A kiszolgáltatottság és a lelki torzulások ábrázolása Gogol, Tolsztoj és Csehov műveiben

A kiszolgáltatottság és a lelki torzulások ábrázolása Gogol, Tolsztoj és Csehov műveiben

Az orosz realizmus
- Oroszországban nem volt művelt polgári osztály - a nemesség és az értelmiség sürgette a polgári átalakulást
- az orosz realizmus legfôbb témája a cári rendszer bürokratizmusa és az ország siralmas helyzete, a vidék sivársága, a kisemberek szánalmas élete
- bomlik a jobbágyrendszer, megkezdôdik a tôkés viszonyok kialakulása
- a cárizmus kiszélesíti határait, I. Miklós alatt fokozódik az önkényuralom
- élezôdik a forradalmi helyzet (krími háború)
- megrendül a feudalizmus, földtulajdon szabályozása
- dekabrista felkelés (nemesi származásúak), polgári fejlôdést akartak
- jobbágyfelszabadítás csak úgy, hogy a jobbágy megválthatta magát, egyébként semmi nem történik az érdekükben
- csinovnyik: a korlátolt és maradi hivatalnokot hívják így, de a bürokráciát, a korlátoltságot is jelképezte, az írók szívesen írtak errôl, mert ezzel jellemezhették az egész társadalmat
Gogol 1809-1852
- az orosz realizmus "apja"
- kisnemesi családból származott, sokat utazott, hogy megismerje a kül- és belföldi viszonyokat
- sokáig hivatalnokként dolgozik
- a pétervári egyetem történész adjunktusa
- népmesei elemek hatnak rá (Tarasz Bulba)
- korruptság, vidéki hivatalnok réteg (Revizor)
- Holt lelkek: csicsikov (aki a meghalt parasztokat pénzért összeírja) a földesurakat szörnyetegnek láttatja eszköze: groteszk ábrázolásmód
- Köpönyeg (1842):
groteszk, realista
Akakij Akakijevics fô célja: pénz gyűjtése a köpenyre nevetséges, szürke, még beszélni sem tud rendesen kísértetként visszajár: "keserű nevetés", bosszú váltogatja a humoros és a szomorú részleteket jelentéktelen részleteket mutat be a köpeny a korabeli orosz társadalom szimbóluma
- A revizor:
revizor jön egy vidéki kisvárosba, megpróbálják rendbe tenni a korrupt dolgokat, a lepusztult intézményeket
Tolsztoj 1828-1910
- kritikai realista író
- grófi családban született
- részt vett a krími háborúban
- elítélte a kapitalizmust és a civilizációt
- nagy regényei:
Háború és béke (1863-69) a nép erkölcsi fölénye a napóleoni háborúkban
Anna Karenina (1877)
Feltámadás (1899)
társadalmi ellentmondások, az egyház bírálata
- tagadta a földmagántulajdon jogosságát, egyedüli hasznos munkának a fizikai munkát tartotta, elvetette az egyházi dogmákat, de a krisztusi szeretetet hirdette, tagadta az államot és annak intézményeit (pl.: bíróság), és a hadsereget
- Ivan Iljics halála (1886):
elbeszélés eszmeiség: az ember olyan halállal hal, amilyen életet élt kulcsszó: szeretet, megbocsátás, szánalom "in medias res" kezdés (Homérosz: Iliász)
Csehov 1860-1904
- sokat tanult Tolsztojtól, de vitázott is vele
- a moszkvai egyetemen tanult, orvos lett
- nem a magas értelmiség soraiból került ki
- kilátástalannak látta a világot: a szellem erôfeszítéseit eredménytelennek, az erôszak eluralkodását kivédhetetlennek
- újítás az irodalomban: drámaiatlan drámák (Sirály, Három nôvér) nincs cselekmény, csak látszólagos a dialógus (mindenki monologizál) nincs hôs, minden próbálkozás nevetségessé, groteszké válik mindez egy kilátástalan világ tragikomikus képe
- Cseresznyéskert az érzelmek drámája a cseresznyefák kivágása a valahová kötôdést vágja el, a múlttól való elszakadást is jelenti (másik szereplô)
- A csinovnyik halála (1883):
csak csinovnyik módon tudott élni és meghalni a hôse (ellentétben Ivan Iljiccsel, aki megváltozott a halála elôtt)
3 élet, 3 halál, 3 ábrázolásmód
A XIX. sz.-i orosz társadalomban a tudatlanság, a sivárság, a bürokratizmus uralkodott. A korabeli írók lelkileg eltorzult, hétköznapi emberek bemutatásával próbálták felhívni a közvélemény figyelmét a tarthatatlan állapotokra. Műveikben nemcsak a társadalom leírását, hanem annak negatív bírálatát is kifejtik fôhôseik tragikus sorsában. A XIX. sz.-i orosz realista irodalom legkiemelkedôbb alakjai: Gogol, Tolsztoj és Csehov. Hermán, hasonló témájú elbeszéléseikben, különbözôképpen festik le egy egyszerű városi csinovnyik életét, halálát, s benne a társadalom helyzetét. Gogol művében, a Köpönyegben, egy egyszerű hivatalnok, Akakij Akakijevics halálának körülményeit beszéli el. Az író eltorzult világot ábrázol, s a korabeli társadalom korlátoltságát eltúlozza. Ezzel a mű szereplôi torzak és nevetségesek lesznek. Gogol fanyar humora, zavaros elôadásmódja (ellentmondásokba keveredik, aránytalanul felnagyított cél, kihangsúlyozza a lényegtelen részleteket) a komikum fenntartását biztosítja, de ugyanakkor szomorúságot, együttérzést vált ki az olvasóból. Ezzel a groteszk ábrázolás móddal tette az író lehetôvé, hogy az elbeszélés "fantasztikus befejezést nyert". Akakij Akakijevicsnek eléggé "mozgalmas" volt sivár, beszűkült látókörű életének utolsó néhány napja. Feltámadása mese, mintegy ítélet a társadalom felett, hiszen a szürke, hétköznapi kisember most mindaddig kísért, míg elégtételt nem vesz hajdani kiszolgáltatott helyzetéért, a vele szemben elkövetett igazságtalanságokért. Tolsztoj elbeszélése az Ivan Iljics halála. Ebben az elbeszélésben a Gogolra jellemzô mesélô elôadásmódot felváltja a tömörség.Hiányzik belôle a cselekmény, a mű az élet sivárságáról szól. A központi gondolatot maga a fôhôs éli át betegsége folyamán. Végiggondolja eddigi életét, s rádöbben, hogy amirôl eddig azt hitte, jól cselekedett, s úgy kellett történnie, ahogy az megtörtént, az valójában nem más, mint érdektelenség és hazugság. Észrevette, hogy mások is szenvednek, szánalmat és sajnálatot érzett irántuk. De akkorra már Ivan Iljics teljesen magára maradt gondolataival. Sorsa szánalmat, szeretetet és megbocsátást vált ki az olvasóból. Tolsztoj elyenként groteszk jelenetekkel (a gyászszertartás) próbálja feloldani a reménytelenség hangulatát, ám ez nem jellemzô az egész műre. A reménytelenséget végül is Ivan Iljics lelki megtisztulásával oszlatja el. Csehov rövid története A csinovnyik halála. A történet kezdete nagyjából Gogol Köpönyegéhez hasonlítható. Szóismétlésekkel, túlzásokkal humoros hatástkelt. A groteszk elbeszélés hôse is hétköznapi ember, aki szórakozásra, kikapcsalódásra vágyik, ehelyett azonban egy váratlan fordulat folytán a további egész életét nyugtalansággal és lelkifurdalással betöltô esemény veszi kezdetét. Az alázatosságra nevelt csinovnyik szemében szörnyű bűnné vált ez a tüsszentés, olyannyira, hogy nem tud megnyugodni, állandó bocsánatkéréssel zaklatja a tábornokot. Cservjakov végül is nem a bűntudatba, hanem a megbántásba, a megalázásba hal bele, csakúgy, mint Gogol hôse, Akakij Akakijevics. A novella tragikomikus befejezésében nem érzünk különösebb megrendülést, mégsem érvényesül itt már a történet elején jellemzô humoros, komikus hangulat.