A reformáció és az ellenreformáció Magyarországon

A reformáció és az ellenreformáció Magyarországon

            A reformációnak négy fő ága volt: a lutheránus (evangélikus), a kálvinista (református),  az anabaptista és az unitárius.

            A lutheránus vallás már 1526 előtt elterjed Habsburg Mária udvarában, elsősorban a szepességen és Erdély területén lel követőkre, akik elsősorban szászok. Történik ez az 1525-ös rákosi országgyűlés azon határozata ellenére, mely szerint aki ezt a hitet terjeszti, annak máglyán a helye. Az irányzat legnagyobb magyar terjesztője Dévai Bíró Mátyás.

            A kálvinista vallás terjesztésének igazi akadálya nem volt, mivel a hódoltság területén megszűnt a katolikus egyházszervezet. Az emberek elhitték, hogy a török nem más, mint isten csapása. Továbbá vonzott mindenkit a zsarnokölési elmélet, továbbá a főurakat a securalizáció lehetősége. Így a 16.sz végére az ország kétharmada a kálvinista irányzatot követi. Méliusz Juhász Péter az egyik legfőbb prédikátor, 1562-ben összeállítja a magyar institúciót, melynek neve Debrecen-Egervölgyi hitvallás. Őt váltja fel a 17.sz-ban Alvina Péter.

            Az anabaptista irányzat nem igazán terjedt el, valamennyire a Tiszántúlon illetve Erdélyben. Karácsony György volt a legfőbb prédikátor, akit „román fekete ember”-nek is neveztek. Egy alkalommal egymaga ment Balaszentmiklós vára ellen ostromra pusztakézzel. Mit ád isten, nem sikerült neki…

            Ennél jobban elterjedt viszont az unitárius irányzat, leginkább Erdélyben, még János Zsigmond is áttér erre az irányzatra. Dávid Ferenc a legfőbb prédikátor, és fantasztikus szónok, egészen addig, amíg Báthory Kristóf be nem záratja Déva várába, ahol meg is hal.

            Erdély vallási helyzete érdekes volt ebben az időszakban. Az 1568-as tordai országgyűlés egyik határozata alapján mind a négy vallási irányzat szabadon gyakorolható Erdély területén.

            A reformációnak megvoltak a kulturális hatásai. Anyanyelvű oktatásra tértek át az iskolákban, az istentiszteletek is anyanyelven zajlottak. Kollégiumokat létesítettek: Pápán, Sárospatakon (református) és Sopronban (evangélikus). Nádasdy Tamás sárvár-újszigeti nyomdájában Sylvester János kinyomatja az evangélikus újszövetséget magyarul. Ezt követi az első teljes református magyar biblia, melyet Károlyi Gáspár nyomat ki 1590-ben Vizsolyban. További nyomdák jönnek létre és ontják a bibliákat.

            A dolgok elé akadályt gördít az, hogy a Habsburgok katolikusak, így a protestáns hitterjesztés nem folyhat szabadon. Az új katolikus székhely Nagyszombat. Az ellenreformáció nagy Magyarországi alakja Pázmány Péter, aki bár protestánsnak születik, jezsuita iskolába kerül, áttér a katolikus hitre és elkezdi a hittérítést. Jezsuita kollégiumot alapít, majd 1635-ben Nagyszombaton egyetemet. Érvei közé tartozik, hogy a protestantizmus az alsóbb néprétegeket engedetlenségre és önállóságra készteti. Továbbá csak katolikus személy töltheti be a legfőbb tisztségeket. Eszközei nem mások, mint a barokk körmondatok, prédikációkés hitviták. Munkájának eredménye is van: a nemesség 70-80%-a rekatolizál. Az ellenreformáció igazi oka viszont az volt, hogy a Habsburgokra szükség van, mert Magyarországnak nincs önálló hadserege. Továbbá a Habsburgok jelenléte nem jelentett katasztrófát, mert az önálló Erdély ellensúlyozta ezt.

            Ebben a korszakban nő a nádor szerepe, a rendeket képviseli. Fontos személyiség Esterházy „Fényes” Miklós, aki nádor 1625-től 1645-ig. A pozsonyi alispán fia, elveszi Mágóchy özvegyét, miután meghal, elveszi Thurzó özvegyét, így hihetetlen méretű birtokra tesz szert. Eisenstadtban kastélyt épít. Tipikusan Habsburghű nádor, nézete szerint szükség van nemzeti hadseregre, ésszerűen használja fel a költségvetést.