Szóelemek

Morféma:

(szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok.

Szótári szó (lexéma):

a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége.

Szóalak:

a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

1.: Szabad morfémák:

Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak.

A szótári szó:

A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük.

A szótövek csoportosítása:

Kötöttség szerint:

- szabad szótő,
- kötött szótő (bokr-).

Alakok száma szerint:

- egyalakú szótövek (ír, olvas),
- többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar).

Toldalékoltság szerint:

- abszolút szótő (csal-atkozhatnának),
- relatív szótő (csalatkozhat-nának).

Hangalak szerint:

- hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő),
- v-tövű igék: – nő-növ, lő-löv,
- sz-v tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik,
- fekszik-fekvő, alszik-alvó.

További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

2.: Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó)

Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű.
Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

3.: Kötött morfémák:

Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele.

Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

A TOLDALÉKOK:

KÉPZŐK:

Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít).

Szerepük:

- teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre,
- megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét,
- megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit.

Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).

Ige * ige

- műveltető: -at, -et, -tat, -tet,
- visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik,
- szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik,
- ható: -hat, -het,
- gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél,
- mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall,
- kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

Névszó * ige

- vmilyen eszközt használ: -l, -z,
- vmivel ellát: -l, -z,
- vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik,
- vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik,
- vmilyennek mond, gondol: -l, -ll,
- vmilyenné tesz: -ít,
- vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

Ige * névszó

- cselekvés folyamata: -ás, -és,
- cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény,
- képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk,
- képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen,
- főnévi igenév: -ni,
- melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő,
- határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

Névszó * névszó

- foglalkozás: -s, -ász, -ész,
- gyűjtőnév: -ság, -ség,
- elvont fogalom: -ság, -ség,
- kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske,
- asszonynév: -né,
- valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,
- valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen,
- valahová tartozó: -i,
- mértéket jelölő: -nyi,
- törtszámnév: -d,
- sorszámnév: -dik.

JELEK:

A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.

Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).

- ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j),
- ige idejének jelei: -t, -tt,
- alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb,
- birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i,
- birtokjel: -é (a birtokoshoz járul),
- a többes szám jele: -k, -i.

RAGOK:

A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban.
A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét.
- ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik),
- tárgyrag: -t,
- határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na-, ne, -nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz- nak
- nek – ig, – kor, -szor, -szer, -ször, -ul-, ül-, képpen, -képp, -ként, -val,  -vel,-vá-, -vé, -ért,
- birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.

Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.