A XIX. század végének francia
költészete
A költészet átalakulása, az írók közérzete
A
XIX. század második felében - elsôsorban Franciaországban - a
költészetnek, a költôi magatartásnak egy
egészen új felfogása alakult ki.
A korábbi romantikus költészet lelkes pátosza
az eszményekbe, az emberi haladásba, a világ megjavíthatóságába vetett hitbôl
táplálkozott, a
romantika nemzedékét még a lelkesedés fűtötte.
Victor Hugo vagy Petôfi Sándor a költôben váteszt, prófétát látott, akinek
feladata, hogy
lángoszlopként vezesse a népet a Kánaán, egy
ideálisnak, tökéletesnek
elképzelt új világ felé. Szent meggyôzôdésük
volt, hogy a művészetnek, az irodalomnak fontos és nélkülözhetetlen
társadalomformáló szerepe van.
A
század második felében a polgári társadalom írói kiábrándultan,
csüggedten fordultak el saját koruk eszmény nélküli világától, a
vagyonát, kiváltságos helyzetét brutálisan is
védelmezô polgárságtól.
Flaubert és Maupassant szenvtelenségérôl,
illúzióvesztésérôl már volt
szó,
s ugyanez a csömör hatotta át a lírikusokat is.
Az
alkotókat mély pesszimizmus járta át. A pozitivizmus lapossága a különbözô idealista filozófiai áramlatok
gyanakvóvá tették ôket az
ember
megismerô képességével szemben is, s úgy gondolták, hogy a
valóság talán egészen más, mint amilyennek
érzékszerveink mutatják.
Tagadták a művészet társadalmi szerepét, elfordultak a közélettôl, a
politikától. Azt hirdették, hogy vissza kell vonulni a "tiszta
művészet"
elefántcsonttornyába, s a "művészet a haladásért" elvével a
"művészet a művészetért" elvét
állították szembe. A politikamentes, a közvetlen
"
hasznosság" nélküli irodalmat visszahelyezték újra a Parnasszusra,
a
tiszta
formák és a tisztult eszmények világába. A magukat "parnasszista"
költôknek nevezô francia lírikusok legfôbb elve éppen ezért a formai
tökéletesség fontosságának, elsôdlegességének hangsúlyozása volt.
Világmegvetésük, gyűlöletük hétköznapi emberi magatartásukban is
megnyilvánult: általában züllött, bohém életet éltek, s a nyárspolgári erkölcsi
normákat
nem tartották magukra nézve kötelezôknek. Az
alkohol, az ópium és hasis mámorához menekültek, a testi szerelem örömeiben
kerestek vigasztalást, s életundoruk olykor beteges halálvágyba torkollt. -
Költôi magatartásuk, szertelen, polgárpukkasztó viselkedésük végeredményben a
már bomló kapitalista társadalom
hanyatlását fejezte ki, s nem vették észre
vagy nem akarták észrevenni azokat a
társadalmi erôket, amelyek az általuk is
gyűlölt polgári rend forradalmi megváltoztatására törekedtek.
Ehhez a francia irodalmi csoporthoz azz alábbi francia alkotók
tartoznak:Charles Baudelaire, Paul Verlaine,Arthur Rimbaud;
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése