Kiegyezés

A kiegyezés feltételeinek kétoldalú megérlelődése, a kiegyezés folyamata, a rendszer működése és értékelése

1849-ben a szabadságharc bukását nagy megtorlás követte (Haynau rémuralma: Batthyány Lajos és az aradi 13 kivégzése stb). Azonban a nemzetközi tiltakozás hatására 1850-ben Ferenc József császár meneszti Haynaut és katonai diktatúráját Alexander Bach belügyminiszter rendszere váltja fel.

I. A Bach-rendszer jellemzői

-     A birodalom tartományait autonómia nélküli közigazgatási egységekként kezelte (Mo.-ról újra leválasztották Erdélyt, Szerb Vajdaságot, Horvátországot). A megmaradt országot 5 kerületre osztották.

-     Megszüntették a belső vámhatárt és az osztrák adórendszert vezették be Mo-n is (ez jelentősen növelte az adókat).

-     A közoktatást egységesítették, a bir. egész területén a német nyelvet szorgalmazták, nyílt germanizálás folyt. (Ez a nemzetiségeket is sújtotta, akik "azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül".)

-     Ugyanakkor fejlődést is hozott (2000 km vasút, érettségi bevezetése, Tisza-szabályozás, malomépítés stb.) De alapvetően nem polgári, hanem retrográd rendszer (a jobbágyfelszabadítást a parasztság rovására megváltoztatják), ami a központosítással (egységes piac) az osztrák nagypolgárság érdekeit is szolgálja.

II. A magyarság válasza a Bach-rendszerre, politikai irányzatok

-     A bukás után rövid ideig aktív ellenállás, de nincs közvetlen haszna, csak az áldozatok száma nőtt. (pl. Noszlopy Gáspár, May János)

-     Ókonzervatívok (Jósika Samu, Apponyi Albert, Dessewffy Emil) a 47-es állapotokhoz és a nemesi alkotmányhoz nyúlnának vissza (részleges önkormányzat Mo-nak). Ők állnak legközelebb az udvarhoz, de az udvarnak az ő elképzelésük is sok.

-     Passzív ellenállás hívei: ide tartozott a birt. nemesség nagy része. Bár gazdaságilag nehéz helyzetbe kerültek, kitartottak az áprilisi törvények mellett (ebből 1865-ig nem engednek), nem vállaltak hivatalt, csak erőszakkal lehetett tőlük behajtani az adót és szűk körben kegyelettel ápolták a forradalom emlékét. Ugyanakkor többségük nem akart teljesen elszakadni a Monarchiától (ápr. törv.)

Vezetőik:

-     báró Kémény Zsigmond: a forr-ban a Békepárt tagja, 1850-ben jelenik meg a Forradalom után c. röpirata, amelyben:a Mon. léte kell az európai egyensúlyhoz, így függetlenséget a külföld nem támogatná, tehát a forr-at el kell kerülni.

-     báró Eötvös József: a Batthyány-kormány vallás- és közoktatási minisztere, aki a forr. radikalizálódásakor visszavonul a politikától. Az 50-es években írt műveiben (pl. A XIX. század uralkodó eszméi és hatásuk a társ.-ra) Mo. Mon-beli önállósága és a Mon. alkotmányos átalakítása mellett száll síkra. (Így méltó ellenfele lenne a cári abszolutizmusnak.)

-     Arany János:a forr. után visszavonul, de ápolja halott barátjának és a forr-nak az emlékét (Letészem a lantot, Emléklapra). Nem vállalja a Ferenc Józsefet dicsőítő vers megírását, helyette megírja A walesi bárdokat.

-     Deák Ferenc: a 40-es években az ellenzék egyik vezetője, 1848-ban aktív politikus, de 1849-ben (a radikalizálódáskor) visszavonul a pol-tól. A szab.harc után birtokát eladva a pesti Angol királynő szállodába költözött, ahol a passzív ellenállás vezére lett, baráti beszélgetésekben fejtette ki nézeteit ("a nemzet prókátora").

Kossuth-emigráció: Kossuth először Vidinben, majd Kütahyában (Töröko.) kap menedéket, aztán 1851-ben egy am. hadihajón Angliába, majd az USA-ba megy. Ő (és az emigráció többi tagja) a Mon-tól független polgári Mo. híve, ezt népszerűsíti külföldön, kihasználva a magyarok iránti rokonszenvet. (am. kongresszus is fogadja.) Pénzt is gyűjt, és népszerűsíti a "beavatkozás a be nem avatkozásért" elvét (egy új szab.harc esetén a világ szabad országai akadályozzák meg a reakciós hatalmak támadását) Vár a nemzetközi helyzet kedvező alakulására.

III. A Bach-rendszer bukásának külső és belső okai

-     pénzügyi okok: Mo. megszállása a passzív ellenállás miatt nagy kiadást jelentett, államcsőd fenyegetett, újabb kölcsönöket viszont nem vehetett fel a Mon.

-     Mo-n felkelés fenyegetett, ezt erősítette Széchenyi is, amikor névtelenül megjelentette a Bach-rendszert bíráló "Egy pillantás a névtelen Visszapillantásra" c. röpiratát (ez válasz Bachnak a saját rendszerét dicsőítő "Rückblick" c. írására). A kéziratot titkáránál megtalálták, ezért félve, hogy megtorlásul elmegyógyintézetbe szállítják, 1860-ban öngyilkos lett.

-     külpolitikai okok: 1859-ben Ausztria (belső bajairól a figyelmet elterelendő) hadat üzent az olasz egységért küzdő Piemontnak. Erre az emigráció (Kossuth, Klapka György, Teleki László vezetésével) megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (emigráns kormány). III. Napóleon megígérte, hogy francia csapatok vonulnak be Mo-ra. A szab.harc kirobbantására magyar légió alakult a fr. seregben. Az emigráció tárgyalásokat folytatott Szerbiával és Romániával is. Azonban Napóleon a solferinói győzelmet követően, magyarokat és olaszokat becsapva fegyverszünetet kötött Ausztriával (Villafranca). Kiderült, hogy a nagyhatalmi pol. a nemzeti mozgalmakat csak eszköznek tekinti, és le kell mondani a Habsburg-bir. közeli felbomlásáról. Ugyanakkor a békében Ausztria területeket (Lombardia) vesztett, tehát meggyengült.

IV. Bach menesztése, Októberi Diploma, Februári Pátens

A vereség és a belső gondok miatt menesztették Bachot (1859), a centralizáló abszolutizmus megbukott. F.J. változtatott a taktikán, egyes rétegekre (többek között a magyar konzervatívokra) támaszkodva átalakította a bir.-at.

Októberi Diploma (1860 okt.)

-     kibővítette az egyes országok jogait, Mo. is egyes önkorm. jogokat visszaszerzett.

-     kilátásba helyezte az ogy. (1849 óta nem volt összehívva) összehívását (persze csak a megcsonkított ter.-ről)

A magyar közvélemény nagy többsége elutasítja az októberi diplomát (ezt az 1847-es alapú rendezést) és a konzervatívok alkuját, ezért a császár újabb fordulatra szánta el magát: kiadta a Februári Pátenst (1861 febr.)

-     alkotmányos centralista elképzelés: a bir.-at központosítja, de alkotmányos alapon, azaz a helyi ogy.-k fölé egy kétkamarás bir.-i ogy.-t helyezne, ahova minden nemzetiség eljuttatná számarányának megfelelően képviselőit.

-     így a 343 tagú bir.-gyűlésben 85 magyarországi lenne, tehát Mo. ki lenne szolgáltatva az osztrák tartományoknak, és az önállóság feladását jelentené.

V. Az 1861-es országgyűlés

-     J. áprilisra összehívta az ogy-t, hogy elküldjék a bir.-i parlamentbe a képviselőket, de az ogy. szinte egyöntetűen (a felpezsdült sajtó és közvélemény támogatásával) elutasította a pátenst és 48-as alapokra helyezkedett. Az elutasítók között két párt (annak alapján, hogy milyen formában akarták köyölni az elutasítást)

-     Felirati Párt: (vezetője Deák Ferenc) ők a szokásos, királynak intézett feliratban akarták közölni F. J.-vel az elutasítást. Tehát elfogadták a császárt magyar kir.-nak, mert meg akarták kezdeni a tárgyalásokat az udvarral.

-     Határozati Párt: (vezető Teleki László, aki nemrég tért haza az emigrációból; ill. ekkor még Tisza Kálmán is) ők nem tekintik m. kir.-nak F.J.-et (hiszen 1848-ban az ogy. ezt nem fogadta el). Bár nem mondhatták ki, azért nem akartak tárgyalni, mert a teljes függetlenséget akarták.

-     Az ogy.-en a Hat. Párt alkotta a többséget, de Teleki keserűen tapasztalta, hogy pártjának egyes vezetői nem támogatják, ezért a döntő szavazás előtt öngyilkos lett. Ezután a Felirati Párt 3 szavazattal győzött.

-     Az uralkodó azonban Deák feltételeit (perszonálunió, alkotmányosság) sem fogadja el, 1861 aug-ban berekeszti az ogy.-t. Újra kat. kormányzás, önkényuralom következett Schmerling-provizórium), amit a miniszterelnök (Schmerling) maga is átmenetinek tartott. (Azt gondolta, Deák végül elfogadja a febr. pátenst.) A magyar birt. oszt. azonban várt (passzív ellenállás), de felmerült bennük, hogy meddig várjanak.

VI. A kiegyezés megérlelődése Mo-n

-     birtokosok egyre nagyobb adósságot halmoztak fel, kicsúszott lábuk alól a talaj

-     a felnövekvő új generáció türelmetlen, várja, hogy pol. képességeit bizonyítsa

-     külpol. helyzet: a lengyel felkelés tragikus vége (1863). Egyre többekben merül fel, megállhat-e Mo. Ausztria és Oroszország között egyedül. Ráadásul Deák úgy látja, hogy az elkövetkező időben nem tör ki Mo. számára előnyös konfliktus (Bismarck sem kívánja felbomlasztani a bir.-at, tehát jelentős segítség nem várható) Tehát a külpol. helyzet nem előnyös a függetlenség megvalósítására.

-     az emigráció (Kossuth és Klapka) Dunai Konföderáció-tervezete (1862): látják, hogy Mo.-nak szövetségeseket kell találnia Ausztria és Oroszo. között. Szövetségesek lehetnének: Horváto., Szerbia, Románia. Együtt 30 milliós állam, közös külügy, hadügy, vámpol. és a pénzügyek egy része (ezeket egy, váltakozó székhelyű tanács intézné). A terv még nem szakít a tört.-i Mo-gal, de a közvélemény szemében így is felháborító, az ur. oszt. a szomszéd népekkel nem akar egyezkedni. Paradox módon épp erősíti az Ausztriához való közeledést (amivel szemben alternatívát akart mutatni.)

VII. A kiegyezés megérlelődése az udvarban

-     fenyeget a pénzügyi csőd

-     félnek egy porosz-osztrák háborútól

VIII. Deák húsvéti cikke és a kiegyezés

-     Mindkét félnél megérlelődtek a feltételek, 1864 végén titkos tárgyalások, majd Húsvéti cikk a Pesti Naplóban (1865 húsvét): "Készek leszünk mindenkor saját törvényeinket a bir. biztonságával összhangba hozni." Azaz egyes 48-as törvényeket felad, és olyan rendezést helyez kilátásba, amely az önállóság egy részének feladásával Bécs számára is elfogadható.

-     A konkrét elképzeléseket ősszel hozta Deák nyilvánosságra. Közben az udvarban is nyertek a megegyezést keresők: menesztették Schmerlinget és dec-re összehívták az ogy-t.  Itt Deák hívei már jelentős többségben voltak (kis függetlenségpárti (Madarász József vezetésével) és perszonáluniópárti ellenzék). Az ogy. bizottságot választott a rendezésre.

-     Az eseményeket felgyorsította a porosz-osztrák háborúban a königgrätzi csatavesztés, ami miatt Ausztria kiszorult az egységből. Ausztria engedékenyebb lett, Deák eredeti ajánlatát fenntartotta.

-     Végül a titkos tárgyalások után a m. parl az 1867. évi XII. tv-nyel elfogadta a kiegyezést, 1867 febr-ban gróf Andrássy Gyulát (1848-as huszártisztet és Kossuth diplomatáját, akit 1851-ben távollétében halálra ítéltek) kinevezték min.elnöknek. Júniusban nagy pompával kir-lyá koronázták Ferenc Józsefet, ezzel törvényes kir. lett. Dec-ben a bir. nyugati részét kormányzó Reichstag is elfogadta a kiegyezést, ezzel kezdetét vette a dualizmus kora. Az új államalakulat neve: Osztrák-Magyar Monarchia.

IX. A dualista rendszer működése (alapja a pragmatica sanctio))

-     két, teljesen egyenrangú állam: a tört-i Mo. Horváto.-gal és Erdéllyel is, ill. a "lajtántúli", nyugati ter-ek. Mindegyikben önálló parl. és neki felelős korm. volt, akik a legtöbb belügyben önállóan intézkedtek.

-     a két bir.fél belső szerkezete

-     lajtántúli ter-ek : 17 tartomány, akiknek ügyeit, bizonyos autonómiával a tartománygyűlések intézik

-     Mo.: újra egységes állam lett, csak Ho-nak volt (az 1868-as horvát kiegyezés alapján) -tartománygyűlése, sőt önálló horvát minisztérium is működött Pesten. A területi igazgatás kisebb egységeit az önkormányzattal rendelkező megyék és városok alkották.

-     közös ügyek: külügy, hadügy és az ezek fedezetéül szolgáló pénzügy

-     ezeket Bécsben közös minisztériumok intézik

-     a közös min-okat a parl-ek által választott (60-60 fős) delegációk ellenőrzik, akik külön üléseznek (hogy ne legyen közös parl.). Ha egymás után háromszor nem születik egyezség, akkor együtt tanácskoznak.

-     a külügyben nagyon közösek az érdekek (Balkán miatt), ezért lehet Andrássy később külügymin.

-     a hadügyben fennmaradtak F.J. ur-i jogai. Csak a létszám, újoncozás, hadkiegészítés a parl-ek feladata, a vezénylet F.J.-é. A hadsereg a bir. egybentartásának biztosítéka, az ur. legfőbb támasza. (K.u.k.=császári és királyi). A hadsereg miatt a belügyi önállóság is csorbul.

-     gazd-i kiegyezés a pol. kiegyezés mellett (ezt 10 évenként meg kell újítani): a pénzrendszer, mértékrendszer közös, egységes vámterület, munkaerő és tőke szabadon áramolhat. A gazdasági ügyek "közös érdekűek", Bécs és Budapest saját hatáskörben intézkedik.

X. A kiegyezés értékelése

-     Cassandra-levél: az akkori bírálatok közül kiemelkedett Kossuth, Deákhoz 1867 májusában írt nyílt levele (Cassandra: mondabeli jósnő, akinek később minden jóslata bevált, bár nem hittek neki). Úgy véli, a porosz-osztrák háborúnál lett volna esély a függetlenségre. A kiegyezéssel feladták a nemzet elidegeníthetetlen jogait, a közös ügyek olyan ellenőrzés alá kerültek, ami a török óta szembenáll a m. függetlenséggel. Egy felbomlásra ítélt bir-mal kötöttünk szöv-et, ami felbomlásával minket is maga alá temet.

-     a kiegyezés támogatóinak érvei:

-     1526 óta léteznek közös ügyek, de ezt csak mostantól fogják közösen intézni.

-     Bécs végre elismerte, hogy az 1804-ben felvett császári cím csak Ausztriát illeti, Mo-n a m. törvények és az örökletes m. királyság révén uralkodik.

-     a nemzetközi helyzet nem kedvez az önállóságnak, a nagyhatalmaknak szükségük van a Monarchiára.

-     Mo. az oroszok és osztrákok között nem tud megállni a saját lábán megállni.

Összességében a kiegyezés reális kompromisszumnak tekinthető a magyar és az osztrák ur. réteg között. Nagy gazd-i fejlődés (közlekedés, hitelélet, iparfejl.) és nyugodt fél évszázad következett. Azonban a rendszer nem volt fejlődőképes, megmerevedett (nem tudott mit kezdeni pl. a többi 9, hátrányba került nemzetiség öntudatra ébredésével), néhány évtized után anakronisztikussá tette Mo. társ-i berendezkedését. Az alakulat bukása vezetett a tört-i Mo. megszűnéséhez és a trianoni tragédiához .(hozzá voltunk kötve a birodalomhoz)