Kimeneti perifériák

Kimeneti perifériák

A számítógéphez kapcsolt eszközöket perifériáknak nevezzük. Ezek többsége maga is speciális célú számítógépnek tekinthető, saját célprocesszorral, és kisebb-nagyobb saját tárolóval rendelkezik. A perifériák mindegyikéhez tartozik egy elektronikus vezérlő, ami a külső busszal tart kapcsolatot, illetve valamilyen funkcionális készülék, amit meghajtónak (drájv) neveznek. Ezeket csoportosíthatjuk az adatáramlást jellemző irány szerint. A beviteli perifériák jellemzően adatot juttatnak a számítógép számára, míg a kiviteli perifériák elsősorban az eredmények megjelenítéséért felelősek.

Kimeneti perifériák: A legfontosabb output perifériák a képernyő (monitor, screen, display) és a nyomtató (printer). Ide tartozik még a például a hangszóró (speaker) és a rajzgép (plotter) is.

1)      A kiviteli perifériák közül a leggyakrabban használt a monitor. Három fő kategóriát különböztetünk meg.

a)      Az egyik a hagyományosnak tekinthető katódsugárcsöves (CRT: Cathode Ray Tube).

Működése a következő: A képcső végében lévő elektronágyú segítségével elektronokat lőnek ki a képernyő belső falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyő közepére irányítják. A képernyőt belülről foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont).

A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyő képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölső sarokból indul, és jobbra haladva soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idő alatt a pontok fénye még megmarad.

A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színű, ezekből a színekből az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen szín kikeverhető, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevőket (elektronokat).

A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színű mátrixrészt érheti el (ez a mátrix 0.28 mm átmérőjű).

b)      A másik, az egyre inkább terjedő újabb technológiát használó, a folyadékkristályos (LCD: Liquid Crystal Display) megjelenítő. Az LCD-monitorok alacsonyabb energiafogyasztásúak, képük sok esetben stabilabb és élesebb katódsugárcsöves társaikénál.

A folyadékkristályos monitor működése

Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag, amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelző elsötétül. Így működik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzője is.

c)      A harmadik csoportba a kivetítők (projektorok) tartoznak. Ezek két fő megjelenítési módszerrel dolgoznak, az LCD-vel és a DLP-vel (Digital Light Processzing). Ez utóbbit digitális fényfeldolgozásnak fordíthatjuk.

A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következő monitortípusokról:

Típus	Színkezelés
monochrom (egyszínű)	ez a monitor típus egy háttér- és egy előtérszínt képes megjeleníteni
szürkeárnyalatos	A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas, hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz
színes	a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékéből előállított színek megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor illesztőkártyájának a minősége határozza meg

A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak.

Típus	Felbontóképesség és a színek száma
Hercules	720x348 képpontból állítja elő a képet és monochrom
CGA (Color Graphics Adapter)	320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére alkalmas
EGA	640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthető szín
VGA (Video Graphics Adapter)	640x480 a felbontás, de a színek száma már 256
SVGA (Super VGA)	1028x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére alkalmas

Fontos szempont a monitor választásánál a méret. Ehhez a gyártók a kép átlóját adják meg általában inch-ben. A CRT-monitorok esetében két értéket is megadnak. Az egyik a képcső mérete (pl. 17"), a másik a látható képméret, amit a káva nem takar ki (pl. 15,4"). Az LCD monitoroknál, mivel nincs képcső, csak a látható képméretet szerepeltetik. Ha CRT. És LCD monitorokat akarunk összehasonlítani, akkor mindenképpen a látható képméretet érdemes összevetni. A kép képpontokból áll össze. Minél több képpont alkotja a képet, annál részletgazdagabb lesz. A monitorok esetében beállítható, hogy milyen felbontással szeretnénk használni. Ez két eszközön múlik: a monitoron és a monitorvezérlő kártyán. Csak olyan felbontás állítható be, amelyet mindkét eszköz támogat. Jellemző felbontások a 800 x 600, az 1024 x 768, az 1280 x 960, az 1280 x 1024. A legtöbb monitor képaránya 4:3. A képpontok mérete mellett a kép minőségét a használt színek száma, azaz a színmélység is befolyásolja.

Fontos adat egy monitor használatakor, hogy másodpercenként hányszor rajzolja újra a teljes képet. Ez a képfrissítési frekvencia.

2)      A képeket nem csak a képernyőn szeretnénk látni, ezért fontos lehet, hogy rendelkezzünk megfelelő nyomtatóval is.

a)      A tűs nyomtató a hagyományos írógéphez hasonlóan egy festékszalagot használva készíti a nyomatot. A megjelenítendő betűket, képeket a nyomtatófejben elhelyezett tűk segítségével pontonként alakítja ki. A nyomtatási kép kialakítása miatt ezeket a nyomtatókat gyakran mátrixnyomtatónak nevezik. A nyomtatófejben elhelyezett tűk alapján megkülönböztetünk 9 és 24 tűs mátrixnyomtatót. Nyomtatási sebességként a másodpercenként kirajzolt karakterek számát (CPS: Characters Per Second) szokták megadni. A mátrixnyomtatók előnye a többi itt felsorolandó nyomtatási módokkal szemben, hogy a nyomtatás költsége itt a legalacsonyabb. A nyomtatóban csak a festéket hordozó szalagot kel1 időnként cserélni, aminek az egy nyomtatott oldalra jutó költsége nagyon alacsony Másik előnye, hogy a nyomtatási módszerből adódóan lehetőség van indigós papírokat alkalmazva többpéldányos nyomtatásra. Amennyiben a nyomtató támogatja lehetőség van színes nyomtatásra is, amihez színes festékszalagra van szükség. Ez a módszer színes ábrák, diagramok nyomtatására, szöveg kiemelésére alkalmas, fényképek nyomtatására alkalmatlan. Az elmúlt néhány évben a nyomtatási sebesség nagyon nagy mértékben megnőtt. Ma már egy mátrixnyomtatóval is ki lehet nyomtatni egy A/4-es oldalt 10 másodpercnél rövidebb idő alatt.

b)      A tintasugaras nyomtatók folyékony festékeket használnak a kép előállításához. Ezt apró festékcseppek formájában juttatják a lapra, és ezekből áll össze a kép. A kép felbontását az egy hüvelyken elhelyezhető pontok számával (DPI: Dot Per Inch) adják meg. Ezek a nyomtatók akár több száz képpontot el tudnak helyezni egy milliméteres darabon. A színes nyomtatáshoz 4-8 különböző színű festéket használnak, és ezek keverékként állítják elő a képen látható színeket. Természetesen többféle festékből szebb színátmenetek készíthetők. A tintasugaras nyomtatók között egyre több fotominőségű nyomtató kapható megfizethető áron. Ennek a nyomtatónak a beszerzési ára általában viszonylag alacsony, viszont a festékpatronok árai miatt az üzemeltetés költsége meglehetősen magas. Nagy példányszámú nyomtatásra ez nem a legideálisabb választás. A tintasugaras nyomtatók sebessége nagyon különböző lehet, de jellemzően a percenkénti egy-két laptól 20-25 lapig terjed.

c)      A lézernyomtatók a hagyományos fénymásolókhoz hasonlóelven működnek. Egy elektromosan feltöltött (toner) hengerre lézer segítségével „rajzolják" a képet. Ennek a hengernek a segítségével kerül a festékpor a papírra. A festéket forró hengerek égetik ezután a papírra. Ezeknek a nyomtatóknak az ára általában magasabb, a későbbi nyomtatási költsége alacsonyabb, mint a tintasugaras nyomtatóké. Nagyobb mennyiségű nyomtatás esetén, hosszú távon gazdaságosabb választás egy lézernyomtató. A nyomtatás minősége fekete-fehér nyomtatás esetében a tintasugaras nyomtatókéval közel azonos. Az utóbbi időben egyre több színes lézernyomtató-típussal találkozhatunk. A kép kialakítása leggyakrabban itt is négy különböző színű festékkel történik. A színes nyomtatók 2-8, a fekete-fehér nyomtatók 10-30 lapot nyomtatnak ki percenként.

d)     Otthoni használatra nem jellemző a hőnyomtató. Itt a képet egy speciális hőérzékeny lapra égetik rá. Hőnyomtatókkal pénztárgépekben és faxkészülékekben találkozhatunk, mivel gyors és csöndes nyomtatást tesznek lehetővé. A nyomtatási módszer hátránya hogy a hőérzékeny papíron kialakított kép nem nagyon időtálló. Ha napsütötte asztalon hagyjuk a lapot, akár néhány hét alatt olvashatatlanná válhat a nyomat.

3)      A plotter, más néven rajzgép nagyméretű műszaki rajzok készítésére alkalmas. Ebben a rajzolást cserélhető tollakkal végzik. Sok esetben a nagyméretű műszaki dokumentációk készítésére alkalmas tintasugaras nyomtatót is plotternek nevezik.

A nyomtatók választásánál fontos szempont a csatlakoztatási lehetőség. Korábban erre a számítógépeken megtalál ható párhuzamos portot használták. Napjainkban már inkább az USB-csatlakozós modellek a jellemzőbbek. Ez a nagyobb adatátviteli sebességnek köszönhetően gyorsabb nyomtatást tesz lehetővé.

Egy irodában sokszor van szükség a nyomtató mellett lapolvasóra, faxra, modemre. Kaphatók olyan helytakarékos eszközök, amelyek ezeket a funkciókat egy készüléken belül valósítják meg. Ezek a multifunkciós nyomtatók. Működési elvükben eltérőek lehetnek egymástól. A nyomtatórész lehet tintasugaras, lézer vagy hőnyomtató is. Számítógép nélkül fénymásolóként, faxként képesek működni. Számítógéppel összekapcsolva használható külön nyomtatóként, lapolvasóként. Alkalmas papírmentes fax küldésére és -fogadására. Ekkor a fax szoftverét a küldött és fogadott anyagokat a számítógép tárolja.

4)      A hangkártya másik, talán még gyakrabban is használt, csatlakozási lehetősége a hangszóró. Ez már a kiviteli perifériák közé tartozik, mivel ezen keresztül a számítógép által feldolgozott adatokat (zenét, szöveget,…) kapjuk meg. A DVD terjedésével egyre inkább terjed a térhatású hangzás iránti igény is. Ezt 5-8 jól elhelyezett hangszóróval lehet megoldani. Természetesen ebben az esetben olyan hangkártyára van szükség, ami képes ennyi hangszórót megfelelően kiszolgálni. A hangszórókat sok esetben a monitorra is fel lehet szerelni, sőt egyes monitorokba be is építik.