google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 21., péntek

Zola



                              Zola
                     (Naturalista realizmus)


Émile Zola (1840-1902),
     
Ő mégtovább kívánta fokozni a regény hitelességét, mint realista elôdei és kortársai.
A kísérleti orvostan mintájára "kísérleti regényeket" írt, s a társadalom ábrázolásában a korabeli természettudományok módszereit és eredményeit igyekezett érvényesiteni. Szerinte az írónak is természettudóshoz méltó módszerrel kell alkotnia, ezért
nevezték el ezt az irányzatot a francia "naturaliste" (jelentése: természettudós) szó
alapján naturalistának. Regényelméletére hatott a pozitivista filozófia (képviselôi
az okok, az összefüggések keresése helyett csupán a tényeket vizsgálják és rendszerezik), Taine (1828-1893) ún. miliô-elmélete (a szellemi kultúrajelenségeit a faj,
a környezet és a történeti idôpont határozza meg), a biológiai örökléstan, a darwinizmus és az orvostudomány több új eredménye. A naturalizmus követôi szerint az
ember természeti lény, sorsát nem a társadalmi viszonyok, hanem természeti törvényszerűségek (átöröklött ösztönök, hajlamok) s környezeti hatások determinálják. Zola kezdetben azt a véleményt hangoztatta, hogy az öröklôdési determináltság pusztítóbb és könyörtelenebb, mint az ókori sorstragédiákban a végzet vagy
az istenek bosszúja, s ezt az áltudományos hiedelmet próbálta igazolni húsz regénybôl álló ciklusában, a Rougon-Macquart sorozatban két család több nemzedékén át. Az egészséges életösztönű Rougon-nemzetség tagjai fölfelé törnek, s vezetô
helyeket foglalnak el a társadalomban, a terhelt, alkoholizmusra hajlamos Macquart-család pedig egyre mélyebbre züllik.
  A naturalista regényelmélet elveti a realista tipikusságot, s helyette szociológiai,
természeti, biológiai tények sokaságának bemutatásával kíván "hitelességre törekedni". Zola műveinek jelentôs része az irodalom és a tudomány határán mozog,
s egyikük lehetôségét sem tudja kiteljesíteni: a regényvilág az elôre megállapított
tételek illusztrációjává válik.
  Szerencsére legjobb alkotásaiban a művész fölébe kerekedett az elméletírónak, s
a nép züllöttségének reménytelen rajzától Zola eljutott a munkásosztály küzdelmeinek és hivatásának felismeréséig (Germinal című regényében), élete vége felé
pedig baloldali elkötelezettséggel szólt bele a politikai harcokba.


     A  szerzô  életének  és  munkásságának  rövid   áttekintése,
valamint  müveirôl szóló értekezés után olvassuk el  számitógépes
feldolgozásban  a  kiemelt müvének a részleteit. A  magyar  Rádió
Hangarchivumában rádiójáték formájában, a Vakok szövetsége Hangos
könyvtárában  pedig  kiváló művészek által  felolvasott  művekkel
találkozhatunk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése