Honore
de Balzac (1799-1850) Tours-ban született, õsi, paraszti családban (a nemesi
de-szócskát önkényesen tették a nevük elé). Párizsba megy, azzal a szándékkal,
hogy meghódítja a várost. Különbözõ álneveken kb. 30 regényt ír, de ezek csak
bevezetõ-munkák. Sok adósságot csinál, ezeket haláláig fizeti - megtanulja,
hogy a társadalom fõ mozgatóereje a pénz. Visszatér az irodalomhoz, és írásba
fog. Évente 5-6 regény ír. Mikor kezd anyagilag helyrejönni, elvesz egy
grófnõt, de hamarosan meghal.
1830-ban írja „nagy” regényit, melyekben a francia
társadalom egészét akarja bemutatni. 1834-ben írja meg a Goriot apót, és megfogalmazódik benne a gondolat: regényciklust fog
írni. (Emberi színjáték - az Isteni színjáték a középkor enciklopédiája volt,
ezzel a jelenkor enciklopédiáját akarja megalkotni.) Több, mint 90 regénybõl
áll, önállóan is megállnak, de össze is kapcsolhatóak. Hõsei a pénz és a
hatalomvágy megszállotjai - bármely társadalmi rétegben.
A Goriot apó indítja az Emberi színjátékot, ez adja a
regényfolyam alapját. A cselekmény Párizsban játszódik, átfogó képet ad a
párizsi társadalom tagoltságáról. Elõkelõ estélyek - nemesek, panziók -
lesüllyedt polgárok, diákok, özvegyek, bûnözõk... Vauquer - né panziója a fõ
színhely, itt él Goriot apó, akinek a lányai azért küszködnek, hogy elõkelõ
társaságba kerüljenek. A panzió világa nyitott (- a nemességé zárt),a
nyomorgótól a viszonylag gazdagig mindenki megtalálható itt. A regény a korai
realizmushoz tartozik, még vannak benne romantikus elemek, fontos eszköze az
aprólékos leírás. Ezek néha fárasztóan hatnak, de a környezet meghatározó.
A regény cselekménye lineáris, romantikus
cselekménybonyolítás, váratlan fordulatok, rejtélyek... az ezek mögötti okokat késleltetve
fedi fel. Éles szembeállítások, nagy összeütközések (Goriot apó, szegénység -
lányai, gazdagság). A cselekmény egyszerre több szálon indul el, mindig másik a
vezetõ szál. Kezdetben az sem derül ki, hogy ki a fõszereplõ. Két titokzatos
szereplõ van: Goriot apó és Vautrin.
Goriot apó valaha gazdag ember volt, aki elszegényedett
(egyre följebb költözött a panzióban, egyre rosszabbul öltözködött...).
Bizalmatlanság veszi körül, nem tudnak róla szinte semmit. Kitalálják, hogy egy
öreg kéjenc, akihez csinos hölgyek járnak. Késõbb derül ki életének korábbi
szakasza. Szorgalmának, üzleti tehetségének köszönhette gazdagságát, egyetlen
szenvedélye a lányai iránt érzett szeretete ( a felesége iránt érzett is a
lányokra hárul a halála után). A lányait kiházasítja, akik fenn akarnak maradni
az arisztokrata társadalomban, de ehhez sok pénzre van szükségük, amit az
apjukból húznak ki, aki feláldozza magát értük. A túlzott szeretet romantikus
vonás - Balzac szerint itt az élet fõ mozgatója nem a pénz, hanem az érzelmek.
Az önfeláldozás csak egyirányú, minél kevesebb pénze van, annál kevésbé
törõdnek vele, lányai érzelmei mögött a pénz áll. Goriot irodalmi típus:
hálátlan gyerekek, meg nem térülõ szeretet... Elkényeztette a lányait, nem
tanította meg õket arra, hogy szeretni tudjanak. Sokáig nem veszi észre, hogy
kihasználják, csak halálakor fogalmazza meg csalódását. A monológ végén újra
felülkerekedik benne a vak szeretet (amikor Rastignac megpróbálja elhozni
õket). Egysíkú jellem, végletes tulajdonságokkal rendelkezik, valószerûtlen
figura. Leányai nem egyszerûen szívtelenek, kegyetlenségük nem kirívó - a
társadalmi helyzetük kényszeríti õket rá.
Rastignac is tipikus figura, az õ számára Goriot élete
tanulságos - ha valaki az érzelmei rabja, akkor az rajtaveszt; ha õ jutni akar
valamire, akkor felednie kell az érzelmeit. Goriotnál összetettebb jellem,
vívódó, ellentmondásos figura, övé a fõszerep. Az õ szemszögébõl látjuk az
eseményeket - a regény központi gondolata az érvényesüléséért folyó harc. A
történet kezdetén szerény körülmények között élõ diák, akinek nemesi gyökerei
vannak, de elszegényedtek, családja vidéken él. A rokoni kapcsolatok megnyitják
számára az elõkelõ párizsi szalonokat - a nagyvilági életmód lenyûgözi.
Magabiztos, kész arra, hogy megvívjon azért, hogy magasra törjön. Fel akar
emelkedni, de ennek feltétele a pénz - ezt a hugaitól, anyjától szerzi meg.
Felhagy a tanulmányaival, a párizsi aranyifjak könnyelmû életét éli. De
vívódik, szégyelli magát, hogy elszedte a családjától a pénzt. Az anyja
figyelmezteti, hogy nem annak kell mutatnia magát ezekben a körökben, aki
valójában; de õ egyre beljebb kerül a szalonokba. Sokáig megõrzi a tisztaságát,
ápolja Goriot-t, beleszeret Delphine-be... Látva Goriot sorsát kifakad a
társadalom ellen: önzõ, gonosz világnak látja. De érzésein felülkerekedik a
becsvágy.
Dilemmáját Beauséant-né és Vautrin segít eldönteni.
Beauséant-né szerint elõkelõ szeretõt kell találnia, és azt kihasználnia. Igazi
érzéseit el kell titkolnia, mert különben elvész (erre õ maga a példa).
Vautrin titokzatos alakja a regénynek, szökött fegyenc,
alvilági figura, akinek megvan a jól kidolgozott elmélete az érvényesüléshez.
Becstelen üzletet ajánl Rastignac-nak, amelybõl mindkettõjüknek haszna
származnék. Meg akarja rontani az ifjút, hogy elkárhozzon a felemelkedés rögös
útján. Szerinte szolíd munkával, becsületes úton nem lehet meggazdagodni
(önigazolás). Az arisztokrata társadalom bûneit is bemutatja. Az elõkelõ
arisztokrácia és az alvilág erkölcsei nem különböznek.
Rastignac leszûri a következtetést: aki gazdag az erényes
- a pénz irányít mindent. Goriot halálakor leszámol az erkölcsi kételyeivel, és
vállalja, hogy befussa azt a pályát, amit Vautrin és Beauséant-né mutatott.
Elfogadja az érvényesülési szabályokat, a magabiztos hang azt mutatja, hogy ez
sikerül neki. A befejezés szomorú: egy alapjábanvéve becsületes ember erkölcsi
megsemmisülését mutatja. Az érvényesülésnek nincs más módja, csak ez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése