google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 21., péntek

Shakespeare munkássága


William Shakespeare
(1564-1616)
Élete:
William Shakespeare a világirodalom talán egyik legnagyobb klasszikusa, az angol reneszánsz tehetséges drámaírója, életéről mégis nagyon keveset tudunk. Stratford upon Avonben született 1564-ben. Apja, John tehetős polgár ebben a kisvárosban, a kesztyűkészítéstől a kereskedésig sokmindennel foglalkozott, majd fokozatosan elszegényedett. Anyja, Mary Ardent egy környékbeli nemes lánya. William életéről 18 éves koráig nem sokat tudunk. Apja iskolába járatta, de egyetemre már nem volt pénze. 18 évesen feleségül vette a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt. Rövid időn belül 3 gyermekük született. Ekkoriban Shakespeare életét teljes homály fedi. Valószínűleg csatlakozott a városukba látogató vándorszínészekhez. Úticélja London volt. Mindent megtanult, ami csak szükséges volt ahhoz, hogy beállhasson színésznek, majd drámákat írhasson. Első színházi sikereit 1590-ben érte el, darabjaira tódult a közönség. De a drámái mellett még a szonettírás nagy mestere is volt. Ez nem hasonlított a Petrarcától származó formára. Ennek rímképlete ababcdcdefefgg. Ez inkább a fokozást tette lehetővé, amire Shakespeare törekedett. A szonettet szigorú kötöttség jellemzi: 14 soros és meghatározott versszakokra bomlik, de Shakespeare az ún. strófatagolás nélküli változatot honosította meg. Általában jambikus lejtésű, 10-11 szótagos sorokból áll. Ezek a verseknek egy része egy mecénásnak, Southampton grófnak szólnak, a másik része egy titokzatos Fekete Hölgynek szól. 1594-től Shakespeare-nek már állandó színtársulata volt, 1599-ben pedig megépítette a Globe színházat. Ebben társtulajdonos volt, így a színház jövedelmének egy része őt gazdagította. 1610-ben, mire hazatért családjához már vagyonos földbirtokos volt. Valószínűleg 1616-ban halt meg tüdőgyulladásban.
Munkássága:
Shakespeare idejében nem volt divat a drámákat nyomtatásban kiadni, sőt a műveit nem is ő osztotta fel felvonásokra és jelenetekre. Ezt az utókor végezte el. Szinte minden művének megtaláljuk az előzményeit más íróknál. Ő mindig csak egy kész művet dolgoz fel. Munkásságának 3 nagy korszaka van. 1590-1601-ig írta az akkoriban igen népszerű királydrámákat és komédiákat, de ekkor írta szonettjeit is. A következő korszak 1601-1608-ig, a nagy tragédiák és a sötét vígjátékok ideje. És 1608-1611-ig a regényes színműveit írta. Ezek talán legérettebb művei.
A drámáit téma szerint is tudjuk csoportosítani:
  1. Királydrámák: ebben a műfajban két folytatásos tetralógiát írt a "Rózsák háborújáról". Ez az angol reneszánsz egyik új műfaja. Jellemzi őket a sok vérontás és harc. Ide tartozik a II. Richárd, III. Richárd, V. Henrik, VI. Henrik, IV. Henrik. Sajátossága ennek a műfajnak, hogy csak Angliában alakult ki és csak ott használják.
  2. Komédia: legelső művei is ebben a műfajban íródtak. Jellemzi őket a sok hirtelen fordulat, a sok mesei elem, a hősnők fontos szerepe. Műveiben megjelenik a reneszánsz új elmélete a szerelemről. Központi témája a boldogságkeresés melynek célja és eszköze a szerelem. Ide tartozik a Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A két veronai nemes, Lóvá tett lovagok, Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt vagy amit akartok.
  3. Tragédiák: Shakespeare tragédiáiban a szereplők nem emberfeletti lények, vannak hibáik. A főhős általában önelemzésbe merül és az önismeret is előtérbe kerül. Műveiben a befejezés reménysugarat is tartalmaz. Ilyen mű a Rómeó és Júlia, Othello, a velencei mór, Hamlet, dán királyfi, Lear király, Macbeth, Julius Caesar, Antonius és Kleopátra, Coriolanus.
  4. Regényes színművek: Shakespeare talán legérettebb alkotásai tartoznak ebbe a műfajba. Jellemzője, hogy benne van a nagy tragédiák élményanyaga, fontos a optimizmus alapgyőzelme, fantasztikus történeteket mesél el, az ember győz önmaga és a természet felett. Ide tartozik a Téli rege, A vihar, Pericles, Szeget szeggel, Cyberline, A velencei kalmár, Minden jó, ha a vége jó, Trolius és Cressida.
Shakespeare nagyon jó jellemrajzokat alakított ki főszereplőiről, nagyon jó emberismerő, tudatos szerkesztő volt. Szinte minden művének megtalálták a forrását, kivéve a legutolsónak, A viharnak. Ebben talán önmagát jellemzi, ez talán az egyetlen önéletrajzi ihletésű műve. Maga a főszereplő lesz a mű "rendezője" is. Általában nem ragaszkodott az idő, hely, és cselekmény kötött előírásaihoz, szabadon kezelte azokat. Felhasználta a népi hagyományokat és beleszőtte műveibe.
Az angol reneszánsz:
A reneszánsz szó jelentése újjászületés. Az angol reneszánsz ideje a XV. század végére és a XVII. század elejére tehető. A XVI. század végére Anglia lett Európa nagyhatalma. Megkezdődtek a gyarmatosítások, legyőzik a spanyol armadát, így megindulnak a gazdasági sikerek, jólét következik, és beáll a belső nyugalom. Így kezdenek el fejlődni a tudományok és a kultúra. Ekkor I. Erzsébet a királynő, aki vasakaratával tartja uralma alatt az országot. Halála után (1603) azonban megindulnak a trónkövetelő harcok, ami később a királydrámák alapja lesz. Erzsébet halálával és I. Jakab trónra lépésével új ízlés és új közönség jelenik meg. A színházakat már csak a szűk arisztokrácia látogatja.
Az Angol reneszánsz dráma és a Shakespeare színház:
Az Erzsébet-kori színházaknak eleinte nem volt állandó épületük, rendszerint fogadók udvarán állították fel a színpadot. Az első önálló színházat a Theatre-t 1576-ban építették a fogadók mintájára. Az a színház mely mára már fogalommá vált a színjátszásban, 1599-ben épült fel. A Globe (Földgömb) épülete kívülről nyolcszög, belülről félkör alakú. A színpad kb. 1 méter magas, benyúlik a nézők közé. Háttér általában nem volt, ezt a nézőknek kellett elképzelni. A nézőtér fedetlen volt, udvarszerűen volt kialakítva és kétemeletes magasságban volt körülépítve. A szegényebbek számára állóhelyek voltak, míg a gazdagabbak az emeleti galériák fedett helyein vagy a színpad szélén ültek. Így tehát olyan drámákat kellett írni, amely mind a köznépet, mind az arisztokráciát érdekli. Az előadásokat nappal tartották természetes fénynél. A színpad jellegzetes 3-as beosztása lehetővé tette a színterek gyors átváltását, térbeli és időbeli távolságok gyors áthidalását. Tehát a nyitott színpad benyúlt a közönség közé, míg mögötte volt a hátsó színpad, ami a szobákban történő eseményeket szimbolizálta. Az erkély vagy felső színpad a magasban történő eseményeknek adott helyet. Díszletek nem voltak, de kellékek igen. Előfüggönyt sem használtak, ezért a jelenetek teljesen egybefolytak, ezért a szövegnek pontosan jelölnie kellett az események színhelyét. A női szerepeket kamasz fiúk játszották. Egy színtársulat általában 12-16 főből állt. Shakespeare-nél a színészek a színpadon öltöztek át, nem mentek le. Ezt nevezik szimultán színpadnak. Egy másik fajta a processziós színpad, ahol a néző vándorolt egyik jelenetről a másikra, illetve volt még az ún. kocsiszínpad, ahol kocsikra voltak berendezkedve és azok haladtak körbe.
Az angol reneszánsz dráma nem az ókori drámából alakult ki, hanem a középkori színjátszó hagyományokból. Három fajtája volt:
- misztériumok: Bibliai történetek feldolgozása
- moralitások: erények és bűnök vetélkedése az emberi lelkekért
- közjátékok: önálló, komikus jelenetek
Az első önálló színtársulatok egy főúr vagy nemes pártfogásával alakultak ki. A színészek itt hivatásos szórakoztatók, udvari bolondok vagy énekmondók voltak. A dráma a vers és a próza keveredése volt. Kialakult a verses dikció angol formája, a rímtelen 5-ös jambus (blank vers). A cselekmény általában több szálon fut, tragikus és komikus elemeket vegyítenek.
Rómeó és Júlia:
Shakespeare talán egyik legnépszerűbb drámája a Rómeó és Júlia. A történet eredete bizonytalan, de az tény, hogy nem Shakespeare találta ki. Xenophon is írt már sorsüldözött szerelmesekről. Dante korában élt két torzsalkodó család, Guelf- és Ghibellin-párti Montecchi és Capelletti néven. Dante be is helyezte őket a purgatóriumba, majd a Dekameronban is szerepelnek hasonló motívumok. Ezután igen sokszor fölbukkannak még a különböző változatok, ám Matteo Bandello 1554-es változata a Romeo és Giuiletta különösen figyelmet érdemel, igazi reneszánsz novella. Angliába átkerülvén Arthur Brooke műve versben született meg Romeusz és Júlia tragikus históriájában. Shakespeare tehát már egy kész történetet kapott, melyet kiegészített néhány szereplővel.
A pontos műfaja lírai tragédia, mert a tragédia nem az egyre fokozódó szenvedélyekből alakul ki, hanem a véletlenek sorozata hozza el.
A mű alapkonfliktusát az új és a régi értékrend összeütközése hozza. Az évtizedek óta viszályban élő Capulet és Montague szülők, Tybalt és Páris képviselik a régi értékrendet, a feudalizmust. Az ő véleményük szerint még nincs szabad párválasztás. Az új értékrendet, a reneszánsz szabadabb gondolkodását, a szerelmet és a szabadságot képviseli Rómeó, Júlia, Mercutio és Benvolio.
A mű eredeti helyszíne, Verona (Olaszország) megmarad, mert az olaszok alapjelleme egész más, mint az angoloké. Az olaszok temperamentumosak, forróvérűek, míg az angolok hidegvérűek. A dráma időtartama nagyon rövid, összesen 5 nap, vasárnaptól csütörtökig.
A mű egy vígjátéki jelenettel indul: a két ház szolgái egyszerű szójátékokkal sértegetik egymást. Mikor azonban feltűnik Tybalt, komolyra fordulnak a dolgok és valóban összecsapnak. Ebből látszik, hogy a viszálykodást már csak Tybalt tartja fenn. A harc után megjelenik Rómeó, s mint kiderül viszonzatlan szerelemtől szenved. De ez csak a látszat: elárulja magát mikor hirtelen közbekérdez: "Ma hol ebédelünk?" Tehát ez csupán egy kamaszszerelem. Közben megjelenik a Capulet család egyik szolgája és kiderül, hogy bált rendeznek, amin Rozália (Rómeó "szerelme") is ott lesz.
Mikor Rómeó megjelenik a bálon véletlenül meglátja Júliát és azonnal szerelmes lesz belé. Ez is csak egy kamaszszerelem, de sokkal komolyabb, mint a Rozália iránt érzett szerelme. Itt kezdődnek el a bonyodalmak. Az egyik nagyon fontos ilyen elem, hogy abban az időben már kezdett elavulóban lenni, hogy a szülő válasszon férjet. Ez meg is jelenik, mikor Páris megkéri Júlia kezét, az apja még nem akarja férjhez adni. De később (Tybalt halála miatt) meggondolja magát. A műben talán az egyik leghíresebb rész az erkélyjelenet, aminek a fő témája a név és a szerelmi eskü. Az akadályt, mely mindkettőjük előítéleteiből fakad le kell győzniük. Itt kiderülnek a főszereplők tulajdonságai is. Rómeó esküdözik, szónokias, míg Júlia végig józan marad, jelleme egyszerű, gyermeki, csak a szívére hallgat. Innentől kezdve felgyorsulnak az események. A következő nap elmennek Lőrinc baráthoz és összeházasodnak. Itt úgy tűnik egyszerre minden megoldódott, szerencsés lesz a mű vége. De ez nem tart sokáig. A III. felvonásban a lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Véletlen összefut az utcán Mercutio és Tybalt. Mercutio alapjában véve kötekedő figura és sértegetni kezdi Tybaltot. Csakhogy éppen feltűnik Rómeó, így Tybalt inkább rá támad. Mivel Rómeóval neki már rokoni kapcsolata van, Rómeó nem támad vissza. Azonban Mercutio nem tud az egészről, nem érti miért tűr Rómeó, így ő ront neki Tybaltnak. Ennek az lesz a következménye, hogy Tybalt megöli Mercutiot ezért Rómeó bosszúba kezd és megöli Tybaltot. Ekkor Rómeó rádöbben mekkora hibát követett el és elmenekül. Megjelenik azonban a Herceg és ítéletet hirdet. Hiába mondja Benvolio, hogy Tybalt rontott rá Rómeóra, mégis önbíráskodásért száműzetésre ítéli. Eközben Júlia apja sürgetni kezdi lánya esküvőjét Párissal. Ez alatt a pár nap alatt a szereplők egyénisége is megváltozik, felnőtté válnak. Komolyan veszik egymás érzéseit, felnőnek, de az alapjellemeik maradnak.
Miután Rómeót száműzetésre ítélik, még a szerelmesek együtt töltenek egy éjszakát. Ez után kezdődik el a félreértések és tévedések sorozata, mely tragédiához vezet. Júlia látszólag beleegyezik a Párissal való házasságba, de ez csak látszatra van így. A dajka segítségével 42 órás kómába esik, így nem kell férjhez mennie. Lőrinc barát üzen Rómeónak a történtekről és arról, hogyan fogják Júliát megszöktetni, de a levél nem jut el Rómeóhoz. Miután Rómeó értesül Júlia haláláról elmegy a sírhoz. Ott találja azonban Párist, akit megöl, majd maga is öngyilkos lesz, egy patikáriustól ( a halál jelképe) vásárolt gyógyszer segítségével. Mikor Júlia felébred és látja, hogy szerelme halott megcsókolja és így ő is öngyilkos lesz. A gyerekek halála után a két család ráébred, hogy a gyűlölködésük felesleges. (Franco Zeffirelli, olasz rendező 1986-ban feldolgozta filmben is)
Shakespeare nem akart felelősöket keresni, csak bemutatni, milyen fontosak a tiszta érzelmek. Az ő drámájában, mint a régi görög művekben is feltűnik egy emberfeletti erő, melyre Lőrinc barát utal: "Mindannyiunknál hatalmasabb erő / áthúzta számításomat."
Hamlet:
Mint a legtöbb Shakespeare műnek, ennek is megtaláljuk a forrásait. Először a germán mitológiában bukkan fel Hamlet alakja, Saxo Grammaticus Historia Danica című művében. Itt a főszereplőt Amletnek hívják. (Ezt 1514-ben kinyomtatják.) Ebből merített ihletet a francia Belleforest, majd később (1580) az angol Thomas Kyd, akinek azóta elveszett a drámája (Ős-Hamlet). Valószínű, hogy Shakespeare csak a Kyd-féle Hamletet vette alapul és dolgozta át. Legfontosabb újítása volt a Polonius család megteremtése, hisz ők nem szerepeltek korábban.
A Hamlet műfaját nagyon nehéz pontosan meghatározni. Többféle drámatípus keveredik benne attól függően, hogy milyen szemszögből nézzük a történetet. A legelfogadottabb talán a bosszúdráma, ami akkoriban igen közkedvelt volt. Az ókori Seneca műveinek fordításai tették közkedvelté. De lehet két korszak határán álló hősdráma, politikai dráma, gondolat és tett összhangja megteremtésére tett kísérletdráma, a dán trónért vívott történeti dráma, illetve mélylélektani dráma.
Shakespeare drámáit nagyon nehéz felbontani az antik drámák mintájára, hiszen nem ragaszkodott a tér - idő - cselekmény egységéhez. A felvonásokra való bontás is az utókor műve. Nála egy új jelenetet egy új szereplő megjelenése jelentette.
Expozíciónak tulajdonképpen az első felvonást tekinthetjük. A történet egy egyszerű őrségváltással kezdődik, majd megjelenik Hamlet és később egy Szellem. Shakespeare-nél azonban a Szellem alakja nem nevetséges, mint más drámákban, hanem végig nagyon komoly és fontos szerepe van. Mivel a Szellem itt Hamlet apja, elmondja neki, hogy Claudius (a testvére) ölte meg úgy, hogy mérget öntött a fülébe. Megkéri Hamletet, hogy bosszulja meg halálát, de úgy hogy Gertrúdnak (Hamlet anyja) ne okozzon fájdalmat. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Hamlet egy nagyon tanult, felvilágosult reneszánsz ember, nem akar hinni a Szellemnek. De ha még hinne sem lenne a dolog ilyen egyszerű, hiszen apja kérése az volt, hogy ne bántsa az anyját. Márpedig Hamlet szomorúan látja, hogy anyja nagyon boldog - a korabeli hit szerint vérfertőző - házasságban él Claudiussal, így tehát ha megölné Claudiust az anyját is bántaná. Így tehát hogyan kímélje meg? Azt belátta, hogy Claudiusból a bűnöst csak úgy tudja előcsalogatni, ha ő maga is úgy gondolkozik, mint egy gyilkos. De akkor ő sem lesz különb Claudiusnál. Akkor viszont lesz-e joga megölni őt? Tehát egy látszólag egyszerű kérdés Hamletben pillanatok alatt egyetemes méretűvé fokozódik. Hogy kiderítse valójában mi történt őrültnek álcázza magát ("én csak fölszéllel vagyok bolond"). Shakespeare előszerettel ábrázolt őrülteket, bolondokat, vagy csak olyanokat akik megjátszották, hogy megtébolyultak. Ez itt is jelentkezik egyrészt Hamlet félrevezető színjátékában, egyrészt szerelme (Ophelia) valódi megőrülésében. Mikor Hamlet úgy dönt színleli, hogy megőrül, tulajdonképpen magára marad egy harcban, mely az ő elméjében teljesedik ki. Az ész uralma látszik akkor is, mikor nem szúrja le az imádkozó királyt, pedig kiváló alkalom lett volna. A mű talán egyik leghíresebb része az ún. nagymonológ (3. felvonás). Shakespeare-nél gyakori az élet végső kérdéseiről való gondolkodás ("Lenni vagy nem lenni?") gondolatai egyre a halálra terelődnek. Apja miatt valószínű maga is életét fogja veszteni. Már szinte várja a halált, mert ez leveszi a válláról a döntés terhét. Úgy szolgáltathat igazságot, hogy közben nem öli meg a királyt, hanem csak saját csapdájába csalja.
Shakespeare nagyon pontos jellemrajzot ír a szereplőkről. Hamlet figurája a későbbi társadalmak számára jelkép lett. Gondolkodó, intellektuális, érzékeny ember. A feladat, amit a sors hozott neki túlságosan brutális, hogy tökéletesen véghezvigye, de mégis erkölcsi fölényben kerül ki a harcból. Nem ölheti meg azonnal a királyt, mert akkor azt hinné a nép, hogy puszta hataloméhségből tette (pedig jogosan őt illetné a trón). Ráadásul, ahogy a mű folyamán kiderül, nem csupán a testvérgyilkos Claudiussal áll szemben, hanem az egész világ tornyosul ellenségesen fölé ("Kizökkent az idő; - ó kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt."). Hamlet, mint a legtöbb Shakespeare-i hős fejlődő jellem.
Claudius az alapbűn elkövetője, a világ bűneinek megszemélyesítője. Gátlástalan, célratörő politikus, a humanizmus megcsúfolása. Amint szembekerül egy valósi ellenféllel (Hamlet) összeroppan és feltör belőle a bűntudat ("Ó, rút az én bűnöm [...] vérgyilkolás!"). Hamlet tekintetében apjával szemben egy silány, primitív figura.
Leartes egy egyenes, tiszta jellem, Ophélia féltő bátyja, mégis ő alakítja a naiv balek szerepét. Hamletnek teljes ellentéte. A mű folyamán egy pillanatra hősszerepben tűnik fel, de a mű végére biztosan felmagasodik, hiszen leleplezi Claudiust és tisztázza Hamletet ("En-árulásomért méltán halok. [...]A király az ok, Mindenben a király. [...] Váltsunk nemes Hamlet bocsánatot: Atyám halála s az enyém ne szálljon Fejedre, se az enyimre a tied!")
Polonius a király "hű" embere ("Egy lelkem, egy hitem van, mindenik Az Istené s kegyes királyomé"), de valójában csak a rosszban lehet hű hozzá. Ő a minden hájjal megkent főkamarás, egy locsogó, szószátyár gazember, aki végül saját csapdájába esik bele, mikor Hamlet kardja végez vele. Kiváló apa akar lenni, miközben a királyt szolgálja, ezért nem látja gyermekei vesztét. Lánya megtébolyul és belefullad a folyóba, míg fia a király által kitervelt mérgezés áldozata lesz.
A mű női szereplőinek nem nagy a mozgásterük, ahogy az a korabeli udvarban is volt. Gertrúd egy idősödő asszony, akit már Shakespeare Claudius rabjaként mutat be. Ebben a szerelmi mámorban teljesen megfeledkezik anyai kötelességeiről és nem veszi észre, hogy a fia ellen fordult. Egy szánalmas, akaratgyenge nő, akinek eszébe sem jut, hogy kiálljon fia mellett a trónutódlást illetően. Halála elkerülhetetlen.
A másik női szereplő, Ophélia nagyon keveset játszik. Egy tiszta lelkű, ártatlan lány, aki vakon követi apja utasításait, még ha azok szembefordítják is szerelmével (bár végig hű marad hozzá) és ütköznek elveivel. A megpróbáltatásokat - hogy szerelme visszautasítja és megöli apját - nem tudja elviselni. Halála nagyon megrendítő, de ez adja meg Hamlet számára a végső lökést feladata teljesítésére.
A mű cselekménye mintegy 7-8 nap eseményeit dolgozza fel, de az előzmények hónapokra nyúlnak vissza. A helyszín a helsingőri kastély számos pontja a kastélytól a temetőig. A mű tele van metaforákkal és szójátékokkal. Verselése a "blank versekhez" igazodik, jambikus lejtésű, bár az alacsonyabb rendű szereplőknél időnként próza váltja fel.
Ez a mű nagyon sok későbbi írót megihletett, köztük Katona Józsefet (Bánk bán), Dürrenmattot (A fizikusok), Mrozeket (Tangó) és Tom Stoppardot (Rosencrantz és Guildenstern halott).

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A mű cselekménye mintegy 7-8 nap eseményeit dolgozza fel, de az előzmények hónapokra nyúlnak vissza. A helyszín a helsingőri kastély számos pontja a kastélytól a temetőig. A mű tele van metaforákkal és szójátékokkal. Verselése a "blank versekhez" igazodik, jambikus lejtésű, bár az alacsonyabb rendű szereplőknél időnként próza váltja fel.

Névtelen írta...

fasza

Névtelen írta...

fasza lett

Megjegyzés küldése