google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 7., péntek

Nagy Lajos


Nagy Lajos (1883-1954) könyörtelenül józan megfigyelô
volt, írói magatartását az igazsághoz való kérlelhetetlen ragaszkodás jellemezte. Szakított a magyar elbeszélô irodalomban hagyományos anekdotizmussal, érzelmességgel, és az elbeszélés változatos formáit munkálta ki.

  Elsô írói korszakának két nagy témája a tisztaságát, szépségét elvesztô, áruvá lett szerelem, a kielégítetlen, megalázott
testi vágy és az igazságtalan társadalmi rend. Az írót a keserű
tehetetlenség érzése tölti el, látszólagos tárgyilagossága mögött lefojtott indulatok rejtôznek. A novellákat erôs szálak fűzik a naturalizmushoz, az ösztönélet elemzése különösen nagy
szerepet kap bennük.

  A húszas évek közepétôl novelláinak három típusát érleli
ki:

  a) Munkásságában tovább él a hagyományos realista novella, kerek történettel és drámai összeütközéssel (1979 május, 1932).

  b) Kísérletezik az indulatok lírai áradását szabadjára engedô expresszionista hangvételű novellatípussal is (Jeremiáda, 1927).

  c) Szimultanista novelláiban montázstechnikával az egy
idôben és különbözô helyeken lejátszódó eseményeket, az élet
ellentétes mozzanatait állítja egymás mellé (Napirend, 1927;
Január, 1929; Bérház, 1931).

  A harmincas évek elején az író Három magyar város (1933)
és Kiskunhalom (1934) c. munkáival az irodalmi szociográfia,
az ún. falukutató mozgalom elôfutára lett. Ezekre a műveire
hatással volt a Neue Sachlichkeit (naje zahlihkájt), az új tárgyiasság néven ismert stílusirányzat, amely Németországban
lépett fel a 20-as és 30-as években az expresszionizmus ellenhatásaként. Az irányzatot kiábrándult, szkeptikus szemléletmód jellemzi, az írók megvetik a túláradó érzéseket, csak a puszta tények tárgyilagos leírására szorítkoznak, jellegzetes műfajuk a riport- és dokumentumregény.

  A Kiskunhalommal Nagy Lajos írói pályájának tetôpontjára ért el. Ebben a szociográfiai regényben egy alföldi falu életének egyetlen napját rajzolja szimultán módszerrel montázstechnikával. A falu társadalmának keresztmetszetét dokumentatív tényközléssel és történetek elbeszélésével adja, a regényben szociografikus elemeket és eljárásokat alkalmaz.

  Az elbeszélô nem fűz kommentárt az ábrázoltakhoz, de az
elôadás hol ironikus, maróan gúnyos, hol pedig tárgyilagos,
visszafogottan Iírai hangneme jól érzékelteti az író szemléletét. Śgy idézi meg a poros falu képét, a kicsinyes, szürke emberi sorsokat, hogy közben érezhetôvé válik a dermedtség, a
mozdulatlanság mögött munkáló erôknek a könyörtelensége,
az élet reménytelen egyhangúsága és sivársága.


    A   szerzô  életének  és  munkásságának  rövid   ismertetése,
valamint   számos    alkotásának   bemutatása,s   elemzése   után
számitógépes  feldolgozásban olvassuk  el a  bemutatott,  illetve
elemzett  rövidebb irásokat, illetve a nagyobb művek  részleteit.
Szakitsunk  idôt  arra,hogy  az itt  nem  emlitett  számos  müvét
olvassuk el a szerzônek, mert nagyon tanulságosak! !

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése