Az állatok idegrendszerének legősibb típusú felépítése a csalánozók testében figyelhető meg. A neuronok behálózzák a testet, diffúz idegrendszert hoznak létre – delokalizált ingerválasz. A hálózatos felépítés elemei kisebb-nagyobb mértékben megmaradtak az evolúció során, de egyre inkább a központosulás lett a jellemző. A diffúz idegrendszert felváltotta a dúcidegrendszer. Ennek jellemzője, hogy az állat testében a neuronok kisebb központokba, dúcokba tömörültek. A dúcok kialakulásával a neuronok nyúlványai meghosszabbodnak, az egy irányba futó idegrostok kötegeket alkotnak. A kötegekből kilépő idegrostok az állat egész testét behálózzák. Ezzel kialakult a dúcokból álló központi idegrendszer és az idegrostok és kötegek hálózatából álló környéki idegrendszer. A kétoldali szimmetria megjelenése után a feji végen az érzékelősejtek (majd szervek) fokozott központosulása – feji dúcok, majd az agy.
A laposférgek idegrendszere még hasonlít a diffúz idegrendszerre – kiterjedt idegrosthálózat, de már van két hosszanti idegköteg. A feji területen két agydúc található, főleg érzékelősejtek, melyek egy része fényérzékelő szemfoltok formájában tömörül.
A gyűrűsférgek idegrendszerében jól elkülöníthetők egymástól az agydúcok és a szelvényenként ismétlődő hasi dúcok láncolata. A dúcokat idegrostok kötegei kapcsolják egymással össze, kialakítva ezzel az egységes központi idegrendszert. Minden hasi dúcból mozgató- és érző neuronok idegrostjai nyúlnak ki oldalra és ezek a nyúlványok a dúcokban kapcsolódnak össze, ahol interneuronok is találhatók. A gyűrűsférgek idegrendszerében már a támasztósejtek is megtalálhatók, amelyek vékony burkot képeznek az axonok köré és kitöltik az idegrostok szövedékeinek hézagait.
A puhatestűeknél fej-, láb- és zsigerdúc figyelhető meg. A fejlábúaknál fejlett agy alakult már ki.
Az ízeltlábúak idegrendszere sok rokon vonást mutat a gyűrűsférgek idegrendszerének felépítésével – dúcok, idegrostok kötegeinek hasonló elrendeződése. Itt azonban az agyi dúcok összeolvadtak, kialakult az agy, ami szoros kapcsolatban van a fej területére összpontosuló érzékszervekkel: külső rész – szemek, középső – csápok (szaglás), szájszervek (íz). Az agyban találhatók a hormonális rendszerrel kapcsolatot tartó neuroszekréciós sejtek is. A neuronokból és támasztósejtekből felépülő agy folytatása az egész testen végigvonuló dúclánc. A dúcokat hosszanti és keresztirányban futó idegrostok kötegei kapcsolják egységes rendszerré – egész szervezetet behálózza, mint környéki idegrendszer. A gerinctelen állatok közül az ízeltlábúaknak vannak a legfejlettebb érzékszervei. Kitinszőrök – tapintás, a száj környékén az ízlelőszervek. A csápon a szaglás szervei helyezkednek el – feromonok néhány molekulája elég (cserebogár több száz m, gyapjaslepke hímje több km). A hangot adó rovaroknak hallószervük is van (lábak vagy potrohszelvény oldalán vékony hártya). Jellemző szervük az összetett szem – több száz egyszerű szem. Kitinlencse, kristálykúpot közrefogják a pigmentsejtek (mindegyik önálló), fényérzékelő sejtek, érzőrost. Ez már kép-, iránylátó szem. Az emberi szemnél nagyobb látótérrel és felbontóképességgel (ember 50kép/sec – mozgókép, rovar 200 kép/sec – külön érzékeli), de kisebb látásélességgel rendelkezik.
A gerincesekben érte el legmagasabb fokát az idegrendszer központosulásának evolúciós folyamata. Megnőtt az idegsejtek száma és ezek többsége az agyban koncentrálódott. Az egyes idegsejtek közötti kapcsolatok száma és bonyolultsága nagyot nőtt. Ezek által megnőtt az idegrendszer információfelvevő, -tároló, -feldolgozó képessége. Többféle válaszreakció, bonyolultabb viselkedés, mint a többi törzsben. A gerincesek központi idegrendszere az egyedfejlődés során a fejlődő embrió úgynevezett velőcsövéből keletkezik. Ezért is nevezzük csőidegrendszernek. A velőcső törzsi részéből a gerincvelő, feji végéből pedig az agyvelő alakul ki. A gerincesek agya három részre tagolható: elő- (nagy-, köztiagy), közép-, utóagy (kis-, nyúltagy, híd). Az egyes gerinces osztályok között az agy fejlődésében a legnagyobb különbség a nagyagy eltérő terjedelmében és differenciált működésében tapasztalható (pld. emberi agy). A gerincesek környéki idegrendszerét az agyidegek (12), a gerincvelői idegek (31) és a különböző dúcok képezik. A gerincesek idegrendszerének alapegységei a legkülönbözőbb működésre specializálódott neuronok, hosszabb-rövidebb nyúlványaikkal és a hozzájuk kapcsolódó támasztósejtekkel
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése