Guillaume Apollinaire
(1880-1918)
Guillaume Apollinaire (gijóm
apolliner) költészetét az újítás
és a
hagyományôrzés egysége jellemzi. Érezte, hogy
a
szimbolista
költészet eszközei már nem
alkalmasak a kialakuló új
világ
megszólaltatására, az
ember új világérzésének kifejezésére, ezért
szenvedélyesen kutatta
a költôi megújulás
lehetôségeit. Úttörésének
merészsége
mégsem jelentette a klasszikus költészet és a szimbolizmus
értékeinek megtagadását.
A szimbolistáktól azonban elválasztotta nagy
életszeretete, a
külvilág felé fordulása, bizalma a jövôben, a
technikai civilizációban.
Rómában született egy olasz katonatiszt és egy emigráns
lengyel nemes lányának törvénytelen
gyerekeként. Egy ideig
Párizsban hivatalnok volt, majd 1901-ben
nevelôi állást vállalt
egy Rajna menti kastélyban. Az itt töltött
egy év két jelentôs
élménnyel gazdagította: az egyik a rajnai táj
és népélet megismerése volt,
a
másik pedig reménytelen
romantikus szerelme az angol nevelônô,
Annie
Playden (eni pléjdn) iránt.
Visszatérve Párizsba bekapcsolódott az irodalmi életbe, és
hamarosan a párizsi művészvilág egyik
központi szereplôje
lett. Megismerkedett Picassóval és a modern
festészet több
képviselôjével, köztük
Marie Laurencin (mári
loranszen) festônôvel,
legnagyobb szerelmével. Kapcsolatuk öt évig
tartott,
1912-ben szakadt meg végleg. Apollinare az új
festészet, a kubizmus lelkes
híve és szószólója lett. Felvette a
kapcsolatot az
olasz futuristákkal is.
1914-ben önként jelentkezett
katonának, úgy élte át a háborút, mint
egy
izgalmas kalandot. 1916-ban egy gránátrepesz
átütötte a koponyáját, sebesülésének
következményei haláláig
elkísérték. Legyöngült szervezete a
spanyolnáthának már nem
tudott ellenállni.
Legjelentôsebb két verseskötete
a Szeszek (1913) és
a Kalligrammák
(1918).
Szeszek
A Szeszek c. kötetben tizenöt év alatt keletkezett
verseit gyűjtötte
össze. Ezek nagyrészt életének eseményeihez
kapcsolódnak, stílusuk szerint
pedig három réteget,
három fejlôdési szakaszt képviselnek: a korai
versek a
szimbolista hangulatlírát folytatják; a
rajnai versekben
a
költô az egyszerű dalformát kelti új életre, visszanyúlva
a francia
trubadúrok, Villon, a romantika, a német
Lied (líd; dal), Heine, Verlaine örökségéhez;
a versek
harmadik
csoportját a modern
szintézisre törekvô, kubista-szimultanista
szerkesztésű költemények képezik.
A
meglehetôsen heterogén összetételű kötetet egy jelentéktelennek látszó,
egyszerű újítás teszi egységessé:
az írásjelek elhagyása. Ezzel az eljárással
már mások is
kísérleteztek, de
Apollinaire volt az
elsô, aki egy
egész kötetben
következetesen alkalmazta. îgy az írásjelek
nem gátolják a versek melódiájának szabad
áramlását,
mintha mindegyik verset egyetlen dallam
lebegtetné,
egységes
hangulati-érzelmi
összefüggés jön létre
köztük. "A ritmus,
a
verssor
tagolása, ez az igazi központozás" - írja a költô, aki tudta
azt
is, hogy "a központozás
elhagyása rugalmasabbá teszi a szavak Iirai
jelentését" is,
azaz többértelműbbé teszi a verset,
gazdagítja jelentését.
A
Kikericsek(1902) valószínűleg még az Annie-versek
közé
tartozik. Oldott, kötetlen, szabad versépítés jellemzi. Az ôszi
rét
jelenségei,
események töredékes képekben
villannak fel a
szerelmi
motívummal együtt. A két
téma kölcsönösen idézi fel egymást,
kapcsolatuk szinte
álomszerű. A költô mintha az értelem
működésének kikapcsolásával jelenítene
meg
lelki tartalmakat, a külvilág jelenségei az
érzelmek tükörképének
tűnnek fel.
A
valóságos élmény a vers megejtô zenéjében szinte elpárlódik, és szabad,
részben a dallamtól is sugallt asszociációkba
oldódik.
A
méreg, megmérgezôdik, halnikészülô motívumsor általánosabb jelentést is
sugall: a világban méreg van, a
dolgok, az emberi élet szükségszerűen
romlanak és múlnak el.
1.
Milyen motívumokból épül fel a vers világa?
2.
Hogyan keveredik, hogyan olvad össze a két téma egy
homogén egésszé?
3. Hogyan éri el a költô, hogy a külvilág
jelenségei az érzelmi
élet
jelképeivé váljanak?
4.
Hogyan helyettesíti a költô a logikát analógiával?
5. Mibôl adódik a versnek a sajátos melankolikus,
álmatag és elégikus
hangulata?
A
Mirabeau-hid (1912) a Marie Laurencinnel való
kapcsolat
megszakadása idejében született. A költô
bánatát, szomorúságát
sanzonszerű dalban oldja fel.
A
vers központi motívuma az idô múlása. A szerelmi
csalódás az elmúlás érzetét váltja ki, és
ennek fájdalma
lesz a költemény alaphangja. A híd alatt
áramló víz egyszerre jeleníti meg
az idô futását, a halál közeledését, a
szerelem elmúlását. Egyre ereôsebben
érezhetôvé válik
a búcsúzás hangulata is.
A költemény könnyen futó sorai a víz folyását is
érzékeltetik. A vers
zenéjének folyamatos áramlása
hangulati-érzelmi összefüggést teremt a
vers
motívumai, képei
között. A jelképeknek és a verszenének ez az
egysége
Apollinaire költészetének egyik
legjellegzetesebb vonása.
1. A vers 1912-ben ilyen formában jelent meg:
"A Mirabeau-hid alatt fut a Szajna.
S szerelmeink emléke mért zavar ma?
Mi volt az öröm ? Ráadás a jajra. "
(Vas István fordítása)
Miben tér el
ettôl a kötetben közölt változat? Mit
eredményezett a
változtatás?
2.
Hogyan mélyíti el a vers dalszerűségét a refrén?
3. A
verset nehéz más nyelvre lefordítani. Talán éppen
ezért
Apollinaire legtöbbször lefordított költeménye. Hasonlítsuk össze a
szöveggyűjteményünkben szereplô fordításokat!
Az
idô, a mulandóság központi motívuma a Szeszeknek.
A Búcsú című vers is ezt és a költô fájdalmát
szólaltatja meg.
1.
Próbáljuk megfogalmazni, mibôl fakad ennek a rövid, de
gazdag jelentésű versnek a varázsa!
2
Hogyan nyilatkozik meg benne Apollinaire idôszemlélete?
A
Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és
programadó
költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta
világszemlélet kifejezése.
A költô a régi világtól unottan
fordul el,
egykori hitét elvesztette, új
hitek, új lehetôségek után sóvárog.
A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó
séta. A
költô
ebben a keretben éli át felmerülô
emlékképekben
életének
elmúlt eseményeit, miközben
fantáziája abszurd látomásokba
ragadja. A költôi tudat idôben és térben
szabadon
csapong,
így a versben
egymás mellé kerülnek
egymástól távol esô
jelenségek: a modern élet, a technikai
civilizáció, a
nagyváros
motívumai keverednek a
múlt, a történelem,
a vallások és
mitológiák elemeivel, fantasztikus
álomképekkel.
A kubista festészethez bizonyos mértékig
hasonló módszer ez:
az
alkotás tárgyát a
művész elemeire bontja, és
ezeket az elemeket
valamennyi
oldalukról megelevenítve új
egységbe helyezi. Apollinaire is
szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus
látomásban egyesíti a széttört
világ darabjait, a külsô és
a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos
összefüggéseikben
tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet
folyamatában valóban
együtt
vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja
fel a verset, mint az életnek egy
jelenetét" - írja.
A nagy költemény elemeit az élet
"lángoló szesz"-ének, az új
mámorok átélésének heve, líraisága fogja
össze. A személyes
élményekhez
világnézeti kérdések kapcsolódnak,
a kor képének
rajza
történelemfilozófiai problémákat vet fel. A
költô a
vers nagy részében önmagához beszél, de az
önmegszólítást
idônként felváltja az elsô személyű elôadás.
1. a)
Kísérjük végig a költô térbeli mozgását egynapi kóborlása folyamán!
Milyen helyeken fordul meg, milyen valóságos
jelenségekkel találkozik?
b)
Hol helyezkednek el idôben és térben életének felidézett
vagy
a tudat mélyérôl felbukkanó élményei, emlékei,
eseményei? Milyen
érzésekkel van ezek iránt?
c)
Milyen irányban ragadják el fantasztikus képzettársításai?
2. Figyeljük meg, hogy a költeményben miként
kapcsolódnak egymáshoz,
hogyan érintkeznek, illetve ütköznek a régi
és
az új világ jelenségei, valamint a reális és
irreális elemek?
3. Keressünk példákat a groteszk látásmódra, a különnemű
elemek (pl.
fenséges és hétköznapi) egymás mellé
helyezésére!
4. Mire utalhat
az óceáni és
guineai fétiseknek Krisztussal
való
rokonítása?
5.
Mely sorok utalnak az Annie- és Marie-szerelemre?
6. Milyen szerepe van a versben
az önmegszólításnak és az egyes szám 1.
és 2. személyű elôadás váltogatásának?
7. Hasonlítsuk össze Apollinaire
Égövét Kassák "A ló meghal, a madarak
kirepülnek" c. költeményével!
Kalligrammák
A Kalligrammák (1918)
az 1912 és
1917 között írt
költeményeket
tartalmazza. A kötet darabjainak jó része a
harctéren született, nyomon követhetjük
bennük a költô
útját, mely a "háború csodái"-ért
való lelkesedéstôl a
lövészárkok borzalmaival való találkozásig
vezetett.
A kötet versei általában oldottabbak,
kötetlenebbek,
a költô tovább folytatja kísérletezését.
A
valóság újfajta megközelítésének igénye hívja létre
az ún. beszélgetés-verseit
(poéme-conversation). Ezekben a költô egyszerűen
lejegyzi
és versbe foglalja
azokat a mondatokat,
párbeszédeket,
beszédfoszlányokat,
amelyeket az utcán vagy kávéházi társaságban
hall: "Ez
nagyon finom palacsinta volt / A tartály
folyik / Fekete
rulha mint a körme / Ez teljesen ki van zárva
/ No látja
uram"
(Hétfô Rue Christine).
Ezek a társalgó-költemények már
a
szürrealizmus önműködô írásmódjának
elôhírnökei.
Apollinaire érdekes költôi kísérlete volt a kötet címét
adó
igazi képversek készítése. Ezekben régi ókori hagyományt újít fel: a
szavak
térbeli elhelyezésével vizuálisan is
megjeleníti a témát.
Úgy
gondolja, hogy ezzel az
eljárással a térbeli és az idôbeli művészetek
lehetôségeit
egyesítheti, és egy "vizuális
líraiság" létrehozásával új
hatásokat érhet el. A rajzvers új befogadói
magatartást
kíván: elôször mint képet érzékeljük, aztán
kezdjük olvasni.
Apollinaire legjobban sikerült képverse A megsebzett
galamb
és a szökôkút (1914), amelyben az elhagyott lányokat és a háborúba
vonult barátokat siratja el.
1.
Nézzük meg a képet! Mit ábrázol a három rész?
(A szavak elhelyezése galambot és szökôkutat
ábrázol.)
2.
Olvassuk el a szöveget! Mely soroknak nincs értelmük a rajz nélkül?
Olvasás közben vegyük figyelembe az alábbiakat:
A "hol vagytok" kérdés Villon Ballada tűnt
idôk szép asszonyairól
c.
versének visszatérô kérdéseire emlékeztet.
A
középsô rész sorai kétféle sonendben is olvashatók.
A zárósor szó
szerinti fordításban így szól:
"Kertek ahol vérzik
a
leander (babér rózsa) harcok virága ".
3. A
szöveg ismeretében határozzuk meg a rajz egyes részeinek jelentését!
(Gondoljunk az értelmezés többféle
lehetôségére is!)
4.
Melyik sor hordozza az utolsó rész központi tartalmát?
Értelmezzük ezt a sort!
5.
Milyen kapcsolat van a három rész, valamint a kép és a szöveg között?
6. Mi
a szerepe a felsorolásoknak, a sorok zenéjének?
7. Foglaljuk össze, hogyan jön létre a képversben az
összetett lírai
látomás!
8. A közvetlen jelentésen túl milyen mélyebb,
általánosabb közvetett
értelme lehet még a versnek?
Az új szellem és a költôk
1917-ben bemutatták a Teiresziász emlôi c. burleszk
bohózatot, amelyet a költô "szürrealista
drámának" nevezett. A szürrealista
jelzôt
így magyarázta az
elôszóban: "magához a
természethez kell
visszatérnünk -
ám nem oly módon, hogy másoljuk, akár a
fényképészek.
Az
ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy
csöppet sem hasonlitott a Iábhoz. Ezzel
szürrealizmust teremtett, anélkül,
hogy tudott volna róla. "
Ahogy az idézetbôl is látható, Apollinaire
számára a
szürrealizmus kifejezés csak annyit jelent,
hogy nem
szabad
a természetet szolgai módon utánozni, azt funkcionálisan át kell a
művésznek formálnia.
Az új
szellem és a költôk c. tanulmánya (1917) kiindulópontja lett az új
irodalmi
mozgalmaknak, elsôsorban a szürrealizmusnak. Az, új szellem"
az
abszolút
szabadság szelleme. Célja a
"szintetikus költemény".
Ez olyan,
mint az újság, "mely
egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönfélébb
témákat, fogja össze
a legtávolabbi országokat". A szabadság
a költészetben minden anyag korlát
nélküli
felvételéhez vezet, ". . . a leggazdagabb, a legkevésbé ismert
a
legbeláthatatlanabb birodalom a
képzelet." "Csak azt nevezhetjük
költônek,
aki
feltalál, aki teremt. . ., aki új
örömöket fedez fel, még ha ezeket
gyötrelmes is
elviselni." A
költônek meglepetésekre kell törekednie. "Az új szellem
a
meghökkentés
révén. . . különbözik minden elôzô művészeti
és irodalmi
mozgalomtól."
Utolsó nagy verse, a Kalligrammák záródarabja, az
Egy szép vörösesszôkéhez (1918) összegzô ars
poetica.
A hagyománynak és a modernségnek az egységét,
egyensúlyát hirdeti meg benne: "Elítélem
a hagyomány
s a lelemény e hosszú vad vitáját / A Kaland
és a Rend
pörpatvarát." Ez a
hagyományôrzô modernség Apollinaire egész
életművét
jellemzi.
1. Hogyan újult
meg Apollinaire kölcészetében a költôi
tartalom, a
tematika, az érzésvilág?
2.
Foglaljuk össze, hogy Apollinaire milyen költôi újításokat alkalmazott
a bonyolult és sokrétű valóság kifejezésére!
3. "Ha az embernek nincs
elég ihlete, elég, ha bármit leir,
ami eszébe
jut.
vagy ami a
szeme elé bukkan
- azután elôrenyomul,
engedve a
képzettársitások szabad csapongásának."
Hogyan folytatták a szürrealisták
Apollinaire fenti sorokban felvillanó
ötletét? Milyen kezdeményezéseit folytatták
még?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése