Benn

Gottfried Benn

(1886-1956)

  A  poroszországi  Mansfeldben született, protestáns  lelkészcsaládban.  A

gimnázium  elvégzése  ntán  - apja kívánságára -  teológiát  és  filológiát

tanul, majd átiratkozik a berlini orvosi

fakultásra, és katonaorvos lesz. 1917-1935-ig bôr- és nemibeteg  szakorvosi

gyakorlatot folytat Berlinben.

  1933-ban a nemzeti szocializmus egy "új etikai realitás"

megvalósítását ígérte, és Benn azt hitte, hogy a mozgalom

megteremti a német nép megújulásának lehetôségét. Néhány

hónapra volt szüksége, hogy felismerje tévedését, és 1934-tôl

már csak megvetéssel tud szólni errôl a "rablóbandáról".

1935-ben  az SS és a titkosszolgálat üldözése elôl a  hadsereghez  menekül,

katonaorvos  lesz Hannoverben, majd 1937-tôl Berlinben. Sok  durva  támadás

éri,  költészetét az "elfajzott művészet" kategóriájába sorolják,  kizárják

az írói kamarából,

eltiltják attól is, hogy bármit publikáljon. Egy évtizednyi hallgatás  után

többek - hazaiak és külföldiek - sürgetésére

1948-ban lép ismét a nyilvánosság elé.

  Ezután hamarosan az irodalmi élet központjába kerül, és

1953-ig  orvosi  praxisát  is folytatja. Utolsó  éveiben  egyedül  irodalmi

munkásságának él Nyugat-Berlinben.

  Az európai líra történetében Pound, Valéry és Benn

nemzedéke  volt  az  elsô,  amelyik  már  az  avantgárd  mozgalmak   idején

szembesült a polgári individualitásról

vallott nézetek avultságával. Az ô költészetükben vált

korszakos tapasztalattá Rilke jóslata: végeszakad az

európai  személyiségfelfogást megalapozó fausti emberideál  egyeduralmának,

az  ember nem metafizikai ellenpontja, nem legyôzôje vagy megszelídítôje  a

természeti

világnak, hanem véges létezô, aki lemondva évszázados

önámító  utópiáiról,  úgy  érti  meg  és  veszi  tudomásul  önmagát,  ahogy

valójában  áll  a  világban:  lehetséges  vesztesként,  a  léttel   szemben

alulmaradó higgadt, okos méltóságával. "Ki beszél gyôzelemrôl? Kibirni,  ez

minden" - ahogy az már Rilke Rekviemjében olvasható. "Az én

nemzedékem soha nem fogja elfeledni ezeket a szavakat"

- fűzte hozzá évtizedek múlva Benn.

  A továbbiakban Benn költészetének alakulását egy-egy, a

pálya   különbözô  szakaszaiban  keletkezett  vers  központba   állításával

mutatjuk  be.  Néhány költemény szöveggyűjteményünkben két  fordításban  is

olvasható.  Szabó  Lôrinc,  Nemes Nagy ágnes  kitűnô  fordításai  a  magyar

versnyelvi   hagyományoknak   megfelelôen  valamivel   lágyabban   szólnak,

harmonikusabb  hangzásúak az eredetinél. Kurdi Imre - azonkívül hogy  ô  is

aláveti  magát  a  végletes  pontossággal  kidolgozott  benni   versmondat,

szóválasztás,  tónus  és hangnem törvényeinek - a  gondolat  közvetítésében

nemegyszer meg is haladja fordító-elôdeit.