Erdély Bocskai és Bethlen korában

Mutassa be Erdély helyzetét a 3 részre szakadt országban, Bocskai és Bethlen küzdelmét a függetlenségért!

A XVII. század kiemelkedő egyéniségei főként Erdélyre támaszkodva megkísérelték az ország területeinek egyesítését, függetlenségének visszaállítását. Bár voltak nagy lehetőséget kínáló lehetőségek, teljes sikert azonban sohasem érhettek el a mozgalmak. Magyarország így másfél évszázadig a Habsburgok és a Török Birodalom közötti ütközőállam maradt. A török kiűzése után a Rákóczi-szabadságharc megkísérelte a nemzeti függetlenség kivívását. Bár a győzelem elmaradt, a szatmári béke a Habsburg abszolutizmus meghátrálását eredményezte.

1.1) Az 1541 aug. 29. a Mohácsi csata után Szulejmán bevonult Budára, végigpusztította a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét. Ezután noha elhagyta az országot, a szerémségi várakban és az ország déli kapujában helyőrséget hagyott.

  - a királyné (Habsburg Mária) udvarával Pozsonyba menekült. Szapolyai János a Tiszántúlról figyelte az eseményeket.

  - 1526: a székesfehérvári országgyűlés. az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva Szapolyai Jánost választotta királlyá

 -1526: az életben maradt Habsburg-párti nagybirtokosok, főpapok Pozsonyban Habsburg (I.) Ferdinándot emelték trónra ( II. Lajossal kötött családi szerződései alapján). Hívei elsősorban jelentős támogatást reméltek tőle a török ellen.

Az ország nagy része látszatra szabad volt, a nemességet megtévesztette a török visszavonulása, így a királyválasztással foglalkoztak. Folytak az újjáépítések.

1.2) Pártviszályok: Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal (feleségül özvegy királyné, török elleni szövetség.), de Ferdinánd kiszorítja az országból. Erre I. János a szultánhoz fordult segítségül, Szulejmán pártfogásába veszi, mert a török a Habsburgokat tekintette fő ellenségnek. Szulejmán visszavette Budát, Bécsig eljutott, de visszavonult, Ferdinánd serege a nyomában visszahódította az egész Észak-Dunántúlt. Máshol viszont I. János maradt az úr.

1529: ezzel az ország kétfelé szakad

1.3)1532-ben Szulejmán újabb hadjárattal vonul Bécs ellen. Kőszegnél (Jurisics Miklós) megtorpan, hazavonul. Közben Ferdinánd hazai hívei csalódtak: A császári tábor át se lépte a határt. Teljes anarchia volt az országban: "vagy nincs király, vagy alszik, vagy semmit nem tud tenni"

1.4)Az 1538-as váradi béke az Szapolyai és H. Ferdinánd közötti trónviszályt akarta lezárni: Szapolyai halála esetén az egész ország Ferdinánd jogara alatt egyesülhet, akkor is, ha közben I. Jánosnak fia születnék.

I. János feleségül vette Jagelló Izabella lengyel királynét, fia is született: János Zsigmond

1540: Amikor Szapolyai János meghalt, János Zsigmondot (II. Jánost) gyámjai Fráter György vezetésével trónra segítették, Szulejmán is elismerte.

1.5) 1541-ben Ferdinánd seregei Buda ellen indult, hogy a váradi béke értelmében átvegyék az országot. Fráter György a töröktől kért támogatást, a segítségére jövő had létszáma aggasztóan nagy volt, a németeket le is győzte, majd egy fondorlatos csel segítségével a janicsárok kardcsapás nélkül megszállják Budát. Magyarország három részre szakadt:

- a Duna ment területek a Török Birodalom. része, Tiszántúl, Erdély évi 10 ezer forint adó fejében uralmuk alá, Izabella királyné fiával Lippára költözik.

- Felvidék, Dunántúl nyugati megyéi, Horvátország, Szlavónia Habsburg Birodalom része lett

- királyi Magyarország.

2.) Az Erdélyi fejedelemség születése: A török megszállta országrész és a királyi Magyarország. mellett a XVI. sz. 2. felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. Buda elfoglalása után az ország Ny-i és K-i részének Ferdinánd kezén történő egyesítésén fáradozott: 1541 okt. gyalui egyezményben megállapodik vele, hogy az ország egésze Ferdinándra szállhat, ha a törököt elűzi. 1542-ben megszervezett hadjáratban a birodalmi hadsereg (+osztr., cseh, sziléziai hadak, pápai zsoldosok, Habsburg hű magyar főurak) csúfondáros vereséget szenved. Fráter György a kudarc után megkezdte a hatalom kiépítését Erdélyben.

1551-ben kárpótlás fejében lemondatta Zsigmondot és Izabellát a trónról, majd Erdélybe Habsburg-katonaságot hívott. Erre a törökök is támadásba lendültek. Azonban Ferdinánd csapatainak vezére cselszövéstől tartva meggyilkoltatta Fráter Györgyöt. A császári sereg továbbra se tudta megtartani Erdélyt, a Porta utasítására visszahívták Izabellát és II. Jánost.

1552-ben török hadjárat  indult Erdély egyesítési kísérletének megtorlására. A főerőknek Szolnoknál kellett egyesülniük és Eger ostromára indulniuk, először azonban Ali pasa Drégely várát vette ostrom alá, majd ezután következett Eger ostroma, azonban itt megtorpantak, kénytelenek elvonulni.

1566-ban Szulejmán utolsó magyarországi hadjárata. Először Erdélyt, de aztán inkább Szigetvárt (Zrínyi Miklós parancsnoksága alatt) vették célba. Közben meghal a szultán.

A Török Birodalom élére II. Szelim kerül, a közben trónra került Miksával 1568-ban megkötötte a drinápolyi békét, amely a század végéig rögzítette hazánk területi megoszlását. Lezárult a 3. nagy török hódítások időszaka. A két nagyhatalom nem tud egymás fölé kerekedni. A Szultán számára előnyösebb a béke: megtartja a T-ket + Miksa császár évi 30000 Ft "ajándékot" fizet.

3.) Erdély 1541 előtt sohasem volt önálló ország, létrejöttét a történelmi körülmények követelték. Területéhez a török által Magyarországról leválasztott részek, a Partium tartoztak. A születőben lévő új állam vezetője névlegesen a gyermek János Zsigmond volt. A legfontosabb politikai döntéseket gyámja, Martinuzzi Fráter György hozta.

Hatalmi szervezet:

Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán, szultáni védnökség alá tartozott, és évi 10 ezer Ft adót fizetett a töröknek. A belpolitikába a Porta nem szólt bele. 1556-tól önálló fejedelemválasztási joggal rendelkezett, bár a Szultánnak jóvá kellett hagynia. A fejedelmek van a legnagyobb hatalma a többi szerv mellett, szinte minden kérdésben egyszemélyben dönt. A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et.

Az 1437-ben kötött kápolnai unió jelentett csak közöttük laza kapcsolatot: az országgyűlés. tagjai: a főrendeket a fejedelem hívja, magas rangú hivatalnokok; vármegyék igazgatósága: meghatározó a főispán (fejedelem nevezi ki), kisebb volt a szerepe az alispánoknak.

Erdélyben a rendi gyűlés csak egy táblás, vezetők: magyar nemesek, székely lófők, szász patríciusok. Fontos még a fejedelmi tanács (mindhárom nemzet; Partium), kancellária (végrehajtó), kincstartóság. Az irányításban ezen kívül részt vett a kamara, a kincstartóság és az udvari haditanács. Az erdélyi területek alá tartozott a Partium is, a török által lecsatolt területek.

4.) Lakossága: 570 ezer magyar, 330 ezer román, 85 ezer egyéb lakos. Az állami adók egyformán oszlanak meg köztük. A telekkatonaság a székely lófők vezetik,  székely paraszti katonatársadalom. A szászok gyalogosként szolgálnak. A megszállás és háborúk hatására Magyarország. népessége csökkent, az elfoglalt területek egyébként is jó szántók voltak, így megindult egy bevándorlási folyamat (szlovákok, vlachok = románok, rácok = szerbek, bosnyákok), akik az állattartásos gazdálkodási kultúrájukkal a magyar parasztok közé nyomulva rendkívüli zavarokat okoztak.

A XVI. sz.-tól újabb román betelepülés zajlott le, mivel a Moldva, Havasalföldi T-k veszélyesek  voltak a török fennhatóság miatt. Görögkeleti vallásúak voltak, nem bevett, csupán megtűrt vallás volt. A románok nem rendelkeznek nemesi réteggel, szegényebbek a magyaroknál, kívül rekednek az Erdélyi politikából.

A szászok német eredetűek, sajátos önállósággal rendelkeztek: az egyösszegű adót a városok elosztották. A szász náció gyűlés és a bíró osztotta el az adókat. A szászok Habsburg pártiak voltak, elkülönültek.

5.) Vallás: az 1568-as tordai országgyűlésen elfogadják a 4 Erdélyben jelen lévő vallást: katolikus, Lutheránus (evangélikus), Kálvinista (református), unitárius (erdélyi antitrinitárius); minden pap önállóan értelmezheti a Bibliát; "vallásért üldözni senkit sem szabad".

6.)1556-ra Ferdinánd elismerte II. Jánost Erdély urának. Halála után az erdélyi rendek Báthory István partiumi nagybirtokost választották fejedelemmé (1571-1586). Báthory fölesküdött a Habsburg-uralomra, ám a töröknek is megküldte a 10000 arany adót.  Politikai tevékenysége:

A legfőbb törekvése az volt, hogy a két nagyhatalom között nyugalmat szerezzen Erdélynek. Miután (1576-ban) a lengyel rendek királyukká választották, rájuk támaszkodva próbálta kiszorítani az Erdély földjén maradókat, s Erdélyből kiindulva pedig az országot próbálta meg újraegyesíteni. Ugyan korai halála megakadályozta ebben, politikai koncepciója viszont, tovább élt, és új utat jelölt meg az Erdélyi Fejedelemség részére: az országot Erdélyből kiindulva kell egyesíteni.

7.) Miksa utóda I. Rudolf (1576-1608), háborút indított a török kiűzésére (15 éves háború). 1595-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem (1588-1602) is bekapcsolódott a törökellenes harcokba, s serege nagy győzelmet aratott a visszavonuló török fölött Gyurgyevónál. Azonban a prágai kincstár is kiürül, fokozatosan elesett a végvárrendszer (1596-ban a megerősített Eger vára megadja magát), végül Mezőkeresztesnél legyőzte a török az egyesült császári-erdélyi seregeket. A csatavesztés után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Habsburg-vezetés nem tudja a meggyöngült törököt kiűzni Magyarországból.

Erdély romlása: Báthory Zsigmond háromszor is lemondott és visszatért, sok ellenséget szerzett: török, tatár, német, morvai csapatokat szabadított ránk. A 15 éves háború idején a nemesség és a Habsburgok kapcsolata megromlott, a háború miatt fölemelt összegű adók és a zsoldosok rablásai, garázdálkodásai érzékenyen érintették a parasztságot és a nemességet. Rudolf a gazdasági bajain úgy segített, hogy pereket zúdított a magyar főurak nyakába, amelyek többnyire jószágvesztéssel végződtek, elsősorban a nagyobb birtokosokat vették emiatt célba. Rudolf ráadásul megtörte a rendek politikai hatalmát, rendeletekkel kormányzott, amik végrehajtását idegenekre bízta. Külföldieknek adta a vezető katonai tisztségeket is. Ezen kívül még célul tűzte ki a protestantizmus fölszámolását is, amely a megerősödő parasztokat és polgárokat sújtotta.

8.) Mindezek miatt robbanásig feszült a hangulat. Felső- és Kelet-Magyarország kálvinista területein érlelődött a fegyveres ellenállás gondolata. A közvetlen kiváltó ok az volt, amikor Bocskai Istvánt (a Partium és Erdély leghatalmasabb urát) is Habsburg (Belgiojoso gróf) Habsburg támadás érte. Bocskai megnyerte magának a hajdúkat (földönfutóvá szegényült kisnemesek, munkanélküli marhapásztorok, szökött jobbágyok, hivatásuknak tartják a harcot, lovas puskás egységek, edzettség, sok csatateret megjártak, de: dúlások, fosztogatások. Azért szálltak szembe a Habsburgokkal, mert maguk is protestánsok voltak). Bocskai 2-3 ezer fős hajdúseregével győzelmet aratott a császáriakon Álmosd és Diószeg között. 1604 végére Kassával együtt már a Felvidék jó része is befolyása alá került.  1605-ben török segítséggel elfoglalta az egész Felvidéket, birtokba vette Erdélyt, ahol fejedelemmé választották. A szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta, s kimondta a vallási felekezetek egyenjogúságát. Nem fogadta el a török szultán koronáját, hiszen célja nem a Magyar Királyság török védnökség alá helyezése volt, hanem a rendi jogok megvédése a Habsburg-hatalomtól. Elfogadta ugyan a török segítséget, de hosszú távon a Habsburgokkal való megegyezésre törekedett.

1606-ban az újabb győzelmek és a diplomáciai tárgyalások eredményeképpen létrejött a felkelést lezáró bécsi béke: vallásszabadságot adott a protestánsoknak, megerősítette a rendi alkotmányt, elismerte az önálló Erdélyt.

A hajdúkat birtokaira letelepítette és mentesítette őket minden állami és földesúri szolgáltatás alól. Közvetítésének köszönhetően a bécsi udvar és a török porta megköti a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békét (szabad vallásgyakorlat; nádor hatásköre; szent korona visszahozása; csak magyaroknak lehet birtokadomány; végvárakon csak magyarok lehetnek; Erdély önállóságának elismerése), amely 20 évre szól. Politikai végrendeletet hozott: mindenkor szükséges egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, és ha a korona Magyarországban magyar kézhez kelne, úgy Erdély segélje tehetségük szerént.

9.) Bocskai halála után Rudolf minden módon a rendeknek adott engedmények visszavonására törekedett. A magyar rendek erre szövetséget kötöttek osztrák és morva társaikkal, valamint Mátyás főherceggel. Rudolf kénytelen volt átadni Magyarországot és az osztrák örökös tartományokat Mátyásnak. A magyar rendek az 1608-as pozsonyi országgyűlésen megerősítették II. Mátyással (1608-1619) a bécsi béke pontjait, és szabályozták a nádorválasztás módját, kiterjesztették a szabad vallásgyakorlatot mezővárosokra és falvakra is. Ugyanakkor a jobbágyköltözés ügyét  a megyék hatáskörébe utalták. A rendek beleegyezése nélkül a király mezővárosi kiváltságot  nem adhatott, a mezővárosok pedig a szabad királyi városok sorába nem léphet.

A bécsi udvar és a magyar rendek kompromisszuma képpen a rendek nagy része rekatolizálódott. 1619-ben, Mátyás halála után a jezsuita, vakbuzgó II. Ferdinándot (1619-1637) választották meg királynak. A magyar ellenreformáció szellemi vezetője az esztergomi érsek, Pázmány Péter (1570-1637) volt (Pázmány törekvései egybeestek az újraerősödő feudális viszonyok között biztonságot, nyugalmat, az elnyert pozíciók huzamosabb megtartását kívánó arisztokráciáéval, Pázmány védte a nemesi alkotmányt, jó kapcsolatot tartott fenn Erdéllyel).

Erdély aranykora és romlása (1613-1660)

10.) Bocskai halála után az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot választották meg fejedelemnek, tőle a hajdúk segítségével (kiváltságaik védelme) 1608-ban Báthory Gábor (Báthory István unokaöccse) szerezte meg a fejedelemséget. Erőszakos politikájával, botrányos életével maga ellen ingerelte a magyar nemességet és a szász polgárságot. Havasalföldi hadjáratával kivívta a Porta haragját is.

11.) Báthory halála után az erdélyi rendek Bethlen Gábort (1613-1629) emelték a fejedelmi székbe. Bethlen korának egyik legnagyobb politikusa volt. Minden eszközt fölhasznált az ország újraegyesítésére. Felmérve a török nagy erejét, vállalta a Portától való függőséget.

Rövid idő alatt, erős kézzel rendet teremtett a Báthory Gábortól örökölt gazdasági káoszban. A megbízhatatlan tisztviselőket leváltotta, a többieket pedig rendszeresen elszámoltatta. Az érdemtelenül szétosztott javak visszavételével megnövelte birtokait. A nagymennyiségű exportcikkekre állami monopóliumot vezetett be (Hg., méz, viasz, marha). A fejedelemségekben rendezett viszonyok közötti pezsgő élet folyt.

Nagy gond az ipar fejlesztésére is: Külföldi mesterembereket telepített az országba ( Morvaországból anabaptista kézművesek, Felvidékről bányászok). Megnőttek Erdély bevételei, jövedelme félmillió arany körül mozgott, ennek jó részét a állandó hadsereg fenntartására, a várak erősítésére, gondozására fordította.

A fejedelmi birtokokra és az állandó hadseregre támaszkodva háttérbe szorította a rendeket és megerősítette a fejedelmi hatalmat. Továbbra is megmaradtak ugyan az államhatalom szervei ( fejedelmi tanács, országgyűlés., kincstartó, vármegyék, székek, városok), de alig korlátozták a fejedelem hatalmát. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében futott össze. Támogatta a középrétegeket, védelmezte a jobbágyokat, a mezővárosoknak egy sor kiváltságot adott. Korlátlan hatalmát elsősorban az tette lehetővé, hogy az erdélyi arisztokrácia a fejedelmi birtokok árnyékában szegénynek számított.

12.) Harmincéves háború: A fejedelem kezében futottak össze Erdély Európai diplomáciai ügyei is. Az 1618-ban meginduló harmincéves háborúban a független magyar állam visszaállításának lehetőségét látta meg. Csatlakozott Pfalzi Frigyes cseh királyhoz és az osztrák rendekhez , s a Porta engedélyével 1619-ben megindult Felső-Magyarország felé, elfoglalta Kassát. A felvidéki rendek gyűlése az "ország fejévé" választotta. A főurak egy csoportja titkos szerződésben feltétlen hűséget esküdött neki.

1620-ban a besztercebányai országgyűlésen Magyarország királyává választották (de nem koronáztatja meg magát). A 20-as őszi hadjárat eredményeképpen birtokába került a Dunántúl, azonban a szövetséges cseh csapatok fehérhegyi veresége miatt rá kellett döbbennie: egyedül maradt. Közben az uralkodó osztály a rendiség megerősítését várta tőle, ehelyett ő nagyobb adókat volt kénytelen kivetni, mint a császár, ezért a főurak nagy része elpártolt tőle, nem voltak hajlandók hozzájárulni a küzdelem költségeihez. A külsősegítség is hiányzott.

Noha 1621 nyarán is jelentős győzelmeket aratott, az előbbi gondok miatt Nikolsburgban békét kötött II. Ferdinánddal: Visszaadta magyarországi foglalásai jelentős részét, megkapott viszont élete végéig 7 magyarországi vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj) és a birodalmi hercegi címet, II. Ferdinánd pedig garantálta a bécsi béke és az 1608-as törvények betartását. Tehát Ferdinándnak nem sikerült a rendi alkotmányt megsemmisíteni.

13.) Pártfogolta a tudományt és a művészetet, jelentős összegeket fordított kulturális célokra. Elérte hogy a királyi udvarokban a fényűzés mellett szellemi élet is legyen, Sok tehetséges, jobbágy származású fiatalt segített külföldi egyetemekre, elhelyezésükről gondoskodott, műveiket kiadta. Nemsokkal halála előtt a prédikátori réteget nemesi rangra emelte.

Gyulafehérvárott protestáns főiskolát alapított, gazdag könyvtárat hozott létre (a tudósok és prédikátorok legjelesebbje Szenci Molnár Albert volt, szótár, nyelvtankönyv).

Nagyszabású építkezései a reneszánsz stílust folytatták. Leginkább a zene kötötte le őt, haláláig toborozta a külföldi világi muzsikusokat.

14.) Uralkodásának mérlege: Uralmának 16 esztendejét Erdély aranykorának is szokták nevezni. Sikerült a külső és belső háborúktól pusztuló országrészt hatékony központi önkormányzattal a további romlástól megvédeni, gazdaságilag és kulturálisan fejleszteni, bekapcsolni az európai államok rendjébe, politikai tényezővé tenni.

15.)Utóda I. Rákóczi György (1630-1648), példaképének Bethlen Gábornak a művét kívánta folytatni. Ő azonban higgadtabb vérmérsékletű, konzervatív, de nem kevésbé szívós és céltudatos. Belső hatalma megerősítésére birtokait növelte.

Rákóczi György is bekapcsolódott a 30 éves háborúba, a svédekkel lépett szövetségre. Kezdeti sikerek után ismét felcsillant a remény a Habsburgok feletti győzelem lehetősége, a Porta azonban megtiltotta a további harcokat. Az 1645-ben aláírt linzi béke az 1606-os bécsi béke és az 1608-as törvények alapján kiterjesztette a protestánsok vallásszabadságát a mezővárosok és a falvak lakosságára is. Az 1621-es nikolsburgi békében megjelölt 7 vármegyét ismét Erdélyhez csatolták, Rákóczi fiai is örökölhették.

16.) II. Rákóczi Györgyre (1648-1660) apja a lengyel trón elfoglalásának a tervét hagyta. Közben azonban változtak az Európai viszonyok: ideiglenesen a Török Birodalom erőre kapott, egyre bizalmatlanabbul nézték a fejedelmek hatalmát és önálló kezdeményezéseiket. Azonban hiányzott belőle az apja megfontoltsága, s a Szultán korábbi tiltása ellenére 1657-ben a svéd király szövetségeseként serege élén betört Lengyelországba. Válaszul a szultán ellne küldte a krími tatárokat, akik Rákóczi seregét fogjul ejtették és a Krím félszigetre hurcolták. A fejedelem végül is Erdély földjén esett el a törökök elleni küzdelemben. A tatár és a török katonák végigpusztították, rabolták a békeidőben meggazdagodott Erdélyt, elfoglalták Váradot, meghódították a Partiumot.

17.) Apafi Mihály csaknem három évtizedes fejedelemsége alatt, bár igen sokat tett Erdélyért, mégis tovább nőtt Erdélynek a Portától való függése. Véget ért egy sokat ígérő és sokat megvalósító nagy korszak, a magyarság politikai és szellemi életének súlypontja ismét a királyi Magyarország területére tolódott át.