A magyarság kultúrája az Árpád-házi királyok idején

A magyarság kultúrája az Árpád-házi királyok idején. (Az államalapítástól 1301-ig)

Első királyunk(István)  uralkodása fontos mérföldkő művelődésünk történetében is. A szakítás a pogány hitvilággal, a kereszténység felvétele, hatalmas fordulatot hozott népünk gondolkodásában A megtelepülés, a földművelésre szoktatás, a városok, a vásárhelyek kialakulása, az ipar fejlődése, a munkamegosztás kezdetei az ipar és a mezőgazdaság közt, a pénz szerepének fokozódása hozzájárult az anyagi és a szellemi kultúra fejlődéséhez, a tömegek tudatának változásához, a feudális társadalmi rend megszilárdulásához. A gazdasági és politikai fejlődés eredményeire épült, azt erősítette a kor szellemi kultúrája. A térítő papok a pogány rítusokat, hiedelmeket a kereszténységre nézve veszedelmesnek ítélték, amiért nemcsak a táltosokkal, varázslókkal szemben léptek fel, hanem az ősi vallás kultuszhelyeit, bálványait is igyekeztek megsemmisíteni. Az új építészetben a templomok domináltak. István II. törvénykönyve úgy intézkedett, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, papról és könyvekről a püspök gondoskodjék, felszerelést a király ad. Mivel a kereszténység a keleti és a nyugati egyház felől is terjedt, egyaránt épültek centrális alaprajzú bizánci templomok, illetve latin stílusú fa, majd kőtemplomok, kápolnák. A kegyszerek előállításához ötvösmunkára volt szükség, a miseruhák készítésére varró-himzőhelyek alakultak. A törvényeinkben található német-római birodalmi latin mellett velencei műveltséget hozott magával Gellért püspök. Az egyház nem csupán az élő beszéddel adta át ideológiáit, az írástudatlanoknak is érthető eszközei: a képzőművészet alkotásai, a zene, az iparművészet A legrégibb falusi templomok még fából készültek(Sövényegyháza, Ágasegyháza, Hímesegyháza). A kőből épült XI. századi templomokból csak a feldebrői, pannonhalmi, pécsi, és tihanyi altemplom maradt ránk. A templomokra a perzsa- szasszandia palmettás díszítés volt a jellemző. Feldebrőn örmény- grúz hatást találunk. A század még igen vegyes jellegű építészetét azonban elsősorban a felsőitáliai és a dalmát hatás jellemzi. A dísztárgyakat részben külföldről hozták be ( a korona, a bizánci keresztek), részben hazai műhelyekben keletkeztek. A zenére az egyszólamú gregorián ének volt a jellemző. A kereszténység római és görög egyházra szakadása ugyan csak 1054-ben történt meg, a kettősség azonban már ekkorra megvolt. Utolsó fejedelmünket és első királyunkat politikai meggondolások vezették, amikor a nyugati, latin nyelvű egyházhoz csatlakozott. De ezzel nem szűnt meg még a kapcsolat a keleti egyházzal: István maga alapította a görög apácák veszprémvölgyi kolostorát, bazilita szerzetesek telepedtek meg Tihanyban. A nyugati kereszténység ekkor a Cluny nevével fémjelzett bencés reformmozgalom hatása alatt állt. Bencés szerzetesek első közössége 996-ban létesült Szentmártonhegyén (Pannonhalmán). István további kolostorokat is alapított( Bakonybél, Pécsvárad, Zalavár, Zoborhegy), s a kolostorok alapításában követték utódai is, András(Tihany), Béla(Szekszárd), László(Somogyvár). István tíz püspökséget, köztük két érsekséget alapított. A kor szellemi kultúrájában az egyház monopóliuma érvényesült. Az egyház monopolizálta az oktatást is: öt káptalani iskolát alapítottak. A magasabb beosztású papokat a kolostori iskolák nevelték. A papság nem nélkülözhette a könyvet. A XII. század nagy fejlődést mutat: meggyorsult a könyvmásolás A kor legdíszesebb kódexe a Csatári biblia. Könyvkultúránk fejlődését mutatja a Pray-kódex-ez őrizte meg a Halotti beszédet, amely az első magyar nyelvű dokumentum.  De voltak eredeti művek is. Az első magyarországi literátor a XI. századi Mór püspök volt. A Zoborhegy két remetéjének, a lengyel Zoárdnak és Benedeknek az életét írta meg. A legendák első, rövidebb változatai még reális képet rajzolnak hősükről, a későbbi teljesebbek, az egyház pillanatnyi érdekei szerint módosultak. Később kialakult az évkönyv(annales), és a krónika, valamint a gesta, amely a történelem mozzanatait szélesebben ábrázolta. A XI. Századi ősgesta a magyarok életéről, a honfoglalásról és az államalapításról számolhatott be. Mindezek latin nyelvűek voltak.  Az írástudatlanoknak is érthető eszközei: a képzőművészet alkotásai, a zene, az iparművészet. István utolsó éveit az a gond keserítette meg, kire hagyhatja az általa alapított keresztény királyságot. István nővére, valamint Orseolo Pétert tette meg örökösévé. Vazul, akit törvényesen megilletett volna a trón, ezért merényletre készült, ami kudarcba fulladt, István megvakítatta Vazult. 1038 augusztus 15-én meghalt István, ezzel nehéz évek következtek.

A magyarországi középkori kultúra virágkora A hazai feudalizmus alapja, a királyi birtok, 1200 körül felbomlott. A meghatározó szerepet az egyházi és a világi nagybirtok vette át. Velük szemben a királyság igyekezett megszilárdítani központi hatalmát, de ez csak átmeneti sikereket hozott. A nemesség a volt ősfoglalókból, a királyi szolgáknak(serviens regis) nevezett adománybirtokosokból és a volt várjobbágyokból kezdett a XIII. század elején osztállyá formálódni. Az Aranybulla(1222) voltaképpen a serviensek kiváltságlevele, s a nemesség a szolgabírói intézmény létrehozásával kezdte meg a széthulló királyi megye helyén a nemesi megye kialakítását. A királyi hatalom gyengülése miatt azonban a bárók szolgálatára kényszerültek. Kialakult a hűbéri függés magyar változata, a familiaritás. A nemesség renddé szerveződése I. Lajos idején indult meg. A XIII. századra a szolgarendűek(servi) és a szabad állapotú parasztság közt elmosódtak e különbségek. Megindult az egységes jobbágyi osztály kialakulása. E kor szülte a városi polgári rendet is. Mezővárosok keletkeztek. Lakosságuk földművelő, de volt több-kevesebb iparuk is. Jellemzőjük a szűkebb, vagy szélesebb körű önkormányzat. Az árutermelő, lakóinak teljes polgári szabadságot biztosító, városfallal védett város neve a periódus végén civitas, a városfallal nem övezett, a földesúri előjogokkal korlátozott településeké oppidium. Fejlődésükre kedvezően hatott, ha megkapták az áru megállítás és az útkényszer jogát. E fejlődésnek a termelőerők fokozódó kibontakozása és az anyagi kultúra növekedése biztosított alapot. A kultúrtáj tovább terjedt a folyóvölgyeken át a magasabb, erdős hegyvidékek irányába. A még meg nem szállt erdős, mocsaras vidékeken az újonnan betelepült francia szerzetesrendek(ciszterciták, premontreiek) kolostorai szinte mintagazdálkodásoknak számítottak. Mezőgazdaságunk nem sokkal maradt el a nyugati mögött. Ellátta a lakosságot, sőt piacra is termelt. Általánossá vált a háromnyomásos gazdálkodás. Virágzott az állattenyésztés. A szellemi kultúrában szembetűnő az írásbeliség terjedése. Ez összefügg az iskolaügy fejlődésével. Változatlanul vezető szerepet játszott, de már a kor által módosított tartalommal, az egyházi műveltség. Mellette kibontakozott a lovagi kultúra. A kor nagy stílusváltás periódusa. A XIII. század derekán, nagyjából a tatárjárás után, a romantikát a gótika váltotta fel. De a román nem túlfinomodással hanyatlott le, hanem szinte belenőtt a gótikába. A legszámottevőbb az egyházi-vallási kultúra. A kolostorokban és a káptalanokban termelődött ki az a feudális-vallásos műveltség, amelyet az egyház terjeszt a tömegeknek. Az egyház hatalma fenntartására új szervezeteket hozott létre. Az új szerzetesrendek Magyarországon is megtelepedtek. Így a francia  eredetű karthauziak(1084), a mezőgazdasági kultúra és az építészet emelésében egyaránt érdemeket szerzett ciszterek(1142) és a premontreiek(1130). A XIII. században alakult az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosoké. A városi fejlődés váltja ki az olyan szerzetesrendek alapítását, amelyek nem félrehúzódva, birtokaikból, hanem a városban munkából, vagy koldulásból élnek. Ilyenek a ferencrendiek és a domonkosok. A női rendek közül a begina-mozgalom legjelesebb zárdája a Nyulak szigetén(Margitsziget) alakult. A kolostorokban általában fejlődött az írásbeliség, meghonosodtak a könyvtárak. Az építészetben a ciszterciek nyugatról hozott szakismeretei hoztak fejlődést. A francia románika és a burgundi gótikát hozták magukkal. A burgundi gótika hatását tükrözi a gyulafehérvári székesegyház. Főúri. Nemzetségi alapítású kolostoraink közül a legreprezentatívabbak az ún. lébényi típushoz tartoznak (Lébény, Ják, Zsámbék, Türje). Románkori plasztikánk a jáki kőfaragó műhely alkotásaiban tetőzött, hatása a közeli falvakon(Csempeszkopács, Sopronhorpács) messze túl is jelentkezik. A kőben szegény Alföldön mázas égetett téglával építettek. Az egyszerűbb falusi templomok a korban kedvelt centrális megoldással épültek(Ják, Szt. Jakab kápolna, Pápóc, Kállósd). Különálló a ciszterciek rendi szabályokkal meghatározott, puritánságra törekvő építészete. Törekvéseiket legragyogóbban bélapátfalvi templomukban(1232) valósították meg. A francia kulturális hatás megmutatkozott könyvkultúránkban is. Előtérbe került a francia koragótikus írásgyakorlat. Az írás, mint hitelesítő tényező iránt növekvő igény nemcsak a királyi kancellária létrehozásában nyilvánult meg, hanem növelte a káptalani és a konventi hiteles helyek jelentőségét is. A vallási-egyházi kultúra a művészetekben a tatárjárás után a francia hatás primátusát tükröző gótika jegyében öltött testet. A templomépítésben a kezdeményező szerepet a városi polgárság vette át.