Juhász Ferenc
(1928-) elsô köteteiben a
népi irodalom hagyományait
követi. A költôi indulás
idillikus életképei és verses epikája
után 1950
körül költészete új irányba fordul. A naiv hang üde frissességét
disszonáns
akkordok kezdik felváltani. Ez a
folyamat költészetének differenciáltabbá
válásával, gazdagodásával jár
együtt. Az igaz fordulatot A tékozló
ország
c."költôi eposz"
(1954) hozta meg. A nagyarányú történelmi
látomás Dózsa
György alakját, az 1514-es
parasztháború reményeit, elbukását
és szörnyű
megtorlását idézi föl.
A Harc
a Fehér báránnyal c. kötet (1965)
versei a "létezés
lázas
Iátomásait" festik. A kötetet A szarvassá változott fiú kiáltozása
a titkok
kapujából (1955) nyitja meg. Ez a költemény parafrázis, egy román népének,
ún.
kolinda átfogalmazása, újraköltése;
a költô Bartókhoz
hasonlóan
(Cantata profana) az
ôsi, népi anyagot dolgozta fel bonyolult szerkezetté. A mű drámája a
"titok
kapujáig" jutott kôltôfiú, a családi otthonba hívogató anya és a
halott apa
háromszögében bontakozik ki.
A költeménybe a legkülönbözôbb ôsi és népi formák épülnek
be. A népballadai indítás aztán átcsúszik disszonáns
hangzatok, merész
expresszív vagy éppen
szürrealisztikus képek közegébe.
A költô
felsorolásaival,
képhalmazaival, szokatlan szóösszetételeivel és
metaforáival, nyelvünk lehetôségeinek kiaknázására törekszik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése