Vörösmarty Mihály : A szózat

Vörösmarty Mihály

a) A Szózat részletes elemzése

b) Kérdések és válaszok Vörösmarty költészetében

            Vörösmarty Mihály

            Vörösmarty a magyar romantika kiteljesedésének legnagyobb alakja, s Byronnal, Victor Hugo-val, Puskinnal állítható egy sorba.

            Lírai költészete

           

            Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője. A közösségi tematika uralkodik verseiben, az óda és az elégia meghatározó műfajai.

            Szózat

            Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, abban a válságos történelmi pillanatban, amikor nyílt szakításra került sor a bécsi udvar és a magyarság között. Művészetében ettől kezdve a líra lesz az uralkodó műnem. A költemény versformája a skót balladaforma, témája a múltból táplálkozó honszerelem.

            A forma, a verszene ellentmondást rejt magában, pl. a hosszabb-rövidebb sorok váltakozásával, és a nyolc szótagos sorok átlépésével a következő sorba. A versforma feszültséget rejt magában, így kerete a romantikában kedvelt ellentétek kifejezésének.

            A Szózat - kiáltvány, szózat a magyar nemzethez. Ez adja a szónoki beszédre emlékeztető szerkezetet. Az egész nemzethez szól közvetlen, bensőséges hangon. Ellentmondást nem tűrő érvsorozattal győzi meg az olvasót. Ez a belső vita adja a Szózat érvelésének igazi hitelét. A haza az egyes ember számára életének értelmet adó kerete. A bölcső és a sír metaforák azt kívánják kifejezni, hogy az ember részére a "nagy világ" nem adhat otthont.

            Vörösmarty a Himnusz Istenével szemben a Sorsot, a Végzetet említi, ám nem ezt elfogadva, hanem ezzel szembeszállva kell élnie és halnia az embernek. A 3-5. strófa ezt, az igazságtalan Sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be. A Vörösmarty korában is régiesnek tűnő igealakok (küzdtenek, elhulltanak) használata ünnepélyes komolyságot ad a műnek. A jelen a múlt egyenes folytatása, s a 7. versszaktól a jövő dominál. A népek hazájához, a nagyvilághoz lebbez fel később a költő igazságszolgáltatásért. A tiltakozásnak nincsenek érvei, csak indulatai. Ha van vallásos motívuma a költeménynek, akkor az a 10. strófában található: százezrek imádsága száll egy jobb korért Isten felé. Ezzel szemben rögtön megjelenik a megsemmisülés romantikus képekben festett látomása, a nemzethalál víziója. Ez a "nagyszerű halál" azonban nem szégyenletes, hanem az áldozatokat vállaló nemzet tragikus elbukása. Ezután ismét visszatér a jelen feladataihoz, s a felszólítás paranccsá erősödik.

            "A Szózat az egyik legkétségbeesettebb magyar vers."

            Kérdések és válaszok Vörösmarty költészetében

            A Guttenberg-albumba

            A költemény alkalmi versnek készült, ennek szánta Vörösmarty. Németországban adtak ki egy emlékalbumot Gutenberg János, a könyvnyomtatás feltalálójának tiszteletére, ekkor ünnepelték ugyanis a nyomtatás 400. évfordulóját. Ebben jelent meg verse. Műfaja epigramma, mely a költemény folyamán egyre inkább ódává mélyül. Az epigramma egyetlen körmondat. A körmondat művészi szerkezetű, többszörösen összetett mondat, mely két fő részre oszlik: elő- és utószakaszra. Az előszakasz készíti elő a fő mondanivalót. Négy feltételes mellékmondatból áll a vers, az ötödik (öt feltétel fogalmazódik meg) pedig késlelteti a csattanós (epigrammákra jellemző) befejezést. Az eszményi kor létrejöttének vágya a felvilágosodás szellemében fogant, de az utópista (valamilyen eszményi társadalmi rend leírása, mely csak az illető képzeletében él)-szocialista eszmék is fellelhetők benne. Vörösmarty műve egy egyértelműen egyetemes emberi vágyat fejez ki, mint ahogyan erre az ötödik feltételben is utal.

            Gondolatok a könyvtárban

           

            E költemény egyetlen monológ, filozófiai elmélkedés. Ihletettsége: a költő meglátogatja barátját, Toldy Ferencet az Akadémiai könyvtárban rendezett értekezleten, amely unalmas, s ezért figyelme másra terelődik. A költemény a "nyomorú pórnép" és a "népzsaroló dús" ellentétéből indul ki. A reménytelen kétségbeesés hangja zokog fel, mert ezen a földön mindenki boldogtalan. A könyvektől, a tudománytól kéri számon a "nagyobb rész" boldogságát. Az egyes könyvek is ellentéteket hordoznak magukban, s a "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" kérdésére az ironikus igenlő forma határozott tagadást takar. Ijesztő gondolatok torlódnak egymásra, s a költő szájából elhangzik: "egy máglya üszkén elhamvadjanak?", elképzelhető tehát a lelkében dúló fájdalom. Erkölcsi erővel igyekszik felülkerekedni előbbi érvein, cáfolni állításait. A keserűség azonban nem tartja vissza a bizakodást, utópista-szocialista eszmék jelennek meg: a "számos milliók" egymás testvérei lesznek. Vörösmarty az emberiség történetét körforgásszerűen képzelte el: a fejlődés után hanyatlás következik be. Kétszer hangzik el a versben ez a kérdés: "Mi dolgunk a világon?", s kétszer a válasz is: küzdeni. Azt tudatosítja, hogy úgy szolgálhatjuk az emberiség ügyét, ha előbb saját nemzetünk felemelkedésén fáradozunk.

            Előszó

           

            Az Előszó című költeménye a világosi katasztrófát a kozmikus tragédia víziójává növeszti. Aktualitása: a költő Batthyány Emma grófnőnek ajánlotta. A vers időkerete egyetlen kozmikus esztendő: a boldog tavasztól a hazug áltavaszig ível. Minden sornak szimbolikus jelentése van. Az első 10 sor a reformkor ünnepi tavaszát jeleníti meg, a 49-es év előtti állapotokra utal. A megfáradt ember céljai jelennek meg, s összefonódik a haza és az emberiség sorsa. Az összeomlás a "bőszült szörnyeteg" romantikus képében jelenik meg, s a vész nyomában a pusztulás jár. A tél dermedtsége az emberi remények halálát jelenti. Az itt található "és" kötőszók halmozása szaggatottságot vált ki. Később a föld új tavaszra készülődik, de ez már csak áltavasz. Az önkényuralom korában minden boldogság csak hazugság lehet - állapítja meg végül. (A költemény 49 sora talán maga is utalás.)

            A vén cigány

            1. Keletkezéstörténet

            -szabadságharc bukása után, 1854-ben

            -világosi fegyverletétel után, Haynau terroridőszakában (megtorlás, önkény)

            Személyes háttér: testileg-lelkileg összetört a költő

                                         "megrendült agyú"

            2. Műfaja

            rapszódia: bordal keret, visszatérő refrén, címe metafora (idős költő)

            -refrén: önmagát buzdítja versírásra

            cigány-húr-hegedű költő-írás-alkotás

            3. Hangulata

            -"reménytelen remény", biztatás és kétségbeesés

            -halálfélelem, felkészülés az alkotásra

            egyéni + nemzeti tragédia, bibliai, mitologikus tragédiák

            -Ádám, Éva, Káin, Ábel, Noé, Prométheusz

            4. Akusztikus, vizuális elemek

            -összekapcsolódnak

            akusztikus:      elfojtott sóhajtástól a pokoli zokogásig

            vizuális:           vihar, háború, zivatar, pokolnép

            5. Lezárás

            -bizakodóbb, optimistább: "Lesz még egyszer ünnep a világon