Zelk Zoltán (1906-1981)
az 20-as évek közepén
indult Kassák késô-
aktivista
lapjaiban, de neve csak 1945 után
kezdett országosan ismertté
válni, amikor a felszabadulás, majd a
szocialista átalakulás ôszinte hangú
énekese
lett. A politikai életben
mutatkozó hibák és bűnök nyomán
kelt
megrendülése
aztán a lelkes ódák atmoszférájából a
végletesen kétségbeesett rezignációba
taszította. Magára találása az 50-es évek
végén
emberi
megrázkódtatások eredménye. A
Tűzbôl mentett hegedű (1963) és az
ezután
megjelent köteteiben ért
el pályája magaslatára.
Sirály c.
költeményében (1960) a sorssal száll perbe
a feloldhatatlan magány szívszorítóan ôszinte
panaszával.
Zelk lírája érzelmi
fogantatású élményköltészet, frissen,
intenzív
átéléssel
reagál a világ hatásaira. Utolsó éveiben kis
formákban írt,
aforisztikussá lényegített versei megtelnek
mélyebb sugallatokkal.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése