol.

A Tragédia (1909) az egyik első novella, amely megrendítően más képet ad a magyar agrárproletár parasztról, mint elődjei a magyar irodalomban.  
Főszereplője, Kis János, ahogy azt a neve is sugallja, a tipikus átlagember.
Kis János vegetatív szinten él, létét meghatározzák a munka, az evés és némileg az agresszió. Kis János mindig éhes, ezért öntudatlanul is lázad a sorsa ellen. A novella cselekménye pont erre a lázadásra nyújt lehetőséget.
Nem nevezhetjük ezt teljes értékű lázadásnak: Kis János, nem ismeri az értékeket, amelyek ellen küzd, sem azokat, amelyekért harcol, hiszen ő valamilyen szinten komikus szereplő, nem igazi hős, nem is jellem, legfeljebb lélektani, társadalmi típus.
Kiderül, hogy rettenetesen hasonlít a fiára (bármelyik másik átlagparasztra is).
Kis Jánosnak, a kisembernek nincs valóságos öröme a létben, ezért, amikor úgy dönt, hogy kieszi a vén Sarudyt a vagyonából az esküvőn, a szenvedéseivel, a kompromisszumokkal akar szakítani, ha úgy tetszik képletesen megváltoztatni az egész életét. Élete legnagyobb kihívásánál pedig egyszerűen kudarcot vall. Természetesen ez a kicsinyes próbálkozás már előre kudarcra volt ítélve.
Ez egy a csaták között a gazdagok és a kisemberek háborújában, amely a kisemberek szerencsétlen kilátástalanságát vetíti előre.
Hasonló csata zajlik le a jóval későbbi, 1916-os háborús novellában, a Szegény emberekben.  Ezúttal a novella főszereplője egy háborúból szabadságra hazaérkezett paraszt, aki családja nyomorával szembesül. A háború szétzilálja a paraszti életviszonylatokat, megszűnik a vélt stabilitás, amely addig jellemezte ezt a társadalmat, de ezen felül, megváltoztatja az emberek gondolkodását. A meglehetősen laza alapokon nyugvó értékrend, amely jellemzi a paraszti gondolkodást, átalakul a katona fejében. A katona gondolkodása az ellenségkép megalkotására és az ellenség elpusztítására korlátozódik. Ezt a morált nem lehet összeegyeztetni a törvénnyel és az általános erkölcsiséggel.
A katona így nem találja a saját helyes útját otthon. A fronton bevált háborús morálra próbál támaszkodni, mikor szembeszáll a gazdagokkal "a víz túlsó partján".
A kettős gyilkosság, amelyet elkövet, szembeállítja a törvénnyel, amely rendeltetésszerűen le is sújt rá.
A katona kiszámíthatatlan, őrült viselkedése veszélyes a társadalomra, úgy ahogy Kis János indulatai a Tragédiában veszélyt hordoznak magukban.
Kérdéses marad, hogy a kisember formába tudja e ölteni lázadását.  
Hidegvérű gyilkosság történik a Barbárok című novellában is.
Móricz ebben az elbeszélésében még megbotránkoztatóbb képet ad a kisemberekről, mint az előző két novella. A barbárok, a veres juhász és társai nem ismernek se törvényt se erkölcsöt. A gyilkosság számukra egyszerű és egyértelmű eszköz a jólétük megteremtéséhez. Mindazonáltal, akárcsak a Szegény emberekben, itt is képet kapunk a feleség, a nő szerepéről a paraszti társadalomban.
A nők, úgy tűnik magasabb morális értékrendet képviselnek, mint a férfiak. Ez megnyilvánul, hűségükben, érzelmességükben, kötelességtudatukban, és az életük szabályaihoz való ragaszkodásban. 
Móricz Zsigmond novellái azt sugallják, hogy a magyar kisember életvitelében rendkívül hirtelen változások következhetnek be, abból fakadóan, hogy a kisember léte a legegyszerűbb alapokra épül.
Viszonyítási alapok híján, a kisember gondolkodása könnyen változik.
Móricz világában az emberek gondolkodása, érzelmi világa egyenes hatással van cselekedeteikre és a változásokra, amelyeken átmennek. Ezek a változások leginkább a főszereplők összeomlásához vezetnek. A paraszt kudarca magyarázható a paraszti világ korlátozottságával is. A paraszti világ szigorú norma rendszerben működik, amely az egyik oldalon biztonságot teremt, de másképpen korlátozó hatással van. Ehhez hozzátartozik a falusi hierarchia is, amely meghatározó feszültségforrás  (konfrontációs lehetőségek).
A Móricz Zsigmond által ábrázolt falusi világ kiszámíthatatlan visszafojtott erőket rejt, amelyek veszélyesek a társadalom működésére.