google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 19., szerda

Borges


Jorge  Luis  Borges 
(horhe  luisz
borhesz; 1899-1986).
  Latin-Amerika prózairodalmának egyik legjelentôsebb és
legnagyobb  hatású  alakja  az  argentin Jorge  Luis  Borges  Műveiben a valóság elemei az
álmok, az emlékezet, a szimbólumok szűrôjén keresztül jutnak
szóhoz.  Sajátos szimbólumrendszerének legfôbb eleme a labirintus,  mely  a
művészetben eddig is az emberi értelem által elrendezett káosz  jelképeként
szerepelt.  Borges interpretációjában a labirintus az emberi létezés és  az
univerzum  metaforájává  válik, az emberlét  titokzatosságát  jelképezi,  s
ugyanakkor   jellemzôje   sajátos  írásművészetének   is,   amely   kűlönös
szimmetriáival  és  tükrözésével  a  kimeríthetetlenség  érzését  kelti  az
olvasóban. Legjobb elbeszélései a szédülés egy fajtáját okozzák, amelyet  ô
"szent rettenetnek" (sagrado horror) nevez.

  Az  elágazó ösvények kertje c. novellájában (1941) az író  dokumentumnak,
Yu  Csun doktor "tollbamondott, átolvasott és aláírt" vallomásának  tünteti
fel a történetet. Az elsô mondatok azt sejtetik, hogy az olvasó titokzatos,
gyilkosságokkal fűszerezett bűnügyrôl fog majd hallani, amely  valamiképpen
befolyásolta  az  elsô  világháboní egyik csatáját.  Aztán  egyre  sűrűbben
tűnnek fel olyan motívumok, amelyeknek a bűnügyi
história  alakulásához  nincs  közük. Yu  Csun  gondolatairól  olvashatunk,
melyek dédapja, Csui Pen működése s a labirintus
körül  forognak.  A novella fokozatosan átbillen egy másik világba,  s  egy
másik történet kezd kibontakozni, majd ez a kínai
történet  válik uralkodóvá, s az eredeti kémhistóriát építô  motívumok  már
csak  elvétve bukkannak föl. A kémtörténet lezárul, de befejezésében  olyan
logikai  képtelenség  rejlik  - a bombázás híre együtt jelenik  meg  a  kém
üzenetével, a gyilkosságéval -, melynek következtében az egész  kémhistória
hitelét veszti. Megfejtésében akármerre próbálkozunk, "nincs semmi
kiút", mint ahogy Csui Pen meggyilkolására sem derül fény, s
az ô fiktív regénye éppúgy zsákutcába viszi az értelmet keresô
olvasót,   mint  Borges  novellája.  Bár  a  kémtôrténet   lineáris-logikai
vonulatába  nem  illik  bele  a  zárás, Csui  Pen  felfogása  szerint  -  a
"szétágazó,  összefutó és párhuzamos idôk" egymással nem mindig  érintkezô,
egymástól olykor teljesen elkülönülô síkjaiban - mégis elképzelhetô lesz  a
lehetetlen.

  A   történeti   munkaként  induló,  vallomással   folytatódó   filozófiai
fejtegetésekkel kiteljesedô, de végül is hangsúlyozottan
fiktív elbeszélés csakis az író ironikus, játékos felfogásának  ismeretében
értelmezhetô.  A  novella  a  maga  többszörösen  heterogén  anyagával,  az
egymástól  elütô,  távoli  motívumok összefüggéseinek  jelzésével  a  világ
egységére utal, s a mű bonyolult
építménye  azt  sugallja,  hogy a könnyen  elérhetônek  és  megismerhetônek
látszó jelenségek megértése is mérhetetlenül nagy
erôfeszítést kíván tôlünk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése