A legegyszerűbb közösségben azonos fajú egyedek élnek együtt. Ezt populációnak nevezzük. Az ebben élő egyedek egymás között szaporodnak, így a populáció fennmarad. Természetes körülmények között a különböző fajok populációi egymással szoros kapcsolatban, társulásban élnek. A társulást alkotó populációk együttélése nem véletlen csoportosulás. Az egyes populációk csak meghatározott környezeti feltételek között képes fennmaradni. Így választódnak ki. Ilyen társulás hazánkban a bükkös erdő, amelyben bükk mellett, erre az erdőtípusra jellemző többi növényfaj és állatfaj populációit is megtaláljuk. A földrajzi övekre jellemző éghajlatot együttesen alakítják ki a Föld felszínére jutó napenergia mennyisége, a sugárzást felfogó felszín sajátosságai, és a helyi hatásokat módosító lég- és tengeráramlások. A társulások az éghajlati övekhez igazodva övezetesen rendeződik el. Ez a zonalitás. A társulások zonálisan elhelyezkedő, egész kontinensekre kiterjedő nagy egységei a biomok. Az élővilág szerveződésének ezt az egész földi életet átfogó, legmagasabb szintjétbioszférának nevezzük.
Az élőlények meghatározható felépítésű és működésű közösségeket alkotnak. Ezek egymásra épülő szerveződési szintek a populáció, a társulás, a biom ill. a bioszféra. Ezeket az egyed feletti szerveződési szintnek nevezzük. Az élőlények közösségei egy adott földrajzi térben, az élőhelyen élnek. Az illető közösséget számos hatás érheti, például a hőmérséklet ingadozása, a változó fény- és talajviszonyok, vagy a környező élővilág összetételének megváltozása. Ezek a hatások természetesen eltérő módon érintik a különböző fajok közösségeit. Az élőlények közösségeire az élőhelyen ható tényezők összességét környezetnek nevezzük. A környezeti tényezők jellemző tulajdonsága a folytonos változás. A mi földrajzi övünkbe például a levegő hőmérséklete napkelettől kora délutánig növekszik, azután folyamatosan csökkenve közvetlenül napkelte után éri el a legalacsonyabb értékét. Az év folyamán is állandó változást tapasztalunk, január a leghidegebb és július a legmelegebb hónap. A környezeti tényezők térbeli változásai is jól észlelhetők. A forró öv tájara a nagyon magas hőmérséklet a jellemző addig a sarok felé haladva a hőmérséklet egyre csökken. Hasonló jelenség figyelhető meg a hegyvidékek különböző magassági szintjein. Egy adott faj populációja hogyan tud a változó környezethez alkalmazkodni ill. hogyan reagál a környezeti változásokhoz azt a tűrőképessége mutatja meg. A különböző fajok populációi azonos tényezőkre, más és más tűrőképességet mutatnak. Az optimum tartomány az egyedek leggyakoribb előfordulása jelzi. Vannak fajok, amelyek a környezeti tényezők értékeinek megváltozását tág határok között is elviselik. Ezek a tágtűrésű fajok (pl. vándorpatkány). Más fajok viszont csupán kismértékű ingadozást viselik el. Ezek a szűktűrésű fajok (pl.: a korall).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése