A tatárjárás és következményei

Az István kori államszervezet felbomlása, a tatárjárás és következményei

A kora feudális állam III. Béla idején élte virágkorát. Ekkora jelentősen csökkent az országunkat a fejlettebb   Nyugattól elválasztó távolság.

Fiai, András és Imre trónviszálya idején, támogatás fejében, a főurak újabb és újabb királyi birtokadományokat szereztek Þ a nagybirtokosok hatalma, politikai ereje tovább nőtt, központi hatalom meggyöngült:

 - a közszabadok helyzete romlott, jogaik csorbultak, mert a földesúr jobban kihasználta őket

 - a királyi vármegyerendszer nem volt képes ellátni közigazgatási és katonai feladatait

II. András (1205-1235) uralkodása alatt a királyi birtokok nagyon megfogyatkoztak. A vármegyerendszer fel-  bomlása után  várkatonaság pótlására a sorozatos háborúkban,III. Ince pápa ösztönzésére keresztes hadjáratot ve- zetett a Szentföldre és Halicsba, az urak magánhadseregeit vette igénybe. A kir.-i. birtok csökkenése és a hadjá- ratok hatására kiürült kir.-i kincstár megtöltésére:

- királyi jogon szedett  ún. regáljövedelmekre akart támaszkodni.

- vámszedés, sóértékesítés jogát zsidó, izmaelita bérlőknek adta

- évente többször pénzrontás: a kir.-i kamara bevonta a pénzt, és kevesebb ezüstöt tartalmazó, új pénzt adott vissza helyette. Ez alkalmat adott a pénzverési illeték,az ún. kamara haszna beszedésére,ami leginkább a pa- rasztoknak jelentett újabb terheket

- az egyház a tizedet mindinkább pénzben kérte, ami a kezdetleges pénzügyi viszonyok miatt teljesíthetetlen

A királyi hatalom hanyatlása veszélyt jelentett a királyi vitézek, a serviensek számára is: a feudális nagyurak az ő birtokaikat is meg akarták kaparintani, őket pedig hatalmuk alá vonni. Hasonló sors várt a megyerendszer  széthullásával tulajdonossá vált várjobbágyokra: állandó katonáskodásra kényszerültek a nagybirtokosok magán- hadseregeiben Þ a világi nagybirtok nyomása ellen a szerviensek szervezkedni kezdtek. A főurak sem mind tá- mogatták Andrást (a királyné rokonai a királytól magas állami hivatalokat, jól jövedelmező birtokokat kaptak).

Így eltérő okok miatt ugyan, de az egész társadalom szembekerült a királyi hatalommal. Az elégedetlenség társadalmi mozgalommá alakult, élére a főurak álltak, bázisát a szerviensek fegyveres csoportjai adták, a moz- galmat a várnépek és a parasztok is támogatták Þ 1222-ben a fehérvári törvénylátó napon az Aranybulla kiadá- sára, jogaik megerősítésére kényszerítették a királyt (31 cikkelyből állt):

- rögzítik a közszabadok jogait (= a nemesekével):

- adómentesség

- bírói végzés nélkül eljárás nem indítható ellenük

- külföldre nem kötelesek harcba vonulni

- ne lehessen halmozni a tisztségeket kivéve nádort, bánt, királyt

- külföldiek nem tölthetnek be magas rangú tisztségeket

- nem lehet egész vármegyényi területeket eladományozni

- a pénznek legalább egy évig forgalomba kell lennie, minősége legalább  III. Béla pénzével legyen egyenlő

- idegeneknek monopóliumokat kiadni tilos

- ellenállási záradék: egyezmény be nem tartása esetén a királynak felségsértés vádja nélkül ellenállhassanak

De a bulla megvalósítása a királyi hatalom gyengesége miatt elmaradt,a szervienseket nem védték meg a ben- ne található cikkelyek Þ érdekeiket más formában próbálták érvényesíteni: 1232-ben a zalai szerviensek,mint a király szolgái szolgabírák választását kérték, a jogtalanságok megtorlására, önvédelmük elérésére. Ezek a bíró- ságok sokáig elég erőtlennek bizonyultak, de innen számítjuk a nemesi vármegyék, a földbirtokosok önkormány- zati szerveinek kezdetét. Élükre a király nevezett ki főispánt, a határozatok végrehajtására a vármegye fegyveres ereje volt a biztosíték, de a nagybirtokosokkal szemben egyelőre nem sok esélyük volt.

IV. Béla (1235-1270) célja a  nagybirtokosok megfékezése, a királyi tekintély visszaállítása volt Þ "felesleges és haszontalan adományokat" megpróbálta visszavenni Þ bizottságok járták az országot. Később Béla a hadsereg erősítése érdekében befogadta a tatárok elől menekülő kunokat,akiknek állatai hatalmas pusztítást végeztek a ter-  mésben,de a király által rendelettel védve voltak. Bár törekvése a királyi hatalom megteremtésére jogos és szük- séges volt, de az eszközei hibásak voltak, így az egész uralkodó osztály szembefordult vele Þ teljes közöny- nyel fogadták a tatárok előretörését.

Béla segélykérő leveleire csak biztató szavakat kapott (IX. Gergely pápa és II. Frigyes német-római császár az egymás elleni küzdelemmel voltak elfoglalva). Közben elterjedt a téves hír: a kunok a tatárok ügynökei Þ meg- gyilkolják kun királyt, Kötönyt Þ a kunok dúlva, pusztítva elhagyták a országot

Tatárjárás Magyarországon:

1241-ben a tatárok nagy erők összevonásával a Vereckei-hágónál áttörték a megerősített védelmet,és megszáll- ták Erdélyt. Egy másik sereg Lengyelország felől érkezett. 1241 április 12-13-án a Sajó menti Muhi pusztán  Batu kán hatalmas csapást mér a király 60000 fős seregére. A király elmenekült, Dalmáciában, Trau-ban kapott  menedéket. A muhi csata után a tatárok bevették Pestet, átkeltek a befagyott Dunán is, de Esztergom,Székesfehér- vár és Pannonhalma ellenállt. A többi dunántúli vár ostromára nem is pazarolták az időt.

1242 márciusában a mongolok teljesen váratlanul elhagyták az országot (vagy azért, mert Ögödej nagykán meghalt, s a választásoknál Batu Kán is ott akart lenni, de valószínűbb, hogy a hadi stratégiájuk miatt: az első tá- madást hosszú szünet követte, majd ezután jött a végső roham).

A tatárjárás okozta pusztulás helyenként elérte a 50-75%-ot, az átlag 20-25%. Ez már százezrek halálát, sok település a középkor végéig kiheverhetetlen szétroncsolódását jelentette.

A király az ellenség visszavonulása után hozzálátott a munka feltételeinek megteremtéséhez:

- az elnéptelenedett országrészeket betelepítette: cseh és morva telepesek ® Felvidék keleti és középső része, németek ® nyugati határvidék, románok ® Erdély Þ az új területeket tettek erdőirtással szabaddá

- visszahívta a kunokat (nem adóztak, szabad katonai települések)

- jászok bevándoroltak ( ® Heves megye)

Tanulva korábbi tévedéseiből felhagyott a birtokvisszavétel politikájával, és már maga adományozott földeket kővárak építéséért, páncélos seregek kiállításáért, városépítésben példát mutatott.

Törekedett arra, hogy erősítse azokat az osztályokat, amelyekre a nagybirtokosokkal szemben támaszkodhatott Þ megerősítette a szerviensek jogait, városokat támogatta, kiváltságleveleket adományozott: vámmentes kereskedelem, szabad bíró és tanácsválasztás, engedélyezte kőfalak építését a városok köré

A harcok utáni munkaerőhiány és a betelepítések lehetőséget adtak más szolganépeknek is,hogy túl nagy terhe- iktől megmeneküljenek és a vendégekhez hasonló jogokat szerezzenek. A várjobbágyok egy része a szerviensek közé emelkedett, jelentősebb hányaduk azonban földesúri fennhatóság alá került, ők adták a nevüket a jogilag egységes jobbágyságnak, amely megkapta a szabad költözés jogát.

IV. Béla tatárjárás utáni politikájának következménye a bárók további erősödése volt: ha a köznemesek meg a- karták őrizni vagyonukat, kénytelenek voltak familiárissá válni, valamely nagyúr szolgálatába állni:

- ők alkották az uruk udvarát = családját = família

- részt vettek az udvar gazdasági irányításában

- harcoltak a hadseregben

- cserébe uruk megvédte őket más bárók támadásaitól

 (- hasonló a hűbéres kapcsolathoz csak itt a fő motiváció a hatalom)

Utolsó Árpád-házi királyaink, V. István (1270-1272), IV. (Kun) László (1272-1290), III. András (1290-1301) tehetetlenek voltak a nagybirtok hatalmával szemben. A XIII. sz. 2. felére a királyi birtokrendszer szétzilálódott, a bárók már országnyi összefüggő területek tulajdonosai voltak, ők viselték a legmagasabb méltóságokat, hadat üzentek egymásnak, más uralkodóknak, megszerezték az úri szék jogát, jobbágyaik felett bíráskodhattak, egymás jobbágyait elrabolták.

Az utolsó Árpád-házi uralkodó nem volt már képes felszámolni a feudális anarchiát, megkezdődtek az interregnum (= uralkodó nélküli állapot) évei, melyekben a megkoronázott király helyett a híres oligarchák (Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek) gyakorolták a hatalmat, s csatároztak egymással.

(Tatárjárás - nomád nép, letelepült országokban raboltak, K.-Eu.-i népeket hatalmuk alá akarták vonni:

- 1222-ben megjelentek K.-Eu.-ban, Kaukázusban alánokkal, oszékokkal, kun segítséggel nyomultak Eu. felé

- 1235.: elhatározták, hogy elfoglalják Ny.-ot Batu kán vezetésével

- 1240.: Kiev eleste Þ kiépült a Mongol állam Þ Arany Horda

- Arany Horda: óriási városok élénk kereskedelmi kapcsolata

- az oroszoktól csak 1380-ban űzte ki őket Dimitrij, (III István alatt))