google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 7., péntek

Zrínyi Miklós és a barokk


A BAROKK MŰVELTSÉG
ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI VESZEDELEM



A BAROKK MŰVELTSÉG

A XVII. sz. elején mindazokban a művészeti ágakban, amelyek Magyarországon vagy Erdélyben virágoznak, még a késő reneszánsz szemlélet érvényesül.
Az érett barokk képzőművészeti alkotások a század negyvenes éveiben jelennek meg.
A világ kaotikus: így látták a művészek a reneszánsz végén. A barokk viszont jól rendezett és hierarchikusan (alá- és fölérendeltség lépcsőzetességében) tagolt látomásban szemléltette a világot. A barokk áthatotta Európát, sőt a gyarmatosítók révén Latin-Amerikában is megjelent. Magyarországra a jezsuiták hozták el, de a XVII. sz. első felében még nem vált általánossá.
Érett formában Zrínyi lírai és epikus költészetében jelenik meg a magyar barokk. Eposzában világszínvonalút alkotott, idilljei és epigrammái új műfajokat vezetnek be, prózáiban pedig megfogalmazta a szétszaggatott és pusztulás felé rohanó ország önmagára eszmélésének és megmenekülésének tervét.
Zrínyi színvonalához mérten a többi műfajban nem épült ki teljes értékű alkotásokból álló választék. Gyöngyösi István költészete európai szempontból nézve igénytelen változata volt a barokk epikának. A líra egészen Faludi Ferenc költészetéig megrekedt. Faludi azonban már a barokk utáni irodalmi irányzat követője. A dráma megmaradt az alkalmi színjáték és az iskolai színjátszás színvonalán. Virágzott - Erdélyben - az emlékiratírás, melynek képviselői sokat átvettek a heroikus regény lélektani ábrázolásmódjából.
Nincs még egységesen elismert magyar irodalmi nyelv. A korszak elején még ki-ki a saját nyelvjárásában írt. A korszak kiemelkedő személyiségei fontos alkalmakkor használták még a francia nyelvet is.

ZRÍNYI MIKLÓS  (1620 - 1664)

Dalmát eredetű családja a XIV. sz.-ban kapta a Horvátországban fekvő Zrin várát, innen a családnév. Folyton harcoltak a törökkel. A Szigetvárnál elesett horvát bán, Zrínyi Miklós dédunokája a költő és hadvezér, aki Ozaly várában vagy Csáktornyán született 1620-ban. Hamar árvaságra jutott öccsével, Zrínyi Péterrel. Nevelését Pázmány Péter irányította. A grazi, bécsi és a nagyszombati egyetemen tanult, majd 1636-ban járt Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében. Rómában a pápa, VIII. Orbán is fogadta. 1637-től Csáktornyán élt. A dunántúli arisztokrata családból való Draskovitch Mária Eusebiát vette feleségül 1646-ban. Felesége korai halála után házasságot kötött 1652-ben Lőbl Máriával.
A harmincéves háború utolsó szakaszában harcolt a svédek, majd I. Rákóczi György ellen. A kényszerű testvérharc megérlelte benne a királyi Magyarország és Erdély összefogásának gondolatát. Fő műve, a Szigeti veszedelem 1645-46 telén született, de csak 1651-ben nyomtatta ki. 1647-ben horvát báni kinevezést kapott.
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, Zrínyi király-jelöltje, lengyelországi hadjáratával kihívta a török haragját, maga elesett. Ezek az események érlelték Zrínyi legmegrázóbb röpiratát: A török áfium ellen való orvosságot (1660-61). Ebben levonja a következtetést: a magyarnak önerejére kell támaszkodnia, másképp elpusztul.
Zrínyi sejtette, hogy döntő háború készül. 1663-ban a várt nagy hadjárat meg is indult, de iránya a Duna mellett vezetett Bécs felé. A bécsi hadvezetés kinevezte Zrínyit a magyar hadak fővezérévé. Ő megállította a török előrevonulást, mire le is váltották. A hadtörténetben világhírűvé vált a téli hadjárata, mely során felégette az eszéki hidat, elvágva a török utánpótlását. Szentgotthárdnál a török nagy vereséget szenvedett. 1664-es vasvári békében az udvar megalázó békét kötött. Zrínyi-Újvárt is átengedték a töröknek. A Habsurgokkal való szakítás kezdeményezője jó nemzetközi kapcsolatai és tekintélye révén Zrínyi volt. Ekkor következett be 1664. november 18-án a Csáktornya melletti kursaneci erdőben tragikus vadászbalesete, mely életébe került.

Szigeti veszedelem

Zrínyi eposza társa a XVI-XVII. sz.-ban létrejött műeposzoknak. A "műeposz" elnevezés szerint vannak a nép által költött, ún. "naiv" eposzok, pl.: a homéroszi eposz. Rokonai a germán népek mitológiája, a Nibelungen-ének vagy az ófrancia Roland-ének. Műeposznak tekintették ellenben azt, amelyet Vergilius alakított ki Homéroszt utánozva, és az európai újkorban létrejött valamennyi eposzt, melyek utánozzák az ősmintát. A naiv eposz közvetlenül ragadta meg a tárgyát, egy-egy nép küzdelmét a költészet eszközeivel, a műeposzok pedig ugyanezt tudatos költői művészettel.
Úgy tűnik, hogy akár a Don Quijote, akár Zrínyi kortársának Graciánnak allegorikus regénye, az El Criticón alkalmasabb az egyéni, a közösségi sors problémáinak az epikai jellegű felvetésére, mint a hősi eposz. Csakhogy a magyar nyelvű irodalomban az érvényes irodalomelméleti normák közé tartozott az, hogy a legmagasabb rendű műfaj az eposz. Ezt a tételt Arisztotelész nyomán értekezések tucatjai taglalták. Líraiság van Zrínyi eposzában, hiszen saját dédapja, a szigetvári Zrínyi Miklós halálát választotta költeménye tárgyául.
"A Zrínyiászban a veszély, mely a hon fölött lebeg, iszonyatos: de egy kis vár megtöri az ellen túlnyomó erejét. Ez alapvázlat teljes: megvan benne a kezdet, közép, vég, nem hiányzik a fordulat." /Arany/
A teljes nyomorúság, a pusztulást jósló széthullás kellős közepén megnő az egyéni önfeláldozás, a mártírokéhoz hasonló heroizmus szerepe Zrínyi élettervében is. Ezt vetíti vissza dédapja figurájában. A legnagyobb művészettel építi be antik és olasz epikus mintáinak egy-egy fordulatát a költeménybe, ez sehol sem töri meg kompozíciójának célratörő egységét. Mindent alárendel alapcéljának, ezért választja például, hogy Zrínyi saját kezűleg végez a szultánnal, noha jól értesült Szulimán halálának tényleges körülményeiről. A nagy olasz kortárs, Marino eposzaiból sok olyan színt kölcsönöz, amely nem a heroizmus világába tartozik. Ám ezek csak annyira érvényesülnek, amennyire azt a cselekmény egysége megkívánja.
A kompozíciós logika szükséges, mert egy paradox tételt akar magától értetődőnek elfogadtatni. Azt, hogy a maroknyi magyar védősereg felmorzsolta a nagy török támadót, s noha elveszett, mégis ő marad a győztes. Elsősorban azzal teszi hihetővé, hogy Zrínyi és a védősereg olyan közösséget képvisel, amely összeforrott és erkölcsös, ellentéte mindannak, amely az egész magyar nemzetet jellemzi, és így méltó arra, hogy Isten megindítsa a gépezetét. Az isteni beavatkozást csak Alderánt, a török varázslót kergeti pokolra, de Zrínyi halála lesz az engesztelő áldozat, amely végül is a magyarság javára billenti a mérleget. Zrínyi nemzetegyesítő koncepciójának nagyvonalúságára vall az, ahogyan az isteni büntetés-elméletet beépítette az eposzba.
A Szigeti veszedelem a maga korában visszhangtalan maradt.




Előhang
(I. ének, 1-6. szakasz)

A költemény első szakaszai kötelező eposzi előírásnak tesznek eleget. A második szakasz a tárgymegjelölés, a harmadik-hatodik szakasz pedig a segélykérés. A legelső szakaszban Zrínyi öntudattal utalhat vissza a kötet első részére, a Violának nevezett kedvest dicsőítő idillekre. Segélykérésében Tasso nyomán Szűz Máriát helyettesíti a pogány múzsa helyébe. Zrínyi az imádság fordulataival a kereszténység közös ügyekéként jelöli meg dédapja hősi halálát.

A szigetiek esküje
(V. ének, 1-41. szakasz)

Zrínyi beszőtte mind a török, mind a magyar részről az enumerációt, más néven seregszemlét, e kötelező eposzi járulékot. Zrínyi beszéde nemcsak a kapitányt jellemzi, hanem történeti körképet is ad. Mintegy lefordítja emberi nyelvre azt a történetfilozófiai perspektívát, amelyet Isten az I. énekben Gábriel arkangyalnak adott. Az érvelés célja a meggyőzés: annak bizonyítása, hogy a törököt nem lehetetlen legyőzni. A másik lehetőség a dicsőséges hősi halál. Dédapjával való lírai azonosulását, az ilyen retorikusan érvelő részekben is érzékelhetjük.

Farkasics búcsúztatása
(VII. ének, 37-39. szakasz)

Zrínyi megadja a végtisztességet egyik legvitézebb hősének. Farkasics megsebesült, de régi betegsége végez vele. Zrínyi beszédében halmozódnak a költői képek, amelyek nagyrészt a Bibliából váltak ismertté. Zrínyi ezt az anyagot is át tudja lelkesíteni, és az életnek-halálnak olyan távlatot ad, amely nem marad el a hősi halál eposzilag magasztalt szépsége mögött.

Zrínyi a harcban
(X. ének, 93-106. szakasz)

A hősi eposzok egyik legnagyobb tehertétele a harcok leírása. A költőnek, ha nem akar ismétlődésekbe vagy unalomba fúlni, a csatákat olyan tömegmozdulatokra, párbajokra kell bontania, amelyek önmagukban izgalmasak, együttesen pedig nem mosódnak össze. A szigeti kapitány az egyik legnagyobb török vitézzel, Demirhámmal kerül szembe. Demirhám előtte mindenkit leterített, mint az Íliászban Aiasz. Hogy Zrínyi őt is meghaladhassa egy fejjel, a költő mitologikus nagyítást alkalmaz. Végül pedig képzőművészeti hasonlatra utal. A bán visszatérését egy homéroszi hasonlat festi.

Delimán és Cumilla szerelme
(XII. ének, 1-29. szakasz)

A költő az eposz előszavában bejelentette, hogy szerelmi motívumot is fog használni. Zrínyi erő kompozíciós készséggel alárendelt epizóddá tudta változtatni a szerelmi motívumot. Sőt, azáltal, hogy Cumilla erőszakkal férjhez adott asszony, a csáb-motívum tragikussá változott. A páratlan szépségű szerelmi epizód tehát egyúttal jó példája Zrínyi fölényes művészetének, amellyel mindig adott céljának tudja alárendelni a felkínálkozó epikus mintákat.
Alderán felidézi az alvilágot
(XIV. ének, 23-67. szakasz)

Zrínyi egy olasz kortárs eposzában talált rá az Alderánhoz hasonló varázsló figurájára. A mitologikus elemek alkalmazását a barokk eposzköltők elmaradhatatlannak tartották. Ez viszont ellenkezett a keresztény meggyőződéssel. Zrínyi az összes alvilági szörnyet az ellenfél oldalára osztotta. A halottidézés jelenetének csúcsára Alit helyezi, aki birtokában volt egy bűvös kardnak. Ez jelképezi Istentől származó megbízatását. Ali szájából hangzik el, hogy Isten e megbízást visszavonta, a török hódító hatalma megtört.

A mennyei sereg ellentámadása
(XV. ének, 12-54. szakasz)

Zrínyi készül halálára. Elégeti drágaságait, és felölti díszruháját. Ezekkel a történetileg hiteles mozzanatokkal kezdi a költő. A történetiségből azonban felemelkedik a mennybe, ahonnan a cselekmény indult az első énekben. Isten úgy határoz, hogy elküldi a mennyei seregeket, hogy űzzék vissza a pokolba a kárhozottakat, a hősök lelkét pedig hozzák fel a mennybe. A mártírhalál ábrázolásába Zrínyi belefűzi a népi motívumokat is, például: az angyalok a Tejúton jönnek le, és a Göncölszekér hozza fegyverüket.

Szulimán és Zrínyi halála
(XV. ének, 93-110. szakasz)

Már az Előszóban bejelentette a költő, hogy azért választotta azt a megoldást, hogy a szigeti bán ölte meg a szultánt, mert a szóhagyományokban erre is volt példa, és - ezt már nem teszi hozzá - jobban megfelel az eposzi megfogásnak. Zrínyi legyőzhetetlen, óriássá nőve ezreken gázol keresztül, hogy a szultánt megölhesse.
Az eposz látomásos részei négy fal között játszódtak, hiszen Gábriel arkangyal csak Zrínyinek jelent meg, most azonban, a zárójelenetben teljes pompájában száll alá az angyali sereggel. Az utolsó szakasz ötsoros, egy sorral több tehát, mint a szokásos. Nem csoda, hiszen a vért aláírássá minősíti át a költő, s ez olyan okiratot hitelesít, amelyben a mártír felajánlotta magát Istenének. A ráadás ötödik sora a költőt is belefoglalja ebbe a szerződésbe, az eposz utolsó,  a szigeti ostrom évével megegyező számú, tehát 1566. szakasza végén.

Adriai tengernek syrenaia

Zrínyi kötetkompozícióba ágyazta tizenöt énekes eposzát. Ennek a kötetnek a címe magát a költőt jelenti: ő az Adriai tengernek szirénje. A szirén nem volt feltétlenül nőnemű, gyakorta jelent egyszerűen költőt. A cím tehát így is olvasható: "Magyarország költője, gróf Zrínyi Miklós". A kötetben idillek, szerelmese kegyetlenségén panaszolkodó versek előzik meg az eposzt, utána pedig epigrammák következnek, amelyek filozófiai szempontból, közmondásszerű tömörséggel fogalmazzák meg a sarkalatos erényeket és bűnöket, amelyek az eposz szereplőit jellemzik. Majd a hazáért folytatott munka után vallásos számvetés következik a Feszületre címet viselő ódában. A kompozíciót a Peroráció, utóhang zárja, amelyet az egész kötet végére szánt. A zárlat megfordítja a szokványos irodalmi halhatatlanság-toposz tartalmát. Nem irodalmi tevékenységét, hanem hősi vitézségét helyezi az értékrend csúcsára. Összegi életcélját.
Így alkotta újjá, formálta a maga képére az eposz műfaját, így adott egyúttal új ars poeticát.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése