A mondat szerkezete
A mondat
a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építõelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani
kapcsolatban állnak egymással. A szavak mondatbeli kapcsolatrendszere
szintezettséget mutat.
A
mondat szintjei:
I.alany - állítmány
II.közvetlen bõvítményeik
¼ a bõvítmények
bõvítményei
Az 1. és 2. szinten levõ mondatrészek szabad szórendûek a jelzõ kivételével.
A mondatban a szavak szókapcsolatokat, szintagmákat
alkotnak. A szintagma egymással
meghatározott nyelvtani viszonyban levõ szavak kapcsolta. Három fatája van:
I.Hozzárendelõ
szintagma - az alany és az állítmány kapcsolata. Mindkettõ feltételezi a másikat, együtt
alkotják a mondat szerkezeti magját.
II.Alárendelõ
szintagma - az alaptagot bõvíti a meghatározó tag. A meghatározó tag az alaptag alatt helyezkedik el
egy szinttel. A meghatározó tagról nevezzük el. Tárgyas, határozós, jelzõs kapcsolat.
III.Mellérendelõ
szintagma -
halmozott mondatrészek.
Vannak olyan szókapcsolatok, melyek több szóból
állnak ugyan, mégsem szintagmák:
1.)
Álszintagmák -
nyelvtani szerepük a toldalékos szavakhoz hasonlít. Egy ige vagy névszó és egy
önálló, de csak kiegészítõ, módosító szerepû szó (névelõ, névutó, igekötõ, néha
létige) kapcsolata:
I.névelõs szerkezet,
II.névutós szerkezet,
III.ige + elváló igekötõ,
IV.segédige + fõige,
V.összetett állítmány,
VI.tagadószó + tagadott szó.
2.)
Állandósult szókapcsolatok - az idõk során az alkalmilag létrejött szókapcsolatok
közül néhány megkövesedett, ezek az alakulatok már szó értékû nyelvi jelnek
tekinthetõk. (Pl. perbe fog, részt vesz, színre lép, szóvá tesz, lépre csal.)
A mondat szerkezete a hozzárendelõ szintagmára
épül. Ha ezekhez kapcsolódik bõvítmény, akkor szerkezetes alanyról ill.
állítmányról beszélünk.
Az állítmány fajtái:
I.igei állítmány - a
cselekvés kifejezésének fõ eszköze. Hordozza a mondat modalitását, utal
idõvonatkozásra, az alany személyére, határozottságára és a tárgy személyére és
határozottságára,
II.névszói (névszói-igei) állítmány - a névszói rész a közlés szempontjából a tartalmas, az
igei rész (ha van) fejezi ki a nyelvtani tartalmat (mód, idõ, szám, személy).
Alárendelõ szintagmák:
III.tárgy:
IV.az ige legközvetlenebb bõvítménye (tárgyas, tárgyatlan
igék, alanyi, tárgyas ragozás),
V.iránytárgy, eredménytárgy,
VI.fõnévi természetû szó,
VII.alaptagja legtöbbször az igei állítmány (mondat 2.
szintjén áll), de lehet bármilyen igenévvel kifejezett mondatrész (alsóbb
szinten is állhat),
VIII.határozók:
IX.cselekvés körülményeit határozza meg, ill. személyek,
dolgok, fogalmak körülményeire utal,
X.ragos névszó, névutós névszó, határozószó,
határozószót helyettesítõ névmás, fõnévi és határozói igenév, ragtalan névszó,
XI.hely, idõféle, állapotféle, módféle, részes, állandó
határozók,
XII.háromirányúság,
XIII.jelzõk:
XIV.minõség-, mennyiség-, birtokos és értelmezõ jelzõ,
XV.kötött szórendû,
XVI."
jelzõs szerkezet egy mondatot sûrít magában,
XVII.alaptagja mindig névszó,
XVIII.jelzõi alárendelt mondat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése