A
70-es években irodalmunkban fokozatosan és gyökeresen megváltoztak az
irodalmi
tudat és az írói szerep eszméi és
eszményei s velük együtt
az
esztétikai
értékhangsúlyok is. Elmélyült az irodalom gondolati kultúrája,
szemhatára
tágabbá és nyitottabbá
vált, a világirodalom
hatása is
felerôsödött
és árnyaltabb lett. Az idôszak
egyik jellegadója a kisebb-
nagyobb mértékű felhasználása azoknak a
módszereknek, melyeket a nemzetközi
szakirodalom is különbözô módon jelöl a
neoavantgárd,
a posztavantgárd, a posztmodern fogalmaival.
A szemlélet megváltozásának döntô
mozzanata abban a poétikai-szemléleti
gesztusban
van, amely elhárítja azt az
illúziót, mely szerint a valóság
közvetlenül
- esetleg a hagyományos
jelrendszer spontán birtoklásának
öntudatával
- is megragadható.
Megnô a jelentôsége
a szövegszerű
megalkotottságnak, a jelszerűségnek,
amikor
a jel és jelentett egymás
feltételezései. Az irodalmi mű önmagát
igazoló nyelvi struktúra.
A 70-es évek második felétôl
kibontakozó és elsôsorban a prózaepikában
megfigyelhetô
új folyamatokat úgy
értelmezhetjük, mint kísérletet
az
irodalom autonómiájának visszaszerzésére.
A kortársi magyar költészetben a fordulat Tandori
Dezsô fellépéséhez
köthetô, de mellette hamarosan feltűnnek
mások (Oravecz Imre, Petri György
stb.) is. Tandori új költôi nyelvvel,
jelrendszerrel kísérletezik, konkrét
vizuális
lírát hozott létre,
majd a 70-es
évek második felében
a
mindennapiság versbe
emelésével, a hagyományos
líraisággal és
versszerűséggel szemben sajátosan
"antipoetikus" költészetet teremtett.
A 60-as évek végén és a 70-es
években elbeszélô irodalmunk új
nemzedéke
lép
fel (Nádas Péter,
Esterházy Péter stb.).
îrásmódjuk és
ábrázolótechnikájuk olyan új jelszerűséghez közeledett,
amelynek poétikai
szerkezete
igen távol állt
már a 60-as
évek valóságleképezô epikai
konvenciójától. Az egyszerű, közvetlen
elbeszélô viszonyokat bonyolultabb,
többtényezôs szemléletformák
váltják fel.
Ezek a regények új befogadásí
módszereket igényelnek.
Ráeszméltetik az
olvasót, hogy az irodalmi mű
nyelve nem puszta változata a beszélt
nyelvnek, hanem
bonyolult jelrendszer. E művek befogadása
fokozott aktivitást igényel, azt
kívánják, hogy a befogadó olvasás
közben legyen tudatában saját észlelési
módjának is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése