Flaubert
(Realizmus és naturalizmus)
Gustave Flaubert (1821-1880), a XIX. század második felének legnagyobb
francia realista regényírója. ő ugyanis
lassan, legendás kínok között írta, éveken
át csiszolta tökéletessé műveit, alapos
megfigyelés, szinte tudományos igényű anyaggyűjtés után.
A
művészeten kívül nem hitt semmiben, a művészetben kereste bajának: az
unalomnak, az undornak, a csömörnek az
enyhítését. - Franciaországban a "második császárság" (Bonaparte
Lajos, a polgári köztársaság elnöke III. Napóleon
néven császárrá koronáztatta magát 1853-ban)
megszilárdította a meggazdagodott
burzsoázia uralmát. A nagypolgárság nyíltan
hátat fordított a forradalom eszméinek, a kultúrával sem törôdött, csupán
élvezni akarta vagyonát. Flaubert undorodva fordult el korától, megvetette és
lenézte azt a társadalmat, amelyben élt, s amelyet
ábrázolt. Nem megváltoztatni, hanem leirni
akarta a világot s benne az embert.
Híres regényét, a Bovarynét (1857) úgy
fogadták, mint a művészi realizmus legtökéletesebb alkotását, mint forradalmat
az irodalom történetében. Az új művészi
törekvések két lényeges követelményét látták
megvalósulni benne: a személytelenséget és a szenvtelenséget. Flaubert kivülrôl
s hidegen nézi hôseit, megtagad minden
vélemény és érzelemnyilvánitást. Nem hirdet
ilyen vagy olyan elveket; szerinte a
könyv ne legyen szószék, hanem művészi tett.
A
Bovaryné egy házasságtörés tragikus története. Hôse, Emma Bovary, egy falusi
felcser felesége. Megundorodva sorsa és
környezete korlátolt középszerűségétôl,
megszédülve romantikus olvasmányaitól,
olthatatlan vágyat hordoz magában valami más: egy színesebb, érdekesebb,
tartalmasabb élet után. Igy lesz a történet
végén nemcsak a romantikus hôsnôk naiv
utánzója, hanem szánalmas áldozata is.
- Flaubert regénye épp olyan szatírája a
kimúló romantikának, mint annak idején
Cervantes Don Quijotéja a lovagregények
divatjának.
Kiemelkedô alkotása még az Érzelmek iskolája (1869). Az utókor egyre
inkább
ezt a regényt tartja Flaubert fôművének. A
legvigasztalanabb, a legreménytelenebb alkotása ez a XIX. századi realizmusnak.
Az író saját kiábrándultságát s egy
jobbra hivatott nemzedék életének sivár
ürességét szólaltatta meg ebben az alkotásában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése