Beviteli perifériák
A
számítógéphez kapcsolt eszközöket perifériáknak nevezzük. Ezek többsége maga is
speciális célú számítógépnek tekinthető, saját célprocesszorral, és
kisebb-nagyobb saját tárolóval rendelkezik. A perifériák mindegyikéhez tartozik
egy elektronikus vezérlő, ami a külső busszal tart kapcsolatot, illetve
valamilyen funkcionális készülék, amit meghajtónak (drájv) neveznek. Ezeket
csoportosíthatjuk az adatáramlást jellemző irány szerint. A beviteli perifériák
jellemzően adatot juttatnak a számítógép számára, míg a kiviteli perifériák
elsősorban az eredmények megjelenítéséért felelősek.
Bemeneti eszközök
1) Az egyik legfontosabb beviteli periféria a billentyűzet (klaviatúra). Fontosabb
jellemzői a billentyűk száma és billentyűzetkiosztás nyelve. Amennyiben a
billentyűk elrendezése olyan, hogy az segíti a gépelést, ergonomikus
billentyűzetről beszélünk. Általában PS/2 vagy USB buszra kapcsoljuk. Minden
billentyű a lenyomásakor, illetve felengedésekor helyétől függő 8 bites kódot
küld a megfelelő portra, amit az operációs rendszer valamilyen ASCII vagy
UNICODE írásjelkóddá alakít.
Korábban a PC ill. az XT billentyűzete 83 gombot
tartalmazott, napjainkra az AT mellett általánossá vált a 101,102 , 103 és a
104 gombos billentyűzet.
A
billentyűzet részei:
a) alphanumerikus billentyűk,
b) vezérlő billentyűk,
(Enter,
Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a
számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk.
Shift
- átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó.
Ctrl
- (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje.
Alt
- a billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti
számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként
értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a
klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt
más billentyűkkel együtt lenyomva, külömböző programokban eltérő módon
viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható.
Tab
- (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat
ugorhatunk.
Backspace
- (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévő karakter törlése.
Caps
Lock - a kisbetűs-nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. Először megnyomva
kisbetűk helyett nagybetűket használhatunk, másodszor használva a kisbetűket
érhetjük el. )
Ins
- segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között
lehet választani.
Del
- gépünk azt a karaktert törli a képernyöről, amelyiken a kurzor áll.
ESC
- (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb
program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menüből
való kilépést kezdeményezhetünk vele.
PrintScrn
- a képernyő tartalmát printerre küldi.
Scroll
Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója.
Pause/Break
- az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill.
megszakítását eredményezi.
c) funkció billentyűk, (F1-F12: Jelentésük nagyon sokféle
lehet, mindig az éppen használt program definiálja.)
d) kurzormozgató billentyűkkel kombinált numerikus
billentyűk, (Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num
Lock billentyűt egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként működik)
e) kurzormozgató billentyűk.
Home-End
- jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen
egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort.
PgUp-PgDn
- ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé.
Nyilak
- a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb.
2) Az egér (mause)
a grafikus felhasználói felületek elterjedésével vált szinte nélkülözhetetlen
beviteli eszközzé. Az egyik csoport a mechanikus
egerek csoportja. Ezeknek az alján egy golyó található. Az egér mozgatására
a golyó is elfordul, amit az egér belsejében elhelyezett érzékelők alakítanak
elektromos jellé. A Ezek alján egy kis optikai érzékelő figyeli az elmozdulást.
A másik csoportot az optikai egerek alkotják. Ezek alján egy kis optikai érzékelő
figyeli az elmozdulás irányát és sebességét.
A csatlakozó típusa alapján megkülönböztethető a soros, a PS/2-es és az USB-s
egér.
Az egérrel azonos funkciót lát el a gördítő, hanyatt egér (track ball). Itt
az egér aljáról a tetejére költözött a golyó. Nem a gördítőt kell az asztalon
tologatni, hanem csak a golyót kell az ujjunkkal forgatni. Ez az eszköz kisebb
helyigényű, mint az egér. Itt az optikai változatnál is van golyó, csak a golyó
mozgását figyelik optikai érzékelők. Ezért a golyók valamilyen mintázattal
rendelkeznek, nem egyszínűek.
Az egérnek és a gördítőnek is létezik vezetékes és vezeték nélküli változata. A vezeték nélküli eszközök korábban infravörös kapcsolattal rendelkeztek. Napjainkban inkább a rádiófrekvenciás kapcsolat az elterjedtebb. Ez utóbbinál nincs szükség közvetlen rálátásra, csak a hatótávolságon belül kell maradni. Ez jellemezően 3-5 méter .
Az egérnek és a gördítőnek is létezik vezetékes és vezeték nélküli változata. A vezeték nélküli eszközök korábban infravörös kapcsolattal rendelkeztek. Napjainkban inkább a rádiófrekvenciás kapcsolat az elterjedtebb. Ez utóbbinál nincs szükség közvetlen rálátásra, csak a hatótávolságon belül kell maradni. Ez jellemezően 3-
3) Az érintőpad
(touchpad) a hordozható számítógépekben szokta helyettesíteni az egeret. Ez
egy nyomás érzékeny felület, ahol az ujjunkat kell a kívánt irányba mozgatni.
Az egérnél megszokott jobb és bal oldali gomb itt is megtalálható, de a bal
gomb helyettesíthető a felületen történő koppintással.
4) A fényceruza
vagy fénytoll (light pen): A
katódsugárcsöves monitorokon használható periféria. Lényege, hogy közvetlenül
írhatunk, rajzolhatunk a képernyőre. Segítségével a képernyő egyes pontjait
érintve lehet vezérelni a számítógép működését. Ez napjainkban már ritkábban
használt eszköz.
5) A digitalizáló
táblák, tabletek : méretük A0 papírmérettől egészen kicsi méretig
terjedhet. A kisebb táblákat nevezik tableteknek. Működési elvüket tekintve
lehetnek mágnesesek vagy nyomásérzékenyek. A mágneses táblák felületét vékony,
sűrű elektromos hálóval szövik át, amely fölött tekerccsel rendelkező
szálkeresztet, kurzort mozgatunk. A vezetékháló sűrűségének ismeretében két különböző
rácspontjának távolsága meghatározható. A kurzoron található gombok lenyomásával
jelezhetjük a szálkereszt aktuális pozícióját, illetve egyéb adatokat is
továbbíthatunk a kezelőprogramnak. Jellemző alkalmazási területük a
térinformatika, térképek és műszaki rajzok számítógépes feldolgozása.
Míg a nagyobb táblák többsége mágneses, a kisebb
tabletek esetén a nyomásérzékeny működési elv a gyakoribb. A pozíció kiválasztására
ilyenkor nem szálkeresztet, hanem írótollat használnak. A toll működése a
mágneses kölcsönhatás, illetve a nyomás változásának érzékelésén alapul. Utóbbi
esetben nemcsak a pozíciót lehet vele jelezni, hanem a különböző nyomásszintekkel
egyéb adatokat, például a húzott vonal vastagságát is.
A noteszgépeken a billentyűzet helyettesítését
tabletekkel oldják meg, a képernyőt műanyag vagy különlegesen kezelt ütésálló
üvegelőtét védi a sérüléstől.
Tabletgépeknek olyan nagy teljesítményű hordozható
típusokat nevezünk, amelyeknek elsődleges beviteli eszköze a billentyűzet
helyett egy kézírás-felismerő szoftverrel segített tablet.
6) A játékoknál végezhetjük az irányítást az egér helyett
botkormánnyal (joystick) is.
Rengeteg változata létezik a méret, a gombok száma tekintetében. A
botkormányhoz hasonló a szerepe és hasonló elven is működik a gamepad is. Az autóversenyes játékok
kedvelői használják a kormányt és a pedálokat. Ezeknek a beviteli
eszközöknek már vannak olyan változatai, melyek visszacsatolással rendelkeznek.
Például a játék szerint göröngyös úton haladva rángatni kezd a kormány. Ha
leáll a játékban a repülőgép egyik motorja, a botkormányt nehezebb egyenesben
tartani.
7) A számítógépes munka egyre gyakoribb része álló- és
mozgóképek kezeléséhez, feldolgozásához is köthető. Készíthetünk képeket a
számítógép segítségével, de gyakori, hogy meglévő képeinket szeretnénk a gép
segítségével feldolgozni. Ehhez a feladathoz képdigitalizáló eszközre van
szükség. A lapolvasó (scanner) képek
digitalizálására meg alkotott eszköz. Két elterjedt változattal találkozhatunk.
Az egyik a síkágyas lapolvasó, ami A3 vagy A4 méretű képek bevitelére alkalmas.
Ez úgy néz ki, mint egy fénymásoló felső fele. A másik változat a kézi scanner,
ezzel kisebb képek digitalizálása oldható meg. A kézi scanner egy speciális
változatának lehet tekinteni a kézi vonalkód-leolvasó
berendezéseket is. A lapolvasó minőségét meghatározza, hogy mennyire kis
részekre képes bontani a feldolgozandó képet, azaz mekkora a felbontása. Ennek
mértékegysége a DPI (dot per inch: képpont hüvelykenként). Jellemző értékei a
600,1200,2400 DPI. Másik fontos érték a feldolgozáskor használható
színárnyalatok száma, azaz a színmélység. Ezt bitekben szokták megadni.
A
szkennerek jól elhatárolható egységekből épülnek fel, melyek a következők: az
érzékelő, az optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika,
az interfész.
Érzékelő:
Az érzékelő feladata, hogy a dokumentumról érkező fényt elektronikus jellé
alakítsa, melyből az eredeti egy másolata előállítható. Az általánosan
használatos szkennerekben az érzékelő elem a CCD (Charge Coupled Device), a
töltéscsatolt eszköz, ahol fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban,
és ezek a cellák a megvilágítással arányos feszültséget szolgáltatnak.
Optika:
Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelő minőségben (felbontás,
fényerő, stb.) az érzékelőre juttassa.
Megvilágító
egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerővel történő
megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is.
Mozgató
mechanika: A CCD érzékelő a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes
dokumentum letapogatásához vagy az érzékelőt vagy a dokumentumot mozgatni kell,
s ezt a feladatot a mozgató mechanika végzi el. Leggyakoribb megoldás, hogy az
érzékelőt, az optikát, a megvilágító egységet rászerelik egy kocsira, melynek
mozgatását egy precíz egyenesbe vezető mechanika segítségével a léptetőmotor
végzi. A másik népszerű megoldás esetében a dokumentumot a papírt mozgatják
görgők segítségével, és az összes többi elem áll.
Az
elektronika: Az elektronika feladata az egységek vezérlése, a megfelelő
tápellátás. A CCD-ből érkező jel nagysága arányos az adott pont szürkeségi
értékével, tehát ezt az analóg jelet (feszültséget) kell digitális jellé
alakítani, hiszen az interfészen keresztül már digitális információ halad. Az
átalakítást az analóg-digitál átalakító (Analog to Digital Converter, ADC)
végzi, mely a CCD maximális kimeneti jelét 256 (más esetben 1024) elemi
egységre osztja, és 8 (vagy 10) biten ábrázolja.
Színes
szkennerek
A
színes szkennerek a három alapszínnek vörös (Red), zöld (Green), kék (Blue)
megfelelően, három intenzitásértéket adnak át. A három alapszín megszerzésére
több módszer is kínálkozik. Az egyik módszer szerint a dokumentumot fehér
fénnyel világítják meg, három színszűrőt alkalmaznak, melyet időben egymás után
helyeznek az érzékelő elé. Így az első menetben a vörös, a másodikban a zöld, a
harmadikban a kék színtartalom meghatározása történik meg. Ezt három menetes
szkennelésnek nevezik, előnye az olcsó kialakítás, hátránya a hosszú
szkennelési idő és az esetleges pozícionálási hibák. A másik módszer szerint
három alapszínű fénycsövet kell alkalmazni, és a dokumentumot ezekkel a színekkel
kell megvilágítani. A megvilágítás időben egymás után történhet csak, de ez
lehet soronként vagy laponként. Soronkénti megvilágításnál elsőként felvillan a
vörös fénycső és a CCD átadja a vörös tartalmat, majd felvillan a zöld fénycső
és ez az expozíció a zöld tartalmat jelenti, és így tovább. Laponkénti
színváltásnál a kocsi először vörössel, majd zölddel, végül kékkel világítja
meg a dokumentumot. A színes szkennerek az RGB értéket ábrázolhatják egy
bájton, ez 256 színárnyalatot jelent, vagy három bájton, ez 16,7 millió színt
jelent.
A
szkennerek feladata a papíron, vagy egyéb hordozón lévő dokumentum elektronikus
képének előállítása és számítógépbe vitele. Természetesen azonnal felmerül a
kérdés, mi történjen a bevitt képpel? Archiválási céllal rákerüljön egy
nagykapacitású háttértárolóra, némi változtatás után – retusálás, kivágás, stb.
– egy kiadvány részét képezze, vagy ha a képi dokumentumra valójában nincs
szükség, akkor azt feldolgozva egy minőségileg új dokumentum álljon elő. Ez az
utóbbi a karakterfelismerés, mikor a képi információt elemezve a feldolgozó
program előállítja a képtartalomnak megfelelő szöveges információt, mely
szövegszerkesztővel tovább szerkeszthető. A legtöbb esetben a szkennereket
ilyen célra vásárolják, és ezért gyakori, hogy a felhasználó a szkenner mellé
csomagolva a dobozban egy karakterfelismerő programot is talál, mely megóvja őt
a dokumentumok újragépelésének fáradtságos munkájától.
Síkágyas
szkenner
A
síkágyas (Flat bed) szkenner kocsija felszerelve az érzékelővel, az optikával
és a fénycsővel egy üveglap alatt mozog, két precíz vezetést biztosító
acéltengelyen. Mozgása merőleges az érzékelő vonalsora által kijelölt irányra.
A
dokumentumot képpel lefelé az üveglapra kell helyezni, majd a fedelet rácsukni,
és indulhat a szkennelés. A mozgó kocsi fénye végigpásztázza a dokumentumot, a
visszavert fény a tükrökön és az optikán keresztül az érzékelőbe jut, az
elektronika feldolgozza a jeleket és az interfészen keresztül a számítógépbe
küldi. A szkennelési folyamat alatt a dokumentum áll, s így a precíz szkennelés
nem függ a dokumentumtól. Több dokumentum folyamatos feldolgozása esetén
lehetőség van automatikus lapadagoló (Automatic Document Feeder, ADF)
alkalmazására. Kétoldalas dokumentumok is szkennelhetők a speciális adagolókkal
vagy szkennerekkel.
Kézi
(handy) szkenner
A
kézi szkennerek a legolcsóbbak a piacon, és ez az olcsó ár mutatja a minőséget
is. Mind a megvilágítás, mind a mozgatás visszajelzése hagy kívánnivalót maga
után. Ezeket a szkennereket kézzel kell mozgatni a dokumentum fölött, a
mozgatást két vezető görgő és egy szinkronizáló görgő segíti. A szinkronizáló
görgő a mozgatás során a papíron gördül és a tengelyére szerelt szinkrontárcsa
jeleket ad az elektronikának a mindenkori pozícióról. A szinkrontárcsa egy
adott sebességtartományon belül korrigálja a sebességingadozásból eredő
hibákat, de nagyon hamar megjelenik a húzási irányba eső képtorzulás (a
képpontok a húzási irányban megnyúlnak, vagy lecsökkennek). Az egyenes húzás
sincs biztosítva, tehát előfordul az eltekeredés, az "S" alakú
mozgatás, de gyakorlás után ezek a hibák elég jól elkerülhetők. A szkennelést
sík felületen kell végezni, a szkenner teljes mozgása alatt ügyelni kell, hogy
a berendezés teljes terjedelmében ugyanazon a sík felületen maradjon (könyvek
szkennelése).
A
megvilágítás LED-ekkel történik, a környezeti fény könnyen módosíthatja a
fényviszonyokat. Az érzékelés 105 mm szélességben történik, tehát A4 méretű
dokumentumok csak két lépésben szkennelhetők.
A
felbontás 100-400 dpi között kapcsolóval állítható, a 400 dpi-hez tartozó
pontosságot a kézi mozgatással nehezen lehet elérni, tehát a mozgatás irányában
nagyok a torzulások. A fényerő egy potenciométerrel kézzel állítható, ez egy
küszöbszint beállítását jelenti, mely érték fölött a pontokat feketének, alatta
fehérnek ítéli az elektronika. Szürkeskálás képeknél az alaptónus beállítására
szolgál.
A
kézi szkennerek speciális soros interfésszel rendelkeznek, így saját
illesztőkártya tartozik hozzájuk, bár a picon kapható néhány, a számítógép
nyomtató (Centronics) kimenetére csatlakoztatható berendezés is.
Lapáthúzós
szkenner
A
lapáthúzós (Sheet Feed) szkennerek általában olcsóbb, egyszerűbb konstrukciók,
helyfoglalásuk csekély. Itt csak a dokumentum mozog, gumigörgők biztosítják az
egyenletes továbbítást. Sok szkennerbe több lap is behelyezhető, a felszedő
görgő garantálja az egymás utáni lapbehúzást. A konstrukció könyv szkennelését
nem teszi lehetővé, sőt vastagabb, vagy fényes lapok továbbítása is problémás
lehet.
Dobos
(drum) szkenner
A dobos
szkennerek foto-sokszorozót használnak érzékelőként, tehát egyszerre csak
egyetlen pontot érzékelnek, így minden egyes képpontot azonos jellemzőkkel
tapogatnak le. A dokumentum egy forgó dob palástjára van feszítve, és vagy
visszavert fénnyel, vagy áteső fénnyel tapogatják le. A fej a letapogatás során
a palást mentén folyamatosan mozog, így a teljes dokumentum felett elhalad. A
dob átlátszó anyagból készül, átmérője 50-150 mm, tehát akár A3-as dokumentumok
is szkennelhetők. A dobos szkennerek a nyomdaipar professzionális eszközei,
nagy felbontással, precíz színérzékeléssel rendelkeznek, az elektronika gyakran
tartalmazza a színrebontó egységeket is.
A lapolvasó segítségével szövegeket is
bejuttathatunk a számítógépbe, de a scanner ilyenkor is képként kezeli a
dokumentumot. A lapon található szöveg felismerését egy speciális program, az
optikai karakterfelismerő valósítja meg.
8) Lehetőségünk van már a képek digitális létrehozására
is. Ehhez két elterjedt készüléket használhatunk. A digitális fényképezőgépek általában a memóriáknál bemutatatott
Flash memóriák egyikét használják a képek tárolására. A fényképezéskor a jobb
gépek 5-8 millió képpontra bontják a képet. Ez a felbontás már jól megközelíti
a hagyományos, normál méretű papírképeknél megszokott minőséget. A digitális
fényképezésnek nagy előnye a filmre történő fényképezéssel szemben, hogy egy
képet csak akkor kell a gépben megtartani, ha úgy gondoljuk, szükségünk van rá.
A nagyméretű memóriakártyák lehetőséget biztosítanak arra is, hogy akár egész
nap készítsük az újabb és újabb képeket, a memória betelése nélkül. Az árak
drasztikus csökkenésének eredménye, hogy egyre többen vásárolnak digitális videokamerát. A rögzített
videót ezekben a készülékekben leggyakrabban miniDV kazettán digitális formában
tárolják. Néhány készülék 8 cm-es újraírható DVD-lemezt használ a rögzítésre. A
lemezes változat előnye, hogy tetszőleges DVD lejátszóban a felvétel
megnézhető, sőt az egyszerűbb vágási műveletek a videokamerán belül
elvégezhetők. Amennyiben szeretnénk a rögzített felvételeinkből egy kis filmet
összeállítani, a kameráról a számítógépre tölthető a felvétel. Erre
leggyakrabban a FireWire csatolót,
ritkábban az USB portot használjuk.
A számítógépen megszerkesztett anyag DVD lemezre írható, vagy a kamerára
(minőségromlás nélkül) visszatölthető.
9) A beviteli perifériák közé tartozik még a mikrofon, amit az interneten keresztül
lebonyolított telefonálásokhoz is használhatunk. A nyelvtanulást segítő
programok között sok olyan található, mely a kiejtésünket rögzíti, elemzi. E
programok használatához is elengedhetetlen egy jó minőségű mikrofon. Ezt az
eszközt a hangkártyához kell csatlakoztatni. Gyakran találkozhatunk olyan
alaplappal, amely integráltan tartalmazza ezt a szolgáltatást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése