Vass István (1910-1991) az avantgárd
mozgalmában, Kassák
körében
indult, hamarosan azonban
a Nyugat harmadik
nemzedékének
törekvéseihez közeledett, tudatosan vállalta
a hagyományok folytatását.
Már elsô kötetében, az őszi rombolásban (1932) megmutatkoznak azok a
kettôsségek,
amelyek késôbb is
jellemzôk költészetére: romantikus
elvágyódás és klasszicista önfegyelem,
lázadás és rezignált belátás, cselekvés és
csüggedés, szárnyalás és mérték.
Költészetének más vonásai is megnyilatkoznak:
ôszinte
személyessége, pózoktól idegenkedô szubjektivitása, önnön
emberi
sorsának
versbe emelése. A közbeszéd természetességébôl kiindulva
próbál
kifejezô erôt és szépséget elérni.
Költôi fejlôdésének legfontosabb
fordulópontja az 1947-es olaszországi
utazása, a Római pillanat c. verseskönyve
(1948).
Róma a költô számára felszabadítóan hatott,
lehetôvé tette az átélt másfél
évtized tapasztalatainak történetfilozófiai
általánosítását.
A
Rapszódia egy ôszi kertben c. kötetében (1960) erôteljesen nyilatkozik
meg
az európai műveltségű költô
magyarságtudata. Messzi idegenben is a
magyarság sorsával viaskodik (Cambridge-i
elégia, 1959).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése