Nagy Lajos (1883-1954) könyörtelenül józan
megfigyelô
volt, írói magatartását az igazsághoz való
kérlelhetetlen ragaszkodás jellemezte. Szakított a magyar elbeszélô irodalomban
hagyományos anekdotizmussal, érzelmességgel, és az elbeszélés változatos
formáit munkálta ki.
Elsô
írói korszakának két nagy témája a tisztaságát, szépségét elvesztô, áruvá lett
szerelem, a kielégítetlen, megalázott
testi vágy és az igazságtalan társadalmi
rend. Az írót a keserű
tehetetlenség érzése tölti el, látszólagos
tárgyilagossága mögött lefojtott indulatok rejtôznek. A novellákat erôs szálak
fűzik a naturalizmushoz, az ösztönélet elemzése különösen nagy
szerepet kap bennük.
A
húszas évek közepétôl novelláinak három típusát érleli
ki:
a)
Munkásságában tovább él a hagyományos realista novella, kerek történettel és
drámai összeütközéssel (1979 május, 1932).
b)
Kísérletezik az indulatok lírai áradását szabadjára engedô expresszionista
hangvételű novellatípussal is (Jeremiáda, 1927).
c)
Szimultanista novelláiban montázstechnikával az egy
idôben és különbözô helyeken lejátszódó
eseményeket, az élet
ellentétes mozzanatait állítja egymás mellé
(Napirend, 1927;
Január, 1929; Bérház, 1931).
A harmincas
évek elején az író Három magyar város (1933)
és Kiskunhalom (1934) c. munkáival az
irodalmi szociográfia,
az ún. falukutató mozgalom elôfutára lett.
Ezekre a műveire
hatással volt a Neue Sachlichkeit (naje
zahlihkájt), az új tárgyiasság néven ismert stílusirányzat, amely
Németországban
lépett fel a 20-as és 30-as években az
expresszionizmus ellenhatásaként. Az irányzatot kiábrándult, szkeptikus
szemléletmód jellemzi, az írók megvetik a túláradó érzéseket, csak a puszta
tények tárgyilagos leírására szorítkoznak, jellegzetes műfajuk a riport- és
dokumentumregény.
A
Kiskunhalommal Nagy Lajos írói pályájának tetôpontjára ért el. Ebben a
szociográfiai regényben egy alföldi falu életének egyetlen napját rajzolja
szimultán módszerrel montázstechnikával. A falu társadalmának keresztmetszetét
dokumentatív tényközléssel és történetek elbeszélésével adja, a regényben
szociografikus elemeket és eljárásokat alkalmaz.
Az
elbeszélô nem fűz kommentárt az ábrázoltakhoz, de az
elôadás hol ironikus, maróan gúnyos, hol
pedig tárgyilagos,
visszafogottan Iírai hangneme jól érzékelteti
az író szemléletét. Śgy idézi meg a poros falu képét, a kicsinyes, szürke
emberi sorsokat, hogy közben érezhetôvé válik a dermedtség, a
mozdulatlanság mögött munkáló erôknek a
könyörtelensége,
az élet reménytelen egyhangúsága és
sivársága.
A szerzô életének
és munkásságának rövid
ismertetése,
valamint
számos alkotásának bemutatása,s elemzése
után
számitógépes
feldolgozásban olvassuk el a bemutatott,
illetve
elemzett
rövidebb irásokat, illetve a nagyobb művek részleteit.
Szakitsunk
idôt arra,hogy az itt
nem emlitett számos
müvét
olvassuk el a szerzônek, mert nagyon
tanulságosak! !
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése