A mai magyar irodalomból

A mai magyar irodalomból

a)  Egy kortárs magyar költő művészetének bemutatása szabadon választott versek elemzésével

b)  Kérdések, válaszok, művészi megoldások egy mai magyar drámai vagy epikai alkotásban

Kassák Lajos

            Kassák Lajos irányításával bontott zászlót a magyar avantgárd, még újabb idők még újabb dalainak igényével. Kassák költői hitvallását elsősorban a magyar avantgárd folyóirataiból ismerhetjük meg, melyek közül soknak szerkesztője volt.

            1915-ben indítja el a magyar avantgárd első folyóiratát A Tett címmel. Ebben Kassák így fogalmaz: "Az új irodalomnak állandó kontaktust kell tartania minden progresszív gazdasági és politika mozgalommal... Az új irodalomnak...szabadulnia kell minden konvencionális "eszmei" és technikai pányvából...Az új irodalom nem esküdhetik fel egyetlen izmus zászlaja alá sem." Ez a cikk vitát indított el, Babits válaszolt Kassák felhívására. A lényegi különbség közöttük, hogy Babits a művészet részének, Kassák viszont közvetlenül az élet részének tartotta a költészetet. Később Bécsben kiadja a Mát, amely ekkor vált a nemzetközi avantgárdnak is fontos fórumává. Ezután, a Dokumentum kudarca után belátta, hogy eredeti szerkesztői célkitűzéseit felül kell vizsgálnia, illeszkednie kell a hazai viszonyokhoz. Ennek megfelelően szerkesztette a Munka évfolyamait, betiltásáig. Fontosnak tartotta a tényirodalmat, a szociográfiát, a vizuális művészetek közül a fotót. A harmincas években átalakul Kassák költészete. Klasszicizálódik, közelebb kerül a több száz éves tradíciókhoz és a harmincas években kibontakozó újklasszicizmus (az avantgárd után jelentkező tényszerűbb, realisztikusabb stílusirány) eszményköréhez is.

            Kassák költői hitvallása

            Kassák törekvését az aktivizmus fogalmával szokás leírni. ĺgy nevezik azokat a tendenciákat, amelyek az avantgárdon belül a határozott társadalmi-politikai cselekvés képviselői, a polgári világ megváltoztatására törekednek, s úgy vélik, hogy a művészetet is e küzdelem szolgálatába kell állítani. Jelszavuk, hogy nem a művészet, hanem a tett a fontos. Kassák személyes írói-művészi útja az expresszionista indíttatástól az aktivizmuson át a konstruktivizmusig vezet.

            A ló meghal a madarak elrepülnek

            Kassák egyik fő műve nem tartozik a könnyen befogadható alkotások közé. A mű külső megjelenésében egyetlen hatalmas, verssorokra tagolt, írásjelek nélküli mondat, szabad vers. A szabad vers azért "szabad", mert nem követi azokat a ritmusrendszereket, amelyek a nemzeti költészetben kialakultak és megszilárdultak.

            A mű címe két reális, de össze nem függő kijelentést kapcsol össze. A ló és a madár motívuma, ha nem is egyértelmű következetességgel, de meghatározó jelentőségű. A vers folyamán a csavargó fiatalember kasikámból KASSÁK LAJOSsá változik, vagyis öntörvényű személyiséggé. A költemény eposzi jellegű, melyben epikus és lírai elemek alkotják a különös egységet. A mű háttere egy valóságos életrajzi tény, az 1909-es csavargás, az út Párizsba és a hazatérés. A költemény alapmotívuma az utazás: a térbeli, a szellemi és a politikai.

            Párizs igen sokféleképpen értelmezhető, és igen gyakori jelkép, szimbólum a magyar költészetben. Jelen esetben lehet a forradalom szimbóluma (avantgárd eszmék, történelmi forradalmak), de egyben a bukás, az álom álom marad képzetét is hordozza. Párizs a művészet fővárosa is - így a költővé válás rajza.

            E mű szinte összefoglalóan mutatja meg a kor avantgárd törekvéseit, sőt még a realista tendenciákat is, de ezeket nem egységes szintézisbe olvasztja, hanem hullámzóan érvényesíti: hol expresszionista, hol dadaista, hol már szürrealista, hol pedig realista jellegű.

A költő társadalmi szerepvállalása a magyar költészetben

Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című verse alapján

            A magyar költészet évszázadaiban már hagyománynak tekinthető a költő politikai szerepvállalása, részvétele a közéletben, mintegy vezérszerepet vállalva. A magyar költészetben elsőként Balassi Bálint jelenik meg mint a hazáért és a kereszténység védelméért folytatott önfeláldozó harc megéneklője (Egy katonaének). Ezt követően, a XVII. században Zrínyi Szigeti veszedelem című eposza egyértelműen törökellenes harcra való buzdítás - a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényével megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt. A magyar felvilágosodás idején (XVIII-XIX. sz. fordulója) ismét felmerül a társadalomjobbítás szándéka. A felvilágosodás magyar hívei az elmaradottság leküzdését, a haladás igényét, a magyar nyelv művelését sürgették (Bessenyei György, Batsányi János: A franciaországi változásokra, Kazinczy Ferenc). A XIX. század első felére, a reformkorra ez a szerep egyértelműbbé válik, a gondolatok, a vélemények nem csak a költeményekben, hanem egyéb fórumokon (pl. Kölcsey az Országgyűlésben, különböző lapokban, röpiratokban) is megjelennek. Az idegen elnyomás ellen s a nemzeti nyelvért vívott harc a romantika korában az írókra egy bizonyos társadalmi szerepet rótt ki: a költő a társadalmi-politikai küzdelmek kiteljesedése idején a szabadságküzdelmeket irányító népvezér, apostol, lángoszlop volt (pl. Petőfi), vagy vállalta a nép, a haza pusztulását elsirató költő szerepét (pl. Vörösmarty). Egybefonódtak a politika és a művészet célkitűzései. A XIX. század második felére a történelmi helyzet gyökeres megváltozása (a szabadságharc leverése, kegyetlen megtorlások) a költőt hallgatásra kényszeríti. Ez elzárkózáshoz, a világtól való elvonuláshoz vezet - a költő ettől kezdve inkább önmagára figyel. Ez kiválóan megfigyelhető Vajda János művészetében, ahol  "kozmikus magány" jelenik meg Az üstökös allegóriájában. A kiegyezés, majd a "boldog békeidők" után, a XX. század elejére nagy változások történtek a magyar közéletben, az irodalomban. Ezt az új szemléletet Ady Endre neve fémjelzi - vállalja a közéleti szerepet, még akkor is, ha nem is fogadják el. Költői programjának lényege, hogy a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Itt ismét megjelenik a "mégis-morál" (mint Madáchnál): a költészet mégis új, győztes és magyar. A költő feladata Ady szerint: megszólalni, ha nem is értik meg akkor. A XX. században előre haladva az ember egyre inkább "magára marad", és éppen ezért a költői hangnak, az érzékeny lelkű költő művészetének nagyobb fontossága lesz - a költő nem hallgathat, mert felelős a közéletért, a humanizmusért kell, hogy felemelje szavát (Babits Mihály, Radnóti Miklós). Bár már nem lehet lángoszlopnak lenni, hiszen "széthullt a világ", de a költői szerepben mégis benne van a prófétikus szerepvállalás, ez megmaradt.

            Ki viszi át a Szerelmet

            Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című műve költői hitvallás, arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi vár a költőre, van-e értelme a költészetnek? A költemény nem szerelmi vallomás, mint ahogy azt a címből sejtenénk: a Szerelem minden pozitív érték szimbóluma. A címbeli kérdés nem kizárólag Nagy Lászlóra vonatkozik, hanem az általános emberi értékekre. A kérdésfeltevés indoka lehet a történelmi helyzet is (az 1956 utáni megrendült lelkiállapot), amely hasonló az 1850-es évekhez, de lehet egy általános gondolat is.

            A szöveget nyolc mondat alkotja, s mindegyik egy-egy képi egységet foglal magába. A vers hat kérdő és két felkiáltó mondatból áll. Ez jelzi, hogy az utolsó négy sor némileg elkülönül a megelőzőekétől, hogy ez az összefoglaló lezárás. Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak szüksége van a költőre.

            A költemény választékos kezdéssel indul ("létem"), amely már a halál képét vetíti előre. A tücsök-hegedű régi költői kép, a dalolást, magát a költészetet jelenti. Ezek a képek a költő feladatait sorolják: érdekes, néhol ellentétekkel tarkított képek ezek. A szivárványra való felfeszülés utalás lehet a kereszténységre, de kifejezheti a költő nehéz feladatát. A deres ágra lehelés aránylag egyszerűbb kép, a költői vigasztalás képzetét kelti. A lehetetlen próbája a negyedik kép is: a lényeg a humanizáció. A "falban megeredt hajakat, verőereket" költői kép sok vitára adhat okot - e komplex képnek nemcsak a párhuzamosság, hanem az ellentét is szervezőelve. A következő egységben a katedrális az emberi világ hitének a jelképe - a kiábrándultságot kell újra hitbe fordítani.

            A mű összefoglalása és lezárása a két kérdve állító mondat. Az első kiteljesíti a mítoszi jelleget a keselyű-képpel. A keselyű a Prométheusz-mítoszra utal, de a halál jelképe is. A halál képzete jelen van a megsimételt versnyitó sorban is. A túlsó part metafora a második mondatban többféle képzettel társítható: lehet a túlvilág, vagy a költészet munkájának elvégzése, elérés a túlpartra, a tulajdonképpeni célbaérés. A költő feladata: minden körülmények között, ha lehetetlennek mutatkozik is, humánumőrző és teremtő legyen. Ezt parancsolja a több évszázados magyar költészet hagyománya Janus Pannonius óta.

            Déry Tibor

            Déry Tibor a modern magyar próza előkészítője. A magyar prózát felfrissíti intellektuális szemléletmóddal, műveit a klasszikus és a kortárs világirodalom alapos ismeretében, ezek felhasználásával írta. Különösen kései regényeiben (pl. G.A. úr X-ben, A kiközösítő) Déry lemondott az eredetiségről, hogy a bázisul használt művek asszociációs körével tovább bővíthesse saját mondanivalóját - átértelmezte Kafka és Thomas Mann gondolati eredményeit. Írói világképét a racionális gondolatiság hatja át: jellemző rá valós életproblémák megfogalmazása, a megfelelő és pontos helyzetábrázolás, alakteremtés, ugyanakkor a megoldáskeresés is jelentkezik műveiben.

            Déry nagypolgári családból származott, de egyre több ellenérzéssel viselkedik a gazdag polgársággal szemben, s a művészvilág felé vonzódik. Az 1918-as forradalom lelkes résztvevője, emiatt 1921-1927-ig emigrációba kényszerül. Bécsben ismerkedik meg Kassákkal és körével, itt hat rá az avantgárd jelleg, ezen belül elsősorban a szürrealizmus. Hazatérése után nem találja a helyét, ekkor írja A befejezetlen mondat című nagyszabású társadalomképnek is beillő regényét. 1945 után az elsők között kapja meg a Kossuth-díjat. A zsarnokság kibonatkozásával azzal egyre erősebben fordul szembe, a Nagy Imre-féle reformpolitika híve lett. 1957-ben Zelk Zoltánnal együtt az íróperben elítélik, majd 1960-ban amnesztiával szabadul.

            Szerelem

            Déry írói tevékenységében az 50-es években a kisepikai formák vették át a vezető szerepet. Az 1955/56-ban írt elbeszélései, novellái a személyi kultusz embertelenségét, a törvénysértés légkörét elevenítik meg szigorú tárgyilagossággal. Szerelem című elbeszélése is a magyar történelem legellentmondásosabb időszakában született: a letartóztatások, a jogtalanul fogva tartások, a koncepciós perek korában.  Déry a közéleti politizálást elkerülve, a napi politikai események fölé emelkedve novellájában a konfliktusoktól terhes korszak emberét mutatja be.

            Az elbeszélés egy ártatlanul börtönbe hurcolt ember váratlan szabadulását és hazatérésének történetét beszéli el (a Sztálin halálát követő „olvadás” következtében 1955-56-ban a magyarországi börtönökből tömegesen szabadultak ki az önkény áldozatai). A novella hősét az író csak B.-ként nevezi: ez utalhat arra, hogy az ártatlanul börtönbe hurcolt, majd váratlanul szabadon engedett férfi akárki lehet. Az elbeszélés csak a legszükségesebb információkat adja meg nem is annyira egy bizonyos korról, hanem inkább egy élethelyzetről. A mű úgynevezett szerzői elbeszélés, azaz maga az író adja elő a történetet, amelynek cselekménye ugyanakkor gyorsan pergő, rövid párbeszédek medrében halad. Az író és a főhős nézőpontja azonban nem válik el egymástól, Déry tulajdonképpen azonosul hősének lelkiállapotával és magatartásával. Az epikai tárgyilagosság és visszafogottság jellemzi az elbeszélés stílusát.

            Déry Tibor elbeszélése a társadalom fölé nőtt embertelen hatalmat és a békés emberi életet állítja egymással szembe. A hatalom képviselőinek, jelen esetben a börtönőröknek nincs valóságos emberi arcuk, félmondatos utasításokkal és kérdésekkel érintkeznek. Velük szemben az ártatlanul elhurcolt és váratlanul szabadon engedett B., illetve a külvilágban élő kisemberek: felesége, a taxisofőr, a villamoson utazó munkás, a kalauznő, a házfelügyelő képviselik az igazi emberi értéket.

A szabadulás útján bontakoznak ki a szeretet és az emberi szolidaritás értékei is. Az elbeszélés felépítését és szerkezeti rendjét ennek a szeretetnek a fokozatos kibontakozása és érvényesülése szabja meg. B. a börtönben úgy védekezett a körülményekkel szemben, hogy szinte bezárult. Ahogy B. találkozik a valósággal és megérzi a feléje irányuló részvétet, szolidaritást, fokozatosan megnyílik és feloldódik. Az elbeszélés főszereplője fokozatosan jut el a börtönlét homályából az emberi élet otthonosságához, amelynek a szabadság és a szeretet a legfőbb értékei.

Négy szerkezeti egységet különíthetünk el egymástól: az első maga a szabadulás tényét közli (jellemző, hogy ennek a jelenetnek nincsenek színei); a második egységben B. maga mögött hagyja a börtönt, villamosra, majd taxiba száll - a színek rikítása miatt ez a rész kontrasztban áll az előbbivel. A következő szerkezeti egységben a főhős megérkezik otthonához, és lassanként rátalál az otthonosság apró jeleire. Végül a cselekmény negyedik egységében a feleség hazaérkezik, és a szeretet gyengédségében feloldódva, magára találva B. ismét felleli mindazt, amiért élni érdemes.

A két ember találkozása, szerelmük ismételt kimondása az elbeszélés csúcspontja, amit képileg a mosdatási jelenet fejez ki: ez a szerelem képes igazán feloldani a múltat - az emberi lényeggel lesz azonos ez a szerelem, amely az emberi értékek győzelmét hirdeti.