Madách Imre élete és munkássága

     Madách Imre (1823 - 1864)

Életrajz:

- 1823. jan. 21-én született Alsósztregován - köznemesi család - anyja: Majtényi Anna, gazdag - 1834. apja meghal - élete végéig anyagilag független. - 1837-től pesti egyetem, filozófia - jog - romantikus alkat, bizakodó, haladás - 1840. egyetlen kiadott verseskötete: Lantvirágok (szerelmes versek Lónya Etelkához) - beteges, magánúton fejezi be az iskolát - joggyakornok Balassagyarmaton, majd betegsége miatt lemond, Pesti Hírlapba ír - 16 éves korától drámákat ír (6 tragédia, 1 szatirikus vígjáték; nem kiemelkedő) - 1844. Fráter Erzsébetet megismeri - 1845. házasság Csécsén - boldogok, 3 gyerek (Aladár, Jolán, Borbála) - nem harcol a szabadságharcban, de sok ismerősét megölik - elítélteket bújtatott - 1852-ben letartóztatják - börtön, birtoka jövedelmét lefoglalják - bizonyíték hiányában szabadlábra helyezik 1853-ban, de Pestet nem hagyhatja el. - házassága ezalatt megromlik - válás váltás a művészetében: gondolati költemények 1859. A civilizátor „komédia Aristophanés modorába” (nincs felvonás, kardalok tagolják) 1859.-60. Az ember tragédiája (1862-ben adják ki) 

1862. Kisfaludy-társaság, 1863. Akadémia tagja 1860.-61. Mózes „dramatizált eposz” 1860. Nógrád megy követe - 1861. Országgyűlés, képviselő - lemond (búcsúbeszéd, röpiratként megjelenik) 1864. Alsósztregován meghal

Az ember tragédiája:

1858-ban már foglalkoztatja az a gondolat, hogy az emberiség történetét egy drámai műben összefoglalja, Erdélyi Jánosnak írta eredetileg. A mű alapgondolatát fogalmazza meg: az ember az istentől elszakadva hogyan cselekszik, a nagy történelmi korszakokban hogyan cselekszik. 1859.  februárjától 1860. márciusáig terjedő időszakban írta meg. Arany János rossz Faust utánzatnak tartotta, és csak másodszori olvasásra értette meg a mű nagyságát. Később beszédet írt a műből, amelyben vádjait kifejtette: pesszimista cselekménysor után következetlen az optimista befejezés. Ha a mű keletkezési hátterét megvizsgáljuk, akkor érthető az optimista vég. Egy csügget kor után reménykedő korszakot élt Madách. A másik ellentmondás Madách világnézeti válságában kereshető, az 50-es évek személyes eseményeiben. Ebben a korban rendkívül ellentmondásos és pesszimista társadalom és természet tudomány jelenik meg. A determinizmus azt véli, hogy az emberiség a végéhez közeledik, a biológiai determinizmus az elkorcsosulást véli és a tudományos szocializmus tanai az emberi fejlődést kétségbe vonják.

Madách kérdésfeltevései:

Madách a művében az emberiség ősidők óta fennálló kérdéseire keresi a választ. Van-e az emberi létnek célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Élet és a halál?

Előzmények a világirodalomban és a hazaiban:

Faust, Isteni színjáték, Milton: Elveszett paradicsom, Megszabadított Prometheus;  témabeli hasonlóságok a magyar irodalomban: Apostol, Csongor és Tünde, Gondolatok a könyvtárban

Madách elszakad a nemzetet érintő kérdésektől, minden kor számára érvényes mondanivalója van. Ez növeli az emberiség költemény voltát.

Emberi költemények típusai:

- 1 ember sorsát mutatja be: Faust

- 1 folyamatot mutat be, az ember egyre újabb alakokat ölt

Madách művében e kettőt ötvözi.

A mű előzményei Madách költészetében:

Nincsenek olyan művek, amik sejtetnék, hogy ilyen nagyszabású művet fog írni. Vannak azonban olyan motívumok, amik már megelőzik Az ember tragédiájának keletkezését (szabadság, rabság, a nagy vezetőt elárulják, mitológizálás), illetve 1-1 versben bukkannak fel motívumok. Madách nem a történelmet, hanem az emberiség történelmében uralkodó eszméket kívánja bemutatni. Hegel filozófiája alapján triádokban gondolkodik (tézis, antitézis, szintézis)

Keretszínek:

A világ keletkezését, az ember megjelenését a Földön Madách a Biblia, a keresztény vallás alapján képzeli el. Az első három szín és az utolsó szín keretbe foglalja a közbeeső tizenegyet.

I. Menny:

- a mennyben vagyunk - a gép forog, a teremtő pihen - 3 főangyal (Gábor, Mihály, Raffael) jön, összefoglalják a teremtés lényegét, mindegyik 1-1 elvet emel ki: anyag, tér, bölcsesség - Lucifer nem dicséri a teremtést, ő 6 alapelvből hármat követel: tér, kétség, változás, célja az ember megsemmisítése, az emberi történelem céltudatlansága.

II. Paradicsom:

- teljes harmónia - Éva kezd el kíváncsiskodni, Ádám csitítgatja - Lucifer Ádám érdeklődését kelti fel, neki függetlenséget ígér - elveszik a tiltott gyümölcsöt - Úr szava zárja a jelenetet, az embert eltaszítja maga mellől - halandóvá válnak.

III. Paradicsomon kívül:

- eltűnt az idill - Ádám cövekeket ver le, hogy a külvilágtól megvédje magát - a nő feladata az otthon teremtés - Lucifer próbálja Ádámot kétségbe taszítani, a nagy természeti folyamatokat mutatja be és ezzel érzékelteti, hogy milyen kicsi az ember - kíváncsiság győz, Ádám elalszik

Történelmi színek:

Hegel gondolatai alapján, a korszakot mindig 1-1 eszme határozza meg, először lelkesedik érte az ember, majd elkeseredve fordul el.

IV. Egyiptom:

- Ádám fáraó, Éva rabszolga  - Ádám boldogtalan, mert nem dolgozott, halandóságra vágyik - piramist építtet, ahol több ezren halnak meg  - Éva felnyitja Ádám szemét, megfogalmazza, hogy milliók vesznek el egy ember miatt

V. Athén:

- Ádám Miltiádész, Éva Lucia  - demokrácia, szabadságban élnek az emberek egyén ítélkezhet, szerepe van az önérdeknek, olykor hazugság által befolyásolják, szabad akarat - nem teljesen valósul meg - áruba bocsátják szavazati jogukat - egyén, közösség viszonya - kezdetben bízik a népben, az athéni közösséget szolgálja - később megbánja, nem bízik már benne - Lucifer és Éva is visszautal Egyiptomra, mintha az jobb lett volna - nem keres megoldást a 2 szín megoldására, új eszméket tűz ki maga elé, az élet minél teljesebb élvezete

VI. Róma:

- Ádám Sergiolus, Éva Júlia  - végére új eszme jelenik meg: kereszténység, szeretet - Ádám kezdetben fogad Júliára - Éva felidézi a paradicsombeli tisztaságot, és ezzel felkelti Ádámban a tisztaság iránti vágyat - szereti Ádámot, és hűséges hozzá - Ádámban lelki fordulat áll be, megcsömörlik, alkalmassá válik a szeretet befogadására.  - Péter apostol szerepe: - ő képviseli a szeretetet - kereszténység képviselője - megmondja mi a rossz Rómában - cél:- szeretet eszme - lovag-erény - női ideál

VII. Konstantinápoly:

- szeretet eszme folytatódik - Ádám keresztes lovag Tankréd, nem úgy fogadják, ahogy elvárhatná - Éva megjelenik, új eszme: szerelem  - minden eszme így fog elbukni (Lucifer) - eszme meggúnyolása, bűnbocsánat pénzért - a felebaráti szeretet nevében mészárolnak le embereket

VIII. Prága:

- Ádám Kepler a csillagász, az universum titkait fürkészi, de tudását nem tudja hasznosítani ezért horoszkópokat készít - új eszme: tudomány  - Éva Müller  Borbála kettős szerepe: tiszteli Ádámot, de elárulja, nőiség eszményét - Ádámot megvádolják, hogy szimpatizál a reformációval - Éva összetett jellem: kacér, hűtlen, de lelkiismeretes, féltékeny feleség - kimondatja Keplerrel az asszonyról alkotott véleményt: a nő csodálatos elegy méz+méreg, jóságos az alaptermészete, csak a kor teszi rosszá - Ádám álmodik, mert új korba vágyik - Párizs

IX. Párizs.

- álmodja - forradalom, a Marseilles dallamára ébred fel  - Ádám Danton, Éva a márkinő és a felgerjedt pornő

- „Szabadság, egyenlőség, testvériség”  - korábbi színekben külön-külön elbukik - álom az álomban - előrevetítő jellegű: külön-külön eszmék végleges elbukása  - Éva kettős szerepe - történelmi színekből csalódva távozik - Párizsból nem  - párhuzam: francia forradalom, Magyarországi forradalom(1848 - Madách a híve)

- Athén-Párizs

párhuzam: népért tesz mindent, de majd a nép ellene fordul

különbség: a fr. Nép következetes, az athéni könnyen befolyásolható

- Danton elbukik - az arisztokratákat pártfogásába veszi, kételyek élnek benne: - elvárt szerepnek nem tud megfelelni - eszköz: Éva két alakja; - rájön, hogy szakadék van Danton belseje, és a tőle való elvárások között - csalódik: az eszmények így elfajultak, az eszme dogmává válik - nem csalódik: a nép ítél, és alá is veti magát; a nép erejét képviseli - Saint Jaus hazaárulással vádolja Ádámot és a nép akarata miatt ki is végzik.

X. Prága:

- lelkesedik a korért, amit álmában látott - úgy gondolja, hogy az eszmék jók, és még újra megjelennek - a forradalomról elmélkedik, a túlkapások elrontják a forradalmakat, ha megtisztulnak az eszmék akkor tudja betölteni a szerepét  - Kepler kifejti Ars Poeticáját, a famulusát oktatja: az értéktelen, elavult tudományok eldobásáról és az önállóságról valamint az ósdi szabályok eldobásáról.

XI. London:

- Madách jelene a szabad versenyes kapitalizmus - Ádám munkásruhában, Éva polgárlányként jelenik meg. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, központi hős, ismét átalakul  szerepe nélküli szemtanúvá.  Ádám a vásárban nézelődik. Ebben a korban minden eladó, sok embertípus jelenik meg. A színnek valójában nincs konkrét cselekménye, ezért jó helyszín a vásár, ahol Ádám több dolgot is megpillant.  Csak nyüzsgő forgatag képeit látjuk, valójában egy vásári komédiát. Bábjátékot pillant meg, akik ízetlen tréfát adnak elő. Az ibolya- és az ékszerárus versengése lehangolja Ádámot. Egy munkáscsoport mulat az ivóban, itt döbben rá, hogy a munka egyenlő a pénzzel.  A táncosok vad orgiája undorítja, a koldusok marakodása, a katona fölényes pökhendisége mindinkább elkedvteleníti. Csak négy tanuló életvidám pajkosságát, a hazáért való lelkesedését tartja “kedves látványnak“ e világban. A költészet már eltűnt a világból, mindenütt a haszonlesés az uralkodó. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja.  Éva alakja ebben a színben is összetett. Ádámnak mint magánembernek is meg kell tapasztalnia a kor romlottságát, hogy újra egy másfajta világba vágyódjék.  Ádám a Tower bástyáról meglátja ennek a világnak  elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét. A londoni színt nagyszabású temetőjelenet zárja be. Éva nem zuhan pusztulásba, glóriával dicsőülten felemelkedik, hogy a Földre mosolya hozzon gyönyört. A szerelem, a költészet és az ifjúság diadalmaskodott a londoni vásár zűrzavara s a halál törvénye fölött. Ádám egy másik világba, társadalomba vágyik.

XII. Falanszter udvara:

- Charles Fourier: eszményi társadalma - utópista társadalmak egyike. Szerinte a távoli jövőben az emberek egyes csoportjai közös lakó- és munkatelepeken fognak élni, mindenki hajlama szerint dolgozik majd, s egyenlő arányban fognak részesülni a közös javakból  - nincs kiemelkedő személyiség, nem szabad egyéninek lenni - tudomány is megcáfoltatik: tudás energiát akar nyerni (teremtés utánzása) - föld szelleme: az ember nem lehet olyan, mint az Isten - meghazudtolják Lucifert, az érzelem nélküli világot nem lehet újra teremteni (hiányzik az utolsó lépés) - Éva lendíti ki: szépség felkelti Ádámban a teljesség utáni vágyat, elveszik Éva gyermekét, a koponya alkata dönti el, hogy kiből mi lesz - a 30. tudós a kazánfűtő Luther Márton, állandóan túl fűti a kazánt, mert lelkesedik - 209.  Cossius: ok nélküli versengést szít  - 400. Platon: csordája szétfut, mert a marhák állandóan ideákat kergetnek - 72. Michelangelo: szép lábat farag

XIII. Űr:

- testnélküli életet akar Ádám - mindent ott akar hagyni a Földön - hiányoznak a földi kötelékek - nem akarja feladni - visszamenni - Luciferrel dacol - Földszellem szavai - határ-halál - Lucifer olvasó előtt leleplezi magát

- Következtetések: - megsemmisülésnél még mindig jobb a földi élet - ember: szellemi + anyagi - élet boldogsága a küzdés - addigi felfogása célelvű volt - már szinte nincs is végső cél - Cél: - vissza, új eszme - régi eszmék (fejlődéshez kellenek)

XIV. Eszkimó:

- egész Föld kihűlt, mindent jé borit - ember végletesen visszafejlődött - eszkimó Ádámot Istennek hiszi - csak fóka kell a létfenntartáshoz - nincs cél - Ádám belátja, hogy az emberek tehetetlenek, de ez nem az emberiség hibája, hanem a természet végzete. Lucifer azt tapasztalja, hogy Ádám egyre kiábrándultabb. Teljes kiábrándultságban ébred fel.

Keretszínek:

XV. Paradicsomon kívül:

Lucifer elkövet mindent, hogy végső kimerültségbe taszítsa Ádámot. Ezért érveket hoz: minden az eleve elrendelés szerint megy végbe. Az embernek annyi szabad akarata van, hogy a sorsát maga irányítsa. Az ember a jövőjét nem kerülheti ki. Ádám öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága szólítja vissza az életbe, az élet folytatása számára erkölcsi paranccsá vált. Az Úr előtt meghódol és elszakad Lucifertől. 3 kérdésre keresi a választ: emberiség jövője, a haladás, lelkesen lépnek a fejlődés utjára. Az Úr csak sejtelmes választ ad.

„Küzdj’ és bízva bízzál!” mondattal záródik a mű. A mű zárása mégsem tragikus befejezésű.

Jellemek:

Éva:

- naiv - ált. női tulajdonság (szép, kíváncsi) - örök nő típusa - ősi homályos ösztön - költészet - szeretet, jóság

- kapcsolat éggel - teremtés közös - nem lázad az Úr ellen - összekötő szál az égiekkel

Ádám:

- becsvágy, tudásvágy - jövőt nem akar, öngyilkos akar lenni - szabad akarat - Lucifer győzelme lenne - kitért fenn a helyes úton - tett, küzdés, tudás - építéstudat - élet titkát keresi - Éva tudja, csak nem akarja megérteni

Lucifer:

- örök tagadás - alapeszmét képvisel, nem a jellem a fontos - fondorlat - Éva egy szóval megdönti - Ádámban új eszméket ébreszt - negatív

Úr:

- alakja nem egységes - több kép jelenik meg róla: Mesterember, Tudós (fizikus, kémikus, biológus), Romantikus művész

A Tragédia verselése:

Az ember tragédiája verses dráma. A párbeszédes részek rímtelen ötös és hatodfeles jambusi sorokból állnak.