A három részre szakadt ország

A három részre szakadt ország

1490-ben, Mátyás halála után a bárók nem fogadták el Mátyás törvénytelen fiát, Corvin Jánost uralkodónak, II. Jagelló Ulászlót hívják meg királynak, aki 1490-1516-ig uralkodik. A rendek kemény feltételeket szabtak, saját költségére megvédi az országot, nem szedi be a Mátyás alatt megszokottá vált rendkívüli hadiadót. a tényleges hatalom a bárók kezében volt.

1505-ben a köznemesek a Rákos mezei országgyűlésen megfogadják, hogy ha a király fiúörökös nélkül hal meg, nemzeti királyt választanak.

1516-ban Jagelló Ulászló meghal, utódja II. Lajos lesz, aki 1526-ig uralkodik. II. Lajos felesége Habsburg Mária, sógorai Habsburg Ferdinánd (osztrák uralkodó) és V. Károly (német-romai császár). A családi kapcsolatoktól remélik a török elleni segítséget. De a király sógorai a francia királlyal versengenek az európai vezető szerepért.

A magyar külpolitika a Jagelló korban a béke fenntartására törekedett. I. Szulejmán követei a régi feltételekkel Budára érkeztek, ahol fogságba vetették őket.

Kiújult a harc. A török 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, Szabácsot, Zimonyt ami azt jelentette, hogy összeomlott a déli végvári rendszer.

 A magyar vezetők időben hírt kaptak a közelgő támadásról, de semmit sem tettek. 1526-augusztus 29-én Mohácsnál a magyar hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett.  A magyar csapatok vezetője Tomori Pál érsek. A magyar csapatok létszáma 25-30 ezer fő. Szapolyai János kb. 20 ezer főnyi sereggel várakozik a Tisza mentén, Szeged alatt, hogy mi lesz a csata kimenetele. Ha elveszítjük, nem kockáztat 20 ezer katonát, azokkal még megvédheti Erdélyt.   A csatában nem a vereség volt a végzetes, hanem a király II. Lajos halála. A csata után a török hadsereg elfoglalta Budát és akadálytalanul pusztította az országot, a tél beálltával azonban visszavonult, de aSzerémségben állomásozó erőivel ellenőrizni tudta az országot.

A király halálát és a török kivonulását mind a bárói, mind a köznemesi párt a saját javára akarta kihasználni. A bárók a kettős házassági szerződésre hivatkozva Jagelló Anna férjét, Habsburg Ferdinándot kívánták a magyar trónon látni.  Ezt politikai megfontolások és a Habsburg Birodalom katonai erejében való bizakodás is alátámasztotta. A köznemesség jogforrása a rákosi végzés, jelöltjük Szapolyai János erdélyi vajda volt. Miután megegyezés nem született, mindkét párt királlyá koronázta a saját jelöltjét. A két király fegyverrel kívánta eldönteni a trónkérdést. A spanyol és német zsoldosokat is felvonultató Ferdinánd erősebbnek bizonyult, Szapolyait kiszorította az országból. Ezért Szapolyai szövetségre lépett a törökkel. Bekövetkezett az, amit senki sem akart, Magyarország a török vazallusa lett. A szultán fegyverrel sietett hűbérese segítségére. 1529-ben a szultán visszavette Budát, majd Bécs alá jutott, de a város ellenállt. A török sereg visszavonult és nyomában Ferdinánd Esztergom kivételével az egész Észak-Dunántúlt visszafoglalta. A többi rész I. János fennhatósága alatt maradt, ezzel az ország két részre szakadt.

1532-ben a török újra támadott. Az előrenyomulás, - ami Bécs fele indult - Kőszeg alatt megtorpant. A várat Jurisics Miklós védte, aki ismerte a nagyvezírt, így kompromisszum született. A törökök kitűzhették a zászlót, de a várba nem léphettek be. A megegyezés mindenkinek megfelelt, mert a vár már védhetetlen volt, és a törökök sem merték megkockáztatni Bécs ostromát a fölvonuló birodalmi seregek miatt. A török hadjáratok mellet az országban tovább folyt a két király küzdelme, miközben pusztult az ország.

1538-ban a magyar nemesség I. Jánost, míg Ferdinándot V. Károly támogatásának elmaradása kényszerítette megegyezésre. A váradi békében megállapodtak, hogy Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándé lesz, illetve közösen lépnek föl a török ellen.

A békét egyik uralkodó sem gondolta komolyan. Ferdinánd elárulta a szultánnak a megállapodás tartalmát, I. János pedig feleségül vette Jagelló Izabellát, akitől egy fia született, János Zsigmond. Mielőtt Szapolyai meghalt megeskette híveit, hogy fiát trónra segítik, ami a béke nyílt felrúgása volt. A fiút gyámjai egy sebtében összehívott országgyűlésen királlyá választották. II. Jánost a szultán elismerte magyar királynak.

A váradi béke után Szulejmán szultán ráébredt, hogy Magyarország esetében a vazallus státus nem biztosítja az ország feletti uralmát. Amikor 1541-ben Ferdinánd seregei Buda ellen indultak, hogy átvegyék az országot a szultán számára eljött a megfelelő pillanat. Fráter György - II. János egyik gyámja - a töröktől kért segítséget. A Buda alá érkező szultán a sátrába hívta a kis királyt, és amíg ő a magyar urakkal vendégeskedett, addig a janicsárok egyetlen kardcsapás nélkül megszállták Budát.

Buda eleste megrázta a magyar vezetést. Fráter György úgy vélte, hogy Ferdinánd segítségével lehetséges a török kiszorítása, ezért 1541-ben Gyulán egyezséget kötöttek. Izabella és János Zsigmond lemondott az országról és átadta a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszvételére.

Buda elvesztése után a török megkezdte a Budához vezető utak elfoglalását. 1543-46 között elesett Siklós, Pécs Esztergom, Tata, Székesfehérvár, Visegrád, Nógrád, Hatvan. Az 1547-es béke csak ideiglenes nyugalmat teremtett, hiszen már 1551-52-ben újra kiújult a háború az erdélyi válság nyomán. A törökök Temesvár, Arad, Szolnok elfoglalásával kibővítették a hódoltság keleti peremét, majd megkísérelték a Királyi Magyarország kettészakítását, de Ahmed pasa Egernél-kudarcot vallott. 1566-ban újra a szultáni sereg vonult a magyar hadszíntérre, - a cél Bécs elfoglalása volt - de csak Szigetvárig jutottak. Zrínyi Miklós magyar és horvát katonáival együtt hősi halált halt a vár elestekor, de Szulejmán szultán is meghalt az ostrom közben. 1568-ra a hadszíntéren egyensúly alakult ki. Miksa és II. Szelim a drinápolyi békében a katonai helyzetnek megfelelően felosztotta az országot, ami véglegesítette a megosztottságot.

Az ország középső részén – HÓDOLTSÁG- a török rendezkedett be. A meghódított területeket katonai célú közigazgatási egységekre - vilajet ill. szandzsák - osztotta. A föld a rajta élőkkel együtt a szultáné volt. A települések lakói különböző adókkal tartoztak, amit pénzzel, vagy terménnyel fizettek. Az állami adók közül a legfontosabb a harádzs, amelyet a nem mohamedán alattvalók fizettek.

Az ország nyugati és északi részén –KIRÁLYI MAGYARORSZÁG – fokozatosan kiépült a Habsburg államhatalom. I. Ferdinánd az osztrák területekhez hasonlóan Magyarországon is központi hivatalokat szervezett. A helytartóság főként a közigazgatást intézte, a gazdasági ügyeket irányító magyar kamarát alárendelték a bécsi udvari kamarának, a hadügyekben az udvari haditanács hatáskörébe utalták. A magyarországi rendek kiszorultak a legfontosabb ügyek irányításából.

Az ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. Fráter György miután ráébredt döntésének katasztrofális következményeire, még 1541-ben a gyalui egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy alkalmas pillanatban átadja Erdélyt Ferdinándnak.
Mivel az egyesítés pillanatnyilag kivihetetlen volt, meg kellett kezdeni az államhatalom kiépítését. 1542-ben az erdélyi rendek megújították a kápolnai uniót – székely, szász, magyar nemesség szövetsége – és Gyulafehérvár központtal létrejött a fejedelmi központ.
1549-ben Fráter György elérkezettnek látta az időt a gyalui egyezmény végrehajtására. Lemondatta János Zsigmondot, –cserébe birtokot kapott Sziléziában - Ferdinánddal: pedig megkötötte a nyírbátori egyezményt, melyben elismerte Ferdinánd uralmát és cserében katonai segítséget kapott tőle. 1550-ben János Zsigmond lemondott a koronáról és elhagyta Erdélyt. A Castaldo vezetésével bevonuló császári csapatok csekély létszámát látva György barát nem mert szakítani a törökkel, amiért az életével fizetett. Alvinczi kastélyában 1551. december 16.-án a császári főparancsnok megölette.

Az 1551-1552-es háború az erdélyi hatalmi válságot nem oldotta meg és bebizonyította, hogy az adott körülmények között az ország egyesítése megvalósíthatatlan. A rendek 1556-ban hazahívták János Zsigmondot, aki 1566-ban Mohácsnál találkozott a hadjáratra induló török szultánnal. Rendezték Erdély és a török viszonyát. A török hűbérura lett Erdélynek és évi 10000 arany adó fizetésére kötelezték.

1570-re Ferdinánd utóda Miksa is belátta, hogy pillanatnyilag Erdélyt nem tudja megszerezni, ezért a speyeri egyezményben elismerte a fejedelemség önállóságát, ami Erdélyre és a részekre - Partium - terjedt ki. Az utóbbi a Tiszántúlt foglalta magába.

Az 1568-as drinápolyi béke és az 1570-es speyeri egyezmény lezárta az ország szétszakadásának folyamatát. A török hódoltság határai mentén kialakult az új végvári rendszer és a sajátos török-magyar háború, amelyben ritka kivételtől eltekintve a két hadsereg nem nyílt csatában állt szembe egymással, hanem egy több száz kilométeres frontvonalon.

Másmilyen jellemzés:

Az országrészek jellemzése

Királyi Magyarország: a Dunátúl nyugati része, Felvidék, Horvátország, Szlavónia

-         a Habsburgok megkezdik a központosítást a kormányszékek segítségével

o   helytartóság: közigazgatással foglalkozik

o   magyar kamara: pénzügyekkel foglalkozik, de a bécsi kamarának van alárendelve

-         a Magyar Rendi Országgyűlés hatásköre az adó és újon megszavazására korlátozódik, de ezt kénytelenek tudomásul venni, mert az országrész megvédéséhez elengedhetetlen a Habsburgok pénzügyi segítsége

Erdélyi Fejedelemség: Erdély, Alföld keleti része (=Partium)

-         Fráter György szervezte a 16. század második felében

-         az ország élén a fejedelem áll, akinek a hatalma nagy, mert ő Erdély legnagyobb földbirtokosa

-         törvényhozó hatalom: az egykamarás országgyűlés

-         3 rend:

o   a magyar nemesek

o   székely előkelők

o   szász patríciusok

-         a székely és szász székek önkormányzattal rendelkeztek

-         1568: tordai országgyűlés: négy bevett vallás szabadon gyakorolható és terjeszthető (katolikus, evangélikus, unitárius, református)

-         Európában ez az első törvény a vallási türelemről

-         Erdély a török hűbérese volt, mert:

o   Évi adót fizetett a töröknek

o   A fejedelem személyét a töröknek jóvá kellett hagyni

o   Külpolitikailag támogatni kellett a törököt

o   De belpolitikailag önálló, abba a török nem szól bele

o   Ezt annak köszönhette, hogy a Habsburg és a Török Birodalom között erőegyensúly alakult ki és Erdély ütköző állam volt

Török Hódoltság: Magyarország középső része

-         I. Szulejmán uralkodása idején a Török Birodalom fénykora volt: hóditások jellemezték

-         1543-ban a török elfoglalja: Siklóst, Pécset, Tatát, Esztergomot, Székesfehérvár várát

-         1544-ben a török elfoglalja: Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simonytornyát

                1)közigazgatás

- katonai célú közigazgatási egységeket hoznak létre:

   vilajetek: élén a pasa

   a budai pasa az egész hódoltság helytartója, és avilájetek szandzsákokra vannak osztva

   élükön a bég áll

- török hivatalnokok

    defterdár: adóösszeíró

    mufti egyházjogász

    kádi: világi jogász, a pereket dönti el

    általános jellemző: a megvesztegethetőség

                2)török feudalizmus

-       minden föld a szultáné

-       a szpáhiknak nem öröklődő, bármikor visszavehető földet ad à rablógazdálkodás

-       fennmaradt a rabszolgaság

-       nincs egységes jobbágyság, mert a keresztények több adót fizetnek, mint a mohamedánok

                3)adórendszer: a korábbi magyar rendszer átvétele

-       földesúri adó

    évi 50 akcse (kb. 1 forint)

    kilenced terményben

    ajándék adás

-       állami adó

    évi 50 akcse

    állami robot (pl.: várépítés, szállítás)

-       kettős adóztatás

      a Hódoltság peremterületén a magyar és török földesúr is beszedte az adót

                4)Hódoltság következményei

-       Legsúlyosabb: az emberveszteség

-       A faluszerkezet szétesettà pusztásodás

-       A városok balkáni arculatúak lettek

-       Egyedül a mezővárosokban volt fejlődés, külterjes szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak és Nyugat-Európában értékesítették

-       Debrecen, Nagykőrős, Jászberény dinamikusan fejlődő mezőváros lett