A magyar állam újjászervezése az Anjou királyoknál

A magyar állam újjászervezése az Anjou királyoknál

1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház. A hosszú trónviszályok után végül 1308-ban a nápolyi Anjou Károly Róbert lett az uralkodó.

A királyi hatalom megerősítése

Első feladata az oligarchák (Csák Máté, Aba Amádé, Kőszegiek, Rátótok, Borsa Kopasz) legyőzése volt: 1312-ben döntő győzelmet aratott Csák Máté és az Abák fölött a rozgonyi csatában. Fölszámolta a feudális anarchiát, a tőlük elkobzott földekkel jutalmazta híveit, de vigyázott, hogy ne halmozódjon fel túl sok vagyon a kezükben ( 210  erődítményből 100 az övé volt). Új nemesi családok emelkedtek fel (Lackfi, Garai, Báthory, Kanizsai, Szécsi, Bánffi). A királyi várakat nagyurak (honorok) irányították, akiket bármikor le lehetett váltani.

Károly Róbert gazdaságpolitikája

Az erős királyi hatalomhoz megfelelő jövedelmekre volt szükség. Nem származott elég jövedelem sem a királyi birtokokból, sem a váruradalmakból. Ezért a regálékra támaszkodott:

- érdekelté tette a földesurakat a nemesfémbányászatban, mert megkapták az urbura harmadát. Az urbura a bányabér, amit a bányászok fizettek a királynak. Értéke az arany tizede, az ezüst nyolcada. Károly Róbert megtiltotta a nemesfém külföldre szállítását. A nemesfémet be kellett szolgáltatni, pénzben kapták meg értékét Þ pénzverés monopóliuma a király kezében

- firenzei mintára értékálló aranyforintot veretett. Megszüntette a pénz időnkénti beváltását, ezzel a kereskedelem fellendülését szolgálta. Az új aranyforint népszerű lett a nemzetközi kereskedelemben.

- a kamara haszna helyett új adót vezetett be: ezt minden olyan telek után beszedték, amely kapuján egy nagyobb szénásszekér átfért Þ kapuadó. Értéke 18, később 20 dénár (1 aranyforint = 100 dénár)

- új vámot vezetett be, mely a szállított áru értékének harmincadéval egyezett meg Þ harmincadvám. Vámot nem csak az országhatárokon, hanem a nagyobb városokban is szedtek.

A pénzügyek irányítására Károly Róbert 10 kamarát hozott létre, melyekhez az ország egy-egy része tartozott. Élükön a kamaraispánok álltak, akik a tárnokmester felügyelete alá tartoztak.

Az egyház hatalmát visszaszorította. A pápai jövedelmek egyharmadát lefoglalta, a megürülő püspöki székekbe saját embereit ültette.

Bécs árumegállító joga akadályozta a kereskedelem fejlődését, ezért az 1335-ös visegrádi találkozón János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal kerülőútvonalat jelöltek ki. Magyarországról főleg nyersanyagot és élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki, és ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni posztót, fegyvereket hoztak be.

Mezőgazdaság

A jobbágyok új területeket tettek termővé, mocsarakat csapoltak le, erdőket irtottak. Elterjedt a fordítóeke, amivel mélyebben tudták megművelni a földet. Az elvetett mag 3-4x-esét aratták. Fejlődött a kertgazdaság, növekedett a szőlő- és gyümölcstermesztés. A földbirtokosok csökkentették a saját használatukban lévő földterületet. Állandósultak a jobbágytelkek, melyek a földesúri járadék alapjává váltak. A robot veszített jelentőségéből, terjedt a pénzszolgáltatás.

A termelékenység növekedésével a jobbágy egyre több terméket vihetett piacra, vásáros helyek alakultak. Ezekből fejlődtek ki a mezővárosok. Lakóik többsége mezőgazdasággal foglalkozott, a kézművesek száma igen csekély volt. A földesúri adót előre meghatározottan, egy összegben fizették. Általában önállóan választhattak bírót és esküdteket, de a földesúr beleszólhatott az igazságszolgáltatásba. A birtokosoknak gyakran nem állt érdekükben a városok létrejötte, ezért akadályozták fejlődésüket. A mezővárosok egy része közvetlenül a király alá tartozott. Károly Róbert tudatosan fejlesztette őket. A szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, a tárnokmester felügyelete alá tartoztak. A polgárság politikai támaszt jelentett az uralkodónak.

Ipar

A XIV. század második felétől erőteljesen fejlődött a kézművesség. Céhek alakultak, melyekbe az azonos iparral foglalkozók tömörültek. A céhek védték tagjaikat a céhen kívüliek versenyétől, de a belső versenyt is akadályozták.

Átrendeződött a népességszerkezet, az eddig ritkán lakott területek benépesültek. Károly Róbert német bányászokat hívott az országba. A Felvidékre ruszin, Erdélybe szász és román bevándorlók jöttek. De ők már nem olvadtak be a magyarságba, összefüggő és a későbbi századokban is megmaradó etnikai tömbökké alakultak.

Hadsereg:

Károly Róbert engedélyezte az eddig illegálisan létező magánhadseregeket. Ezek a bandériumok, a nemesek saját zászlójuk alatt vezethették a csatában. De Károly Róbert serege még nem banderiális hadsereg. A nemesi hadak nem jelentősek, s az idegen zsoldosok sem meghatározó szerepűek.

Az erős királyi hatalomra jellemző, hogy a nemeseknek az Aranybulla ellenében hódító háború esetén is hadba kell vonulniuk: egyetlen hódító célú hadjárata a havasalföldi vajda ellen kudarcot vallott, több ilyen célú kísérletet nem is tett.

Külpolitikájában erősítette a dinasztikus kapcsolatokat: kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával jegyezte el, idősebbik fia pedig III. Kázmér halála után a lengyel trónt is örökölte.

Károly Róbert 1342-ben halt meg Visegrádon. Székesfehérváron temették el. Fiára gazdag, erős feudális államot hagyott.

I. Nagy Lajos 16 évesen lépett trónra. Uralkodását hódító háborúk jellemezték:

- többször is próbálkozott Nápoly megszerzésével. Sikerült elfoglalnia, de megtartani a nagy távolság, valamint a pápa és Velence ellenállása miatt nem tudta

- Velencével több alkalommal is sikeresen háborúzott Dalmáciáért

- balkáni hódításai kevés sikerrel jártak, nem voltak népszerűek az erőszakos térítések miatt. Bizánc és a törökök szintén szerettek volna a Balkánon hódítani.

- az Erdélybe betörő tatárok felett győzelmet arat

- a Kárpátoktól K-re megszerezte a moldvai vajdaságot, de nem tudta katolikus hitre téríteni. A vajdák hűségében sem bízhatott.

- a törökökre nem fordít elegendő figyelmet Þ a szultán megverte a balkáni egyesített sereget, amelyben magyarok is harcoltak

- 1370-től personalunio Lengyelországgal: a királyi hatalom meggyengült, a kereskedelmi kapcsolatok megerősödtek

- többször, lényegében sikertelenül harcolt a pogány litvánokkal szemben

A háborúk következtében nőttek a jobbágyterhek. A köznemesek többsége kilencedet szedett, azaz a termés kilencedik tizedét. A jobbágyok ezért a nagybirtokosok földjére költöztek (kevesebb adó miatt). Így az ellentét a bárók és a köznemesek között tovább nőtt, ez meggyorsította a nemesek renddé alakulását. A köznemesek egyre önállóbbá váltak a megyékben, de sokukat familiáris viszony fűzte a bárókhoz

Lajos 1351-ben felújította és módosította az Aranybullát:

- ősiség törvénye: a nemesi birtok sérthetetlen, nem lehet eladni vagy elidegeníteni: a közvetlen, vagy hiányában az oldalági leszármazott örökli, a nemzetség kihalása után a birtok visszaszáll a királyra.

- kilencedtörvény: szintén a köznemesek érdekét szolgálta, kötelezővé tette a kilenced szedését. Ezzel egységessé tette a jobbágyok terheit, befejeződött a jogilag egységes jobbágyság létrejötte.

- az „egy és ugyanazon szabadság” elve az uralkodó osztály alsóbb rétegeinek nemesi jogát ismerte el

Az 1351-es törvények meggyorsították a köznemesi rend fejlődését, de a familiaritást nem változtatták meg.

A város- és kereskedelempártoló politikát Nagy Lajos is folytatta.

Nagy Lajos hódításai kevés sikerrel jártak, de erős, stabil országot hozott létre. Nagy jelentősége volt az 1351-es