google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 9., vasárnap

Röviden a Kuruc kor költészetéről


              
               Rövíden a Kuruc kor költészetéröl.

magyar barokk-kuruc kor költészete

A vitézi költészet Zrínyi fellépésével egy idôben új virágzásnak indult, s a törökellenes gyűlölet mellett késôbb egyre inkább hangot kapott benne a Habsburg-terjeszkedés elleni tiltakozás is. A 17. század 70-es éveitôl a 18. század közepéig tartó korszak történelmi-társadalmi eseményeit végigkísérte egy meglehetôsen bô áradású, fôként névtelen szerzôktôl származó, kéziratos énekeskönyvekben terjedô és fennmaradó, rendkívül változatos műfajokat létrehozó költészet. Néhány alkotása folklorizálódott, és népköltészeti termékként jegyezték fel. A névtelen szerzôk többsége valószínűleg deákos műveltségű ember lehetett: iskolamester, protestáns prédikátor, diák. Tulajdonképpen vándorló költészet volt ez: szövegei módosultak, sokszor torzultak is a szájról szájra, kódexbôl kódexbe vándorlás során, s ezt fôleg a versek kompozíciós rendje sínylette meg.
A Wesselényi-féle összeesküvéssel, az elsô kuruc támadásokkal és Thököly szabadságharcával kapcsolatban megjelentek a Habsburg-elnyomók ellen nyíltan agitáló, németellenes kuruc költemények. Mivel a Habsburgok kíméletlenül üldözték a protestánsokat, a kuruc mozgalomnak és költészetnek kezdetben protestáns felekezeti jellege volt. A versek jelentékeny részét protestáns papok írták, de ezekben a vallásos színezetű alkotásokban is kifejezôdött a Bécs elleni harcos állásfoglalás.
A török kiűzéséig (1699-ig) állandóan születtek újabb törökellenes vitézi énekek, késôbb azonban ezek összeolvadtak a kuruc költészettel, mint ahogy a volt végvári katonák is többnyire kurucokká lettek. A kuruc vitézi költészet a Rákóczi-szabadságharc éveiben bontakozott ki a leggazdagabban. Két ága van e kor költôi termésének: az egyikben a gyôzelem és reménység hangja zeng, a másikban a vereség és a kiábrándulás fájdalma szólal meg.
A kezdeti kuruc lelkesedés teremtette meg a vitézek táncdalait. Ilyen a Csínom Palkó, mely a kuruc katonaélet képeinek laza sorozata. Ebbôl az énekbôl a vidám bizakodás, a gyôzelmi reménykedés s az ellenséget megvetô hetyke fölény árad. Az elsô négy versszak a táncba szólítás után az indulóban levô vitézek serkentése, majd tíz strófán keresztül a "darulábu, szarkaorru nyomorult németség" csúfolása következik (5-14.). Ez után a kurucok harci dicsôségének emléke szólal meg (15-21.), késôbb egy kuruc lovasroham képei elevenednek meg (22-25.). A 26. strófától a 34. versszakig a lovas és gyalogos vitézek dicséretérôl szól az ének, most már a horvát katonákkal is szembeállítva a kurucokat. Az utolsó szakaszok a labancokhoz húzó parasztok ellen izgatják a katonákat.
A szabadságharc bukásával a kuruc költészet nem szűnt meg, csak a vitézi líra hallgatott el. A kései kuruc költészet jellegzetes műfajai a bujdosóénekek és az ún. Rákóczi-kesergôk. Ez utóbbiak közé tartozik a Rákóczi-nóta. Valószínűleg a 18. század 30-as éveiben keletkezhetett, amikor a szabadságharc már múlttá vált. Erre utal a "magyarok híres vezéri" közt Ocskai László említése is, akit pedig annak idején éppen árulásáért végeztek ki, emlékét azonban már megtisztította az eltelt két-három évtized. Az ismeretlen szerzô a német katonai megszállás alatt sínylôdô magyar nép panaszát jajgatja el. A nemzet kifosztottságát, pusztulását mutatja be ritka költôi erôvel, a szenvedéseket sorolja fel, és a reménytelen jelennel szemben a szabadságharc dicsôséges emlékét idézi. Az utolsó versszak - késôbb keletkezhetett - imádság formájában kér segítséget a mennybéli Śrtól, hogy mentse meg a magyarságot a csúf, rút ellenségtôl. A költemény jajongó siralomjellegét nagymértékben fokozza a 15 soros strófákban tizenkétszer felcsendülô azonos rím monotóniája s a "jaj" indulatszó négy versszak kezdetén.
A Rákóczi-nóta jelentôsen hozzájárult a Habsburg-ellenes hangulat ébrentartásához, s a 18. század folyamán az elnyomott magyarság titkos himnuszává lett. A kuruc versek közül ez jelent meg elôször nyomtatásban: Erdélyi János adta ki 1849-ben.
Az žszi harmat után... kezdetű bujdosóének különbözô versek összeolvadásából keletkezett, s számos változatban, szembetűnô szövegromlással maradt ránk. Semmiféle olyan utalás nincs benne, mely kuruc versnek minôsítené, s homályban marad a bujdosás oka is. Éppen ez az idôtlensége, meghatározatlansága tette alkalmassá, hogy akár a hazafias, akár a szerelmi bánat s az örök búcsúzás kifejezôje legyen több nemzedék számára is. Valószínűleg a 17. század derekán készült, s adataink vannak arra, hogy Rákóczi kurucai is énekelték. A vers gazdag részletszépségekben. Különösen megragadó az intonáció: az idô kérlelhetetlen múlását az évszakok változásával érzékelteti, s a visszatartó kedves emlékek elfakulását, a távozni készülô lírai én borongós hangulatát a tél mindent beborító havával állítja párhuzamba.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése